10. Házi kedvenc

Azt elmondom a többségnek, hogy itt a Kockásnál volt valami tévedés, vagy lehet, hogy önbizalomhiány, hogy ezt nem küldte a házi kedvencbe, ugyanis ez az egyik legerősebb házi kedvenc kép. Azért, mert egy nagyon is élhető, átélhető szituációról beszél, a lakótelepi állattartásról. Ismerem egyébként ezt a gátat, agórát, hát, nem úgy, mint agóra, de lehet, hogy ez ténylegesen a battai közösségi életnek egy fontos színtere. Sétáltam én ott. Nagyon érdekes helyzet, ráadásul Százhalombattáról tudni kell azt, hogy számomra tulajdonképpen egy mesterséges városnak tűnik, tehát nem egy természetes törzsfejlődés útján létrejövő helyszín, hanem az ipari környezet hozta ezt az egészet létre, és egy alvó városnak nevezhető. Ebben a szituációban valóban jelentősége van annak, hogy milyen társakra lelünk ezekben az állatokban, és ez az egész szituáció itt minden ízében hordozza ezt az élményt. A délutánban, a haverokban, abban, hogy a kutyák hogyan próbálnak egymással ismerkedni, hogy ez mivel jár, hogy a gazda tulajdonképpen mindig feladja a saját álláspontját a kutyáért egy sétáltatásnál, tehát, hiába akarunk nagy beszélgetést, vagy beülni egy sörre, mert ott van velünk a kutya, hadd fusson ő, majd legfeljebb este megint lejövünk már kutya nélkül. Szóval az egész sztori nagyon rendben van, és ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Azt szeretném Vikinek még mondani, hogy vannak helyzetek, amikor indokolt ez a fajta túlvilágítás, itt is egy ilyet látunk, de az előző képedet, ne haragudj, nem csak arról van szó, hogy miért kell ilyen vékonyra vágni, hanem arról is, hogy meg kell találni azt a harmóniát, vagy azt a szituációt, amiben működnek a dolgok. Ennél a képnél működik ez az egész. Van egy fókusz, és ezt itt jól állítottad. (hegyi)
értékelés:    

Nem tudom, hogy Ramóna egyébként mennyire van barátságban a macskákkal - tudni kell annak, aki még nem fotózott macskát, hogy ezek nem könnyű helyzetek, mert rendkívül gyorsan reagálnak a környezetre, ráadásul a hangulataikat, szituációikat is egyik másodpercről a másikra változtatják meg. Tehát az első pillanatban még kedvesek és bújnak, és egy villanás alatt már vadásznak, vagy megkarmoltak. A játékban is, főleg a kölyök macskák gyorsan túl tudnak lépni a normalitás határain. Ezt a részét látom is itt a macskán, hogy ő tulajdonképpen még benne van egy játékos szituációban, de már a szemével, a fejével máshová figyel, úgyhogy a következő lépcsőben karmol egyet, aztán elugrik. Ritka eset, hogy ők ilyenkor visszakanyarodnának ahhoz a játékhoz, amiben voltak, mert valami már nagyon felkeltette a figyelmét. Egyetlen problémám van, és az a láb, ami boka szinten belóg, ami eléggé idétlen, tulajdonképpen a többi az kedves. Talán annyit lehetett volna csinálni, és ez még nem zavarta volna meg a szituációt, hogy nem ebből a szögből, hanem kicsit fentebbről exponálsz, akkor is jól látszana a szituáció, de akkor vagy bele tudod rendesen komponálni a lábakat, vagy jobban ki tudod talán metszeni a fő motívumot, ami téged érdekel. (hegyi)
értékelés:

A poént értem a képnél, hogy miért sitt, mert ugye rácsokat hoz létre a küllő. Mint poén, nagyjából el is tudom fogadni. Jó ez a szómágia, ez a sicc a sitten, ezt nem is boncolgatnám tovább, mert azt a célt szolgálja, hogy odafigyeljenek a képre, és ezt meg is teszi. A felső régióból levágnék egy ujjnyit, mert a lánc pontosan elég lenne ahhoz, hogy ezt értelmezhetővé tegye. Ha már ott van az a fogaskerekes rész, meg az a vas rész, ami tartja a kereket, az már nekem sok. Figyeld meg, ha letakarod az ujjaddal, és csak a lánc valahová kifut a képen, az pont elég lenne. Ennyi a problémám. Ugyanakkor, mint leckemegoldás tökéletesen rendben van. Igen, ilyenek a macskák, vannak nekik helyeik, még az sem zavarja őket, ha odapakolod a bicajt, sőt, az neki is védettség, meg gondolom olyan érzetet adhat nekik, hogy ők jól elbújtak most, szóval a megfigyelés tökéletes. Megadom a 3 csillagot, meg a leckemegoldást is azzal együtt, hogy én a kép felső részéből biztosan vágnék. (hegyi)
értékelés:    

Megint azt mondom, hogy valamire ráfókuszálsz, mint az előző gumikesztyűs kéznél, és ugyanazt érzem, hogy kiragadsz valamit a maga kontextusából, és felmutatod, mint önálló entitást, de ez ettől még nem biztos, hogy mindenkinek értelmezhető. A képnek önmagában működnie kell, és utána minden más már csak díszítés. Erről a képről így önmagában én meg nem mondanám, hogy ezt egy házi kedvenc csinálta. És én értem, hogy nem egy könnyű dolog ezt lefotózni, nálunk a tapétával csináltak ilyet a macskák - mondjuk nem csodálom, mert a tapéta a legundorítóbb dolog, amit az ember kitalált, tehát nem vagyok meglepve, hogy ők ezt leszedik, mert én is így vagyok vele, én is letépem -, de most ez így önmagában kevés nekem ahhoz, hogy ebből nekem kijöjjön egy sztori. Kedves, aranyos a leirattal, de önmagában, ha csak a képet nézem, nem tudom, még az is felmerül, hogy egy rágcsáló rágta meg, de az sem egyértelmű, hogy az egy fal, vagy szivacs, vagy sajt, amit megreszeltél, vagy mi a fene akar ez itt lenni. Azért mondom ezt így most, mert azt kell pontosítanunk, hogy mi az, ami a fotó tere. Ugye van a belső tér, a kompozíció, de van a külső tér, az is fontos, hogy mit hagyunk le. Itt most túl sok minden marad le a képről. (hegyi)

A téma elhelyezésével van problémám, mert most dekomponáltuk ezt a képet valamennyire, de azért nem annyira erősen, hogy ez az egész indokolttá váljon, mert a háttér nem annyira izgalmas. Akkor lenne értelme ennek, hogy letettük őt az egyik sarokba, ha a többi résznél valami olyan történne, ami egyrészt ezt indokolná, másrészt pedig ellenpontozni tudja tömegében is, és tematikájában is. De ez most nem történik meg, úgyhogy ebben a formában nem nagyon értem, hogy miért van a kutya ennyire leszorítva a kép alsó részéhez. A kép felső részénél pedig elég sokat meghagytál a térből. Ott van egy ház, ami formailag elkezdődik, de nem nagyon értem, hogy arra mi szükség van, mert világosabb, mint a kutya fején lévő foltok, tehát nem tudok eléggé a kutyára koncentrálni, mert állandóan a kép felső határvonalának a közepére nézek. (hegyi)
értékelés:

Több olyan dolog van ebben a képben, aminek kifejezetten örülök. Ilyen az, hogy nagyjából sikerült elérni azt, hogy azon a szinten legyünk, ahol a kutya, hogy az ő világát, környezetét mutassuk be, vagy azt a nézőpontot, ahonnan ő a világot szemléli, és ez fontos. Jó a térbeli elhelyezés is, a kompozíción kívül a világítással is ki vagyok békülve, rendben van ez. Amivel nem értek egyet, az a pillanat. Nem tudom, hogy ez milyen fényképezőgéppel történt, és hogy hány darab készült ebből a képből, de jó lenne erről tudni valamit, ugyanis olyan, mintha nem akkor lett volna exponálva, amikor ez optimális lett volna. Azért gondolom ezt, mert Andor lábaiból, a füleiből, meg a fejéből valami olyan formai kuszaság jön létre, hogy nem tudom, hogy most akkor a füle az a lába, vagy a lába a füle, vagy a füle a szájából lóg ki, vagy nem tudom, hogy az micsoda, valami kinövés az állán, szóval, valahogy ez az egész nem pontos. Ami pontos, az a kutya második fele, tehát derékmagasságtól a fenekéig, a farka pedig kiváló, azzal nincsen semmi baj. Ha várunk egy szökkenésnyit, akkor valószínű, hogy a kutya, már csak alkatából adódóan is kénytelen valamivel jobban felénk fordulni, és lehet, hogy az optimálisabb lett volna. Ezt tudom hozzátenni. Mindezzel együtt ez egy jó indítás, és én most megadom rá a 3 csillagot, a leckemegoldásra viszont még várok ennél a képnél. (hegyi)
értékelés: