Hamarosan...

Hamarosan...

Tudom, hogy túlteng a házikedvenc leckém a többihez képest, de nem bírok leállni.

Nagyon szerethető ez a kép a maga huncutságával együtt. Itt van ez a kis főszereplő, aki a filmes világból kacsint ránk. Némi pontatlanság azért van a képpel, ezt azért tegyük hozzá. Nem nagyon értem, hogy a kép bal oldalán, ha már ennyire kevés vonallal dolgozunk, akkor azt a horizontot, ami létrejön, mi zavarja meg a képhatárnál, mi az a dolog ott? A másik kérdés a világítás, amire érdemes lenne egy kicsit jobban odafigyelni. A jobb oldalon a bajusznál, meg a pofácskánál nagyon jók a ritmusok, az olyan puha és szerethető, az orrnál és a szemeknél viszont az egész olyan szürke. A kontraszttal nem ártana még egy kicsit dolgozni. Azt gondolom, hogy ezek utómunkában megoldhatóak lennének, úgyhogy erre majd érdemes lenne egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni kedves Anna, hogy mit csinálunk utómunkában. Nálad is azt mondom, hogy az első három lecke az nem véletlen, tessék az önportréval most dolgozni, mert ez is egy portré, és a kisállatoknak ráadásul sokkal kevesebb türelme van hozzánk, ők nem fognak ránk várni, hogy most akkor hova rakom a lámpát, és hogy sürgök-forgok körülöttük, mert ők ott fognak minket hagyni. Ahhoz, hogy ezek működőképes portrék legyenek, ahhoz nagyon sok belső megfigyelésnek kell lezajlania, ezt gyakorolni kell. Anna, neked is mondom, hogy lényegesen nagyobb aktivitást várnék. Nem lehet úgy, hogy kéthetente, vagy havonta érkezik egy kép. Akkor hogyan tudnánk építkezni? Nem fog működni. Anna, most erre adok neked 2 csillagot, de ez az utolsó, hogy ilyenre adok, és nem azt mondom, hogy ismétlés. Az a bajom, hogy ha valaki ennyire ritkán jön, akkor hogyan adjak ismétlő feladatot? Mert mire megismétli, addigra már évszakot is váltunk. Legyél aktívabb! (hegyi)
értékelés:

Új hozzászólás