10. Házi kedvenc

Ez a kép másképp dinamikus, itt a mozgás dinamikája játszik, bár szép az is, ahogy a bundában fellelhető rozsda szín megjelenik hátul a bokornál is. Amit én változtatnék, az az, hogy magát ezt a fatörzset visszább kellene venni utómunkában, most túlságosan világos. Hasonlítsd össze, hogy mennyire sötét a növény, az inkább túl sötét, és mennyire világos mindehhez képest a fa. Tehát ahhoz, hogy a főszereplőnk legyen valóban a főszereplő, ahhoz a környezetet egy kicsit hátrébb kell vinni tónusban. Ha most megtennéd azt, hogy ezt korrigálod a fát, akkor te is látnád, hogy egyből az összes figyelem a macskára szegeződik, így most kalandozunk egy picit a képen. (hegyi)

Drága, ő is nagyon szép cica! Tök jó, hogy így barátkozik veled. Egy kicsit a térből hiányolok, most ezt megcsináltad állóba, de ez fekvőben, vagy négyzetesben lenne jó, nem kell ezt ennyire szűkre venni, nem csak a macska a lényeg, hiszen a lépcső és a beton sráfozása az, ami izgalmas térjáték. Így most levágtad azt, hogy ő hol van, és csináltál egy sztárfotót róla, de benne nem ez a lényeg. Ugyanakkora maradna akkor is, ha megmaradna az oldala. Tehát, ez a kép ebben a képkivágásban, már ami a függőlegest illeti nem, de egy fekvő képben háromszor ekkora oldalakkal tökéletes lenne. (hegyi)

Nem tudom, hogy az 1-es macska két kocsi között, az éppen kakál-e, lehet, hogy igen, olyan furcsa, és az ott nekem kevésbé izgalmas. A 2. macska szaglászása abszolút jó a kis csapzott bundájával. A 3. is, ahogy ott alszik, fekszik, de azt szeretném neked mondani, hogy próbáljunk meg tartani valami normális képarányt, jó? Vagy négyzetesek vagyunk, vagy 2:3, 3:4 arányosok vagyunk, de valami legyen. A 16:9-es képarány a filmhez van és nem véletlenül nem a fotóhoz. Nem akarok nagyon szigorú lenni ebben a kérdésben, mert tudom, hogy majd lesznek, akik kardoskodnak a 16:9-es, vagy ahhoz hasonló képarány mellett. Nekem nem természetes, és hogyha az a kérdés, hogy tanuljunk meg komponálni, akkor próbáljunk meg először valamilyen klasszikus képarány mellett letenni a voksunk, és abban dolgozni, mert ha állandóan változatunk mindent, és minden mozog, és állandó a csere, tehát hol négyzetesen, hol 2:3, hol 3:4, ahol esik ott levágunk belőle,akkor soha a büdös életben nem leszünk előrébb a kompozíció tekintetében. Mi miért, és hogyan kerül oda? Ez egy fontos kérdés. Nem azt mondom, hogy ne vágd meg a képeidet, de az arányokat próbáljuk meg tartani. És jó lenne Ágnes, ha megtalálsz egy dolgot, ami érdekel, ami izgalmas vagy tetszik, akkor azt nem engednéd el, hanem csinálnád folyamatosan, például a macska ilyen, ha utcamacska, akkor legyen az, de be kéne léni abba a csoportba, ahol nem virágról virágra szálldosás van, hanem témakövetés, mert ez segítené a fejlődésed. (hegyi)

Furfangos ez a kép, mert olyan, mintha két világ találkozna. Van ez a kékes egészen elcseszett fehéregyensúlyú kép, és vannak a házfalak, amik, mintha egy ilyen vizenyős helyzetben úsznának, olyan a hatása. Jó ellenpontnak tartom ezt a két színt egymással, nem kérem számon a valóságot, fene tudja, hogy mit adna ki az egész, ha a fehér fehér lenne, és nem kék. Lehet, hogy túlságosan sárgák lennének a falak, nem tudom. Biztos van oka annak, hogy ebben a színtartományban hagytad, vagy erre toltad el, nem tudom, hogy mennyire tudatos döntés volt ez. Nyilván az sem kérhető számon, hogy miért van ott az üdítős flakon, tehát ne a valóságot cincáljuk, hanem magát a helyzetet. Az nem elvitatható, hogy hangulata van a képnek. Ami nekem a macskafotózásnál szempont, hogy két végérték van, amiben szerintem ezt jó tartani. Az egyik pl. ennél a bandukolós képnél, hogy te is úgymond beszállsz a bandába, leguggolsz a macska szintjére, vagy odatartod a fényképezőgépet, ha billenthető a hátlapja, és tudod kontrollálni azt, hogy mit csinálsz. A másik az, hogy test-, fejmagasságból készíted a képet. Mind a kettőnek más az üzenete. Itt most, ebben az esetben annak jobban örülnék, ha a macska szintjén lennénk, mert ez a bandukolás tényleg olyan, mintha na a kandúr most uralma alá vonná a várost. De mivel fentről nézzük őt, így megmaradunk a szemlélő, az illusztrálás szintjén. (hegyi)

Ugyanazt tudom elmondani, mint az előző képednél, hogy lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodnod azon, hogy belefogj a kóbor állat fotózásba. Már csak azért is, mert annyi mindenbe belepróbáltál már, hogy talán ideje lenne annak, hogy egy témánál lehorgonyozz és azt kezdjed el feldolgozni, ha esik, ha fúj. Emellett lehet ezt azt csinálni, nem kell a többi dolgot se elfeledni, de az jót tesz, ha az ember belekezd egy ilyesmibe. Nem mondom, hogy a 365-ös projekt alkalmas erre, mert nem minden nap macskanap, de ha ráállítod magad, akkor szép ügyek jöhetnek ki. (hegyi)