10. Házi kedvenc

Hamarosan...

Hamarosan...

Tudom, hogy túlteng a házikedvenc leckém a többihez képest, de nem bírok leállni.

Nagyon szerethető ez a kép a maga huncutságával együtt. Itt van ez a kis főszereplő, aki a filmes világból kacsint ránk. Némi pontatlanság azért van a képpel, ezt azért tegyük hozzá. Nem nagyon értem, hogy a kép bal oldalán, ha már ennyire kevés vonallal dolgozunk, akkor azt a horizontot, ami létrejön, mi zavarja meg a képhatárnál, mi az a dolog ott? A másik kérdés a világítás, amire érdemes lenne egy kicsit jobban odafigyelni. A jobb oldalon a bajusznál, meg a pofácskánál nagyon jók a ritmusok, az olyan puha és szerethető, az orrnál és a szemeknél viszont az egész olyan szürke. A kontraszttal nem ártana még egy kicsit dolgozni. Azt gondolom, hogy ezek utómunkában megoldhatóak lennének, úgyhogy erre majd érdemes lenne egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni kedves Anna, hogy mit csinálunk utómunkában. Nálad is azt mondom, hogy az első három lecke az nem véletlen, tessék az önportréval most dolgozni, mert ez is egy portré, és a kisállatoknak ráadásul sokkal kevesebb türelme van hozzánk, ők nem fognak ránk várni, hogy most akkor hova rakom a lámpát, és hogy sürgök-forgok körülöttük, mert ők ott fognak minket hagyni. Ahhoz, hogy ezek működőképes portrék legyenek, ahhoz nagyon sok belső megfigyelésnek kell lezajlania, ezt gyakorolni kell. Anna, neked is mondom, hogy lényegesen nagyobb aktivitást várnék. Nem lehet úgy, hogy kéthetente, vagy havonta érkezik egy kép. Akkor hogyan tudnánk építkezni? Nem fog működni. Anna, most erre adok neked 2 csillagot, de ez az utolsó, hogy ilyenre adok, és nem azt mondom, hogy ismétlés. Az a bajom, hogy ha valaki ennyire ritkán jön, akkor hogyan adjak ismétlő feladatot? Mert mire megismétli, addigra már évszakot is váltunk. Legyél aktívabb! (hegyi)
értékelés:

találkozások

találkozások

A battai agora: a gát.

Azt elmondom a többségnek, hogy itt a Kockásnál volt valami tévedés, vagy lehet, hogy önbizalomhiány, hogy ezt nem küldte a házi kedvencbe, ugyanis ez az egyik legerősebb házi kedvenc kép. Azért, mert egy nagyon is élhető, átélhető szituációról beszél, a lakótelepi állattartásról. Ismerem egyébként ezt a gátat, agórát, hát, nem úgy, mint agóra, de lehet, hogy ez ténylegesen a battai közösségi életnek egy fontos színtere. Sétáltam én ott. Nagyon érdekes helyzet, ráadásul Százhalombattáról tudni kell azt, hogy számomra tulajdonképpen egy mesterséges városnak tűnik, tehát nem egy természetes törzsfejlődés útján létrejövő helyszín, hanem az ipari környezet hozta ezt az egészet létre, és egy alvó városnak nevezhető. Ebben a szituációban valóban jelentősége van annak, hogy milyen társakra lelünk ezekben az állatokban, és ez az egész szituáció itt minden ízében hordozza ezt az élményt. A délutánban, a haverokban, abban, hogy a kutyák hogyan próbálnak egymással ismerkedni, hogy ez mivel jár, hogy a gazda tulajdonképpen mindig feladja a saját álláspontját a kutyáért egy sétáltatásnál, tehát, hiába akarunk nagy beszélgetést, vagy beülni egy sörre, mert ott van velünk a kutya, hadd fusson ő, majd legfeljebb este megint lejövünk már kutya nélkül. Szóval az egész sztori nagyon rendben van, és ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Azt szeretném Vikinek még mondani, hogy vannak helyzetek, amikor indokolt ez a fajta túlvilágítás, itt is egy ilyet látunk, de az előző képedet, ne haragudj, nem csak arról van szó, hogy miért kell ilyen vékonyra vágni, hanem arról is, hogy meg kell találni azt a harmóniát, vagy azt a szituációt, amiben működnek a dolgok. Ennél a képnél működik ez az egész. Van egy fókusz, és ezt itt jól állítottad. (hegyi)
értékelés:    

Cicázás

Cicázás

Nem tudom, hogy Ramóna egyébként mennyire van barátságban a macskákkal - tudni kell annak, aki még nem fotózott macskát, hogy ezek nem könnyű helyzetek, mert rendkívül gyorsan reagálnak a környezetre, ráadásul a hangulataikat, szituációikat is egyik másodpercről a másikra változtatják meg. Tehát az első pillanatban még kedvesek és bújnak, és egy villanás alatt már vadásznak, vagy megkarmoltak. A játékban is, főleg a kölyök macskák gyorsan túl tudnak lépni a normalitás határain. Ezt a részét látom is itt a macskán, hogy ő tulajdonképpen még benne van egy játékos szituációban, de már a szemével, a fejével máshová figyel, úgyhogy a következő lépcsőben karmol egyet, aztán elugrik. Ritka eset, hogy ők ilyenkor visszakanyarodnának ahhoz a játékhoz, amiben voltak, mert valami már nagyon felkeltette a figyelmét. Egyetlen problémám van, és az a láb, ami boka szinten belóg, ami eléggé idétlen, tulajdonképpen a többi az kedves. Talán annyit lehetett volna csinálni, és ez még nem zavarta volna meg a szituációt, hogy nem ebből a szögből, hanem kicsit fentebbről exponálsz, akkor is jól látszana a szituáció, de akkor vagy bele tudod rendesen komponálni a lábakat, vagy jobban ki tudod talán metszeni a fő motívumot, ami téged érdekel. (hegyi)
értékelés:

Dörzsi

Dörzsi

Ez egy érdekes kép a házi kedvenc leckére, mert kevés ember az, aki a lovát tartja a házi kedvencének, bár a lovat nagyon sokan szeretik, jó a sajtója így az állatok között, miközben szerintem egy rendkívül buta, tohonya állat, de a ló az oké. Az a része tetszik a képnek, hogy szegény itt szaladgál a nagy bezárt helyen, legalábbis ebből a képszögből ezt látom. Van egy ilyen udvarias távolságtartás az egészben. Ez olyan instagram fotó, tudod, hogy ott vagyunk a barátnővel, és megörökítjük, hogy van lovunk. De ha fotográfiai szempontból nézem ezt a képet, akkor némi kívánnivalót azért hagy ez maga után. Ugye nem haragszol meg, ha azt mondom, hogy ez egy 1 csillagos kép? Kéne az a fajta dinamika ehhez az egészhez, ami most ebből hiányzik. Van egy ló a képen, jó. Zöld is van rajta, meg kék is, oké. De az, hogy neked ehhez van viszonyod, vagy nincs, ez a te lovad, vagy sem, vagy ez most hogy van, hát, ebből olyan nagyon sokat nem kapunk. Lehet, hogy ez még akkor készült, amikor voltál 12, és nagyon nagy érzelmi helyzet volt ezzel a lóval, és a ló azóta már persze kolbász, vagy még az sem, és akkor egy emlékképként ez működik, de annyira meg nem rossz, hogy azt mondjam, hogy hibaista megközelítés, érted? Tehát, hogy kicsit olyan semmilyen. Miközben nagyon vagányul dolgoztál te saját magaddal, és volt véleményed magadról, meg a világról, most az a fajta vélemény hiányzik erről a képről. Hát, milyen ez a ló? Jófej? Vagy ijedős, vagy buta? Vagy milyen? Mert erről nem tudok meg semmit. Hát egy ló. (hegyi)
értékelés:

Sicc a sitten

Sicc a sitten

A poént értem a képnél, hogy miért sitt, mert ugye rácsokat hoz létre a küllő. Mint poén, nagyjából el is tudom fogadni. Jó ez a szómágia, ez a sicc a sitten, ezt nem is boncolgatnám tovább, mert azt a célt szolgálja, hogy odafigyeljenek a képre, és ezt meg is teszi. A felső régióból levágnék egy ujjnyit, mert a lánc pontosan elég lenne ahhoz, hogy ezt értelmezhetővé tegye. Ha már ott van az a fogaskerekes rész, meg az a vas rész, ami tartja a kereket, az már nekem sok. Figyeld meg, ha letakarod az ujjaddal, és csak a lánc valahová kifut a képen, az pont elég lenne. Ennyi a problémám. Ugyanakkor, mint leckemegoldás tökéletesen rendben van. Igen, ilyenek a macskák, vannak nekik helyeik, még az sem zavarja őket, ha odapakolod a bicajt, sőt, az neki is védettség, meg gondolom olyan érzetet adhat nekik, hogy ők jól elbújtak most, szóval a megfigyelés tökéletes. Megadom a 3 csillagot, meg a leckemegoldást is azzal együtt, hogy én a kép felső részéből biztosan vágnék. (hegyi)
értékelés:    

Newtie

Newtie

Távolba tekintő.

Nem tudom, hogy a kép címe a neve-e a kutyának. Ha nekem ilyen nevet adnának, akkor valószínű, hogy haragudnék a gazdára, ez látszik rajta is, hogy eléggé szomorú, és ha ez a neve, akkor a neve miatt. Miért nem lehet őt Morzsinak hívni, azt nem tudom. Én most ideiglenesen azt mondom, hogy Morzsiról beszélünk, és a Morzsi egy jófej kutya, szerintem a gazdáját nagyon nagy toleranciával viseli el. Látszik az, hogy az ő helyzetében a természet, és az abban való részvétel egy nagyon fontos helyzet. Azt gondolom, hogy érdemes lenne máskor a fotózás kedvéért levenni azt a nyakörvet, amennyiben kezes annyira, hogy utána nem rohan el, mert ez a rózsaszín nyakörv borzalmas. A kép magában jó irány. Én erre most adok 2 csillagot, és kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Hajgató Noémi kontra házi kedvenc

Hajgató Noémi kontra házi kedvenc

Fél évet vártam valamiféle fotografálható bizonyítékra...

Megint azt mondom, hogy valamire ráfókuszálsz, mint az előző gumikesztyűs kéznél, és ugyanazt érzem, hogy kiragadsz valamit a maga kontextusából, és felmutatod, mint önálló entitást, de ez ettől még nem biztos, hogy mindenkinek értelmezhető. A képnek önmagában működnie kell, és utána minden más már csak díszítés. Erről a képről így önmagában én meg nem mondanám, hogy ezt egy házi kedvenc csinálta. És én értem, hogy nem egy könnyű dolog ezt lefotózni, nálunk a tapétával csináltak ilyet a macskák - mondjuk nem csodálom, mert a tapéta a legundorítóbb dolog, amit az ember kitalált, tehát nem vagyok meglepve, hogy ők ezt leszedik, mert én is így vagyok vele, én is letépem -, de most ez így önmagában kevés nekem ahhoz, hogy ebből nekem kijöjjön egy sztori. Kedves, aranyos a leirattal, de önmagában, ha csak a képet nézem, nem tudom, még az is felmerül, hogy egy rágcsáló rágta meg, de az sem egyértelmű, hogy az egy fal, vagy szivacs, vagy sajt, amit megreszeltél, vagy mi a fene akar ez itt lenni. Azért mondom ezt így most, mert azt kell pontosítanunk, hogy mi az, ami a fotó tere. Ugye van a belső tér, a kompozíció, de van a külső tér, az is fontos, hogy mit hagyunk le. Itt most túl sok minden marad le a képről. (hegyi)

Ha nem adsz kaját, megöllek...

Ha nem adsz kaját, megöllek...

Rusty kandúr nagyon morcos tud lenni.

Kedves Anna, ezt a képet én szeretem. Tudom, elfogultsággal fognak a többiek vádolni, hogy megint a macska, de hát, azért eléggé erős jelenléte van ennek a szereplőnek. Az utómunka nem százas, megint azt mondom, hogy közelíteni kellene a két tónusvilágot. Ami az arcnál létrejön, az önmagában egyébként jó, mert az orr is rajzos, és tulajdonképpen a szemeknél is megjelenik az értelem, tehát az egészben ott van azért valami. Ezt egy kicsit világosabbra hoznám, és minden mást, ami a macskából látszik, tehát a testét, és a tájat is mögötte ebben a csíkban meg sötétebbre venném. Azt gondolom, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás. A technikát gyakorolni kell, nem születünk úgy, hogy ezt egyből tudjuk. Megmutatom, hogy én hogy csináltam volna, és beteszem a hozzászólásokhoz. Mivel nincs meg az eredeti méretű fájl, így csak egy illusztráció lesz ez a részemről, az irányt tudom vele esetleg vázolni. (hegyi)
értékelés:    

Artik

Artik

Akitől alázatot és tiszteletet lehet tanulni. Artik, maga a jóság!

A téma elhelyezésével van problémám, mert most dekomponáltuk ezt a képet valamennyire, de azért nem annyira erősen, hogy ez az egész indokolttá váljon, mert a háttér nem annyira izgalmas. Akkor lenne értelme ennek, hogy letettük őt az egyik sarokba, ha a többi résznél valami olyan történne, ami egyrészt ezt indokolná, másrészt pedig ellenpontozni tudja tömegében is, és tematikájában is. De ez most nem történik meg, úgyhogy ebben a formában nem nagyon értem, hogy miért van a kutya ennyire leszorítva a kép alsó részéhez. A kép felső részénél pedig elég sokat meghagytál a térből. Ott van egy ház, ami formailag elkezdődik, de nem nagyon értem, hogy arra mi szükség van, mert világosabb, mint a kutya fején lévő foltok, tehát nem tudok eléggé a kutyára koncentrálni, mert állandóan a kép felső határvonalának a közepére nézek. (hegyi)
értékelés:

Jól figyelj!

Jól figyelj!

Nagyon kedves kép, nem nagyon van rajta a teljes feje a kutyának, ez egy kicsit zavar, mert a füle főszereplő lenne abban, hogy figyel, mert a kutya a fülével is figyel, sőt, a legelső, amivel a figyelmét jelzi, az az, hogy megmozdítja a fülét. Most pedig pont a fülébe vágtál bele. Ezt én azért hibának gondolom, mert nem csak esztétikai alkatrész az a fül, hanem ha már itt a Jól figyelj! a kép címe, akkor ehhez ennek kötelezően hozzá kellene, hogy járuljon. Ha valakit megkérsz, akit a kutya elfogad és szeret, hogy kezdjen el vele foglalkozni, és te pedig közben felkészülsz erre a helyzetre, amikor a kutya figyel, akkor van egy olyan rész, amikor nagyon megmerevíti a testét, nem nagyon mozog, tehát kimerevíti azt a pillanatot, mert annyira koncentrál. És ekkor kell exponálni. (hegyi)
értékelés:

Andor egy sztár

Andor egy sztár

Több olyan dolog van ebben a képben, aminek kifejezetten örülök. Ilyen az, hogy nagyjából sikerült elérni azt, hogy azon a szinten legyünk, ahol a kutya, hogy az ő világát, környezetét mutassuk be, vagy azt a nézőpontot, ahonnan ő a világot szemléli, és ez fontos. Jó a térbeli elhelyezés is, a kompozíción kívül a világítással is ki vagyok békülve, rendben van ez. Amivel nem értek egyet, az a pillanat. Nem tudom, hogy ez milyen fényképezőgéppel történt, és hogy hány darab készült ebből a képből, de jó lenne erről tudni valamit, ugyanis olyan, mintha nem akkor lett volna exponálva, amikor ez optimális lett volna. Azért gondolom ezt, mert Andor lábaiból, a füleiből, meg a fejéből valami olyan formai kuszaság jön létre, hogy nem tudom, hogy most akkor a füle az a lába, vagy a lába a füle, vagy a füle a szájából lóg ki, vagy nem tudom, hogy az micsoda, valami kinövés az állán, szóval, valahogy ez az egész nem pontos. Ami pontos, az a kutya második fele, tehát derékmagasságtól a fenekéig, a farka pedig kiváló, azzal nincsen semmi baj. Ha várunk egy szökkenésnyit, akkor valószínű, hogy a kutya, már csak alkatából adódóan is kénytelen valamivel jobban felénk fordulni, és lehet, hogy az optimálisabb lett volna. Ezt tudom hozzátenni. Mindezzel együtt ez egy jó indítás, és én most megadom rá a 3 csillagot, a leckemegoldásra viszont még várok ennél a képnél. (hegyi)
értékelés:

Macsek

Macsek

Az a jó ebben a képben, hogy nem akar nagyon valamilyen lenni, és ettől mégis egyedivé válhat. Nem akar édes lenni, nem akar tündi-bündi lenni, nem akar valami olyan plusz élményt rátenni erre az egész kapcsolati rendszerre, ami az ember és az állat között kialakul, amitől túl édes és túl rövid a hatóidejű lesz. A tömegelhelyezés is viszonylag rendben van, bár én azt gondolom, hogy a kép jobb oldalán lévő kancsónak a fele is elég lenne a jóból, az már nekem túl sok tömegben. Nézd úgy ezt az egészet, mintha egy kétkarú mérleget néznél, hogy mi mennyi súllyal kerül a képre. Egyébként ez egy jó leckemegoldás, tehát a kompozíciós hibák ellenére megvan a 3 csillag, de azért várnék még képeket tőled erre a leckére, hogy bizonyosságot szerezhessünk arról, hogy mit is gondolsz te az állatokról. (hegyi)
értékelés:

Aranka

Aranka

Arankáról hallhattunk már a rádióműsorodban, Aranka haláláról is tudósítottál, hogy egyszer csak visszavágyott a fjordokhoz, és itt most valamilyen ábrázolásban ott van ő. Furcsa az egész, mert van egy ilyen műanyag hal jellege is ettől a furcsa csillogástól. Az a helyzet, hogy amit a színekkel létrehozol, az rendben van. A formákat kell pontosítani, mert most egy olyan perspektívatorzítást használsz, ami tulajdonképpen ellene dolgozik az egésznek. Kinyitottad a kép jobb felső sarkát, arrafelé úgy kiszökik az egész dolog, és nincs, ami visszarántaná. A bal alsó sarokban a növénykék nem tudják ezt visszahúzni, mert te a perspektívát törted szét. Nem tudom, hogy ez most mennyire jó megfogalmazás tőlem, de a lényeg az, hogy olyan, mintha ebből a képkeretből levált volna egy kép, és beesett volna úgy a háta felé, és azt majd vissza kell ragasztani, mert szegény Arankáról ez az egy emlékképünk van. (hegyi)
értékelés: