Belső napló a címe annak a sorozatnak, amiből ezt a képet szedtem most ki. Gyermekeim illetve az ő barátiak bevonásával készült képek - a gyermekkor világáról. Nem akarok nagyon teátrális lenni, "csak" arról van szó, hogy a játszás és szereplősdi közben teljes megélés van, nem számít sem a környezet sem az idő. Igyekeztem olyan pillanatokat elkapni, amikor önfeledten játszanak. Nem beállított képekről van szó... minden úgy történt, ahogy jött... a tudatos felkészülés is csak az eszközök és a helyszín kiválasztására redukálódott (és ez sem teljesen van így, az esetlegességnek is erős szerep jutott). Aztán hogy ők mit kezdtek ezzel, csak rajtuk múlt.
Sziasztok!
Köszönöm a képelemzést és a hozzászólásokat. Nagyon jól esnek. A szomorúsággal (ahogy Zsolt írta az elemzésben) azért annyira nem értek egyet, inkább a helyzet komolysága látszik... hogy ez nem vicc, játék van - és nem azt a szétröhögős játékot látjuk, hanem a helyzetben van benne, a környezettől függetlenül!... Inkább azon gonodlkodom, hogy mit látok én bele a képbe, illetve ti is azt látjátok vagy csak én.? Szóval sacperkábé kifejetve. Szóval én látom a kislányt, a hajadont és az elvonuló menyasszonyt... egy lány felnőtté érését a kellékek között. :) puszii