10. Házi kedvenc

Jó a cím, mert leírja azt egy szóban, amit az elemzésben most sok szóban fogok elmondani. Állatot fotózni sokkal nehezebb, mint embert, de általában az emberek meg azt gondolják, hogy könnyebb, hiszen az állat nem szól vissza és nincsenek elvárásai. Viszont ellenben a helyzet az, hogy amiatt nehezebb, mert ahhoz, hogy értékelhető kép szülessen, ahhoz az kell, hogy összpontosítsunk. Ne csak arra, amit látni akarunk, hanem a teljes összképre. Jó a két kicsi a párkányon, de az ablak kerete nem jó. Jó az ismerkedős jelenet is, de a környezet zavaros. Szóval csak annyit, hogy ezek is portrék. És azok a szabályok vonatkoznak rájuk, amik a portréra is. És a fő hibák is pont olyanok, mint a portrénál szokás - kivéve, hogy állatot nehezebb fotózni, mert nem ül meg nyugton a seggén, amíg mi bíbelődünk a masinával. Hát, ez van. (hegyi)

A harmadik feltöltött fotóm ebben a kategóriában. Éppen madarat látott repülni az égen Pepe cica és nagyon koncentrált én meg próbáltam elkapni a pillantását.

A tekintet megvan, de minden egyéb nem oké. A vágás, a belógó növény, az egész esetlegessége. (hegyi)

A második fotóm Pepéről . A háttér itt sem az igazi, sajnos egy seprű belógott a képbe. Photoscapem van minden fotómon ezzel próbálok javítani, kicsit elmostam a háttért. Egy sima kis egyszerű Samsung masinával fotóztam portré módban.

Nos, igen, a háttér. Az van, hogy ha macska van a háznál és fotózni akarod, ki kell figyelni a helyeit és onnan amit lehet, eltakarítani. De itt jobbak a színek. (hegyi)
értékelés:

Igazi macskarajongó vagyok. Két cicánk van. Pepe egy éve lakik velünk. Hűvös, távolságtartó egyéniség, nem barátkozik mindenkivel, csak ritkán hízeleg, eljátssza a felséges urat. Ettől függetlenül imádom. Ez a fotó tegnapi napon kora este fél 8 magasságban készült, már lemenni készült a nap, jók voltak a fények. Tudom a háttér nem az igazi, de nem tudtam rávenni őfelségét, hogy máshol "pózoljon". A fotó kedvéért négykézlábra ereszkedtem,jól bele is tört a fű a nadrágomba de talán megérte. Canon D450 DSLR géppel manuális beállítással készült a fotó.

Mindenképpen megérte, hogy földre ereszkedtél, így kell, az a jó, ha az állatkával egy szinten vagyunk, az ő világában, fentről lefelé egy más viszonyrendszert mutatnál, ami hacsak valami olyan nem történik, ami indok lenne, alapvetően alávetett, függő póz. A háttér... hát igen, lehetne szerencsésebb. Türelem kell, hogy eljöjjön a pillanat, hogy a cica jó helyre üljön. Ezt előre lehet szervezni, kosárral, takaróval, a háttérbe lógatott mosott ruhával, bármivel. Nem könnyű, tudom, 4 macskánk van. És egy kicsit talán épp a késő délután miatt sárgásak a színek, ezt érdemes picit korrigálni. (hegyi)
értékelés:

Bár nem házi kedvenc, de mégiscsak állat, így ebbe a leckébe szántam. A jordániai Rum Vádi egyik tevéje szerepel a képen, és bár itt nem látszik, de vakarózott. Azok alapján, amennyi a képen látszik, azt hihetnénk, csak pihen, fejét a csőnek vetve – ezért is adtam ezt a címet.

Ez így kevés, nincs megoldva. Zavarosak az árnyékok, nem érteni, mi van az állattal, a környezet se érthető igazán, hogy mi az, cső, vagy korlát, szóval ez nem jön be. (hegyi)

Értem a viccet, hogy házi kedvenc, de ez nem az, bele lehet a természetfotóba tenni. A pillanat jó, az is jó, hogy ebben a barnás színben van az egész, a föld és az állatok szőre jól működik. Fentről mindenképp levágnám azt a fél ujjnyit, amivel elérhető lenne, hogy bal felül az az új mintázat már ne legyen benne, nyilván ez átrendezné a súlypontot, ezért utána kell menni ennek a többi széleken is, de a kép jó. Azt nem tudom, hogy ha kevésbé erős a clarity, hogyan nézne ki, mert most határán vagyunk a hihetőnek. (hegyi)
értékelés:

Bizisten négyen ültek ott amikor elsütöttem, csak van egy kis lemaradás a lenyomás meg az exponálás között. Azért részlegesen így is rajta van a negyedik.

Hát, igen, erről beszéltem, a technika. A macskák esetén gyors mozgásokra lehet számítani, ezért ha ebbe még az is beleszól, hogy a gép nem egyből kattint, akkor az lehet a megoldás, hogy egyrészt ezt belekalkulálod, másrészt valamivel megpróbálod őket egy helyben tartani. Ha ismernek téged, akkor könnyebb, pisszegéssel, cicegéssel llehet őket iránítani valamennyire, vagy az ősi módszerrel, a szárazkajával. Ha van segítőd, akkor amíg te beállítod a géped, ő etet, nem kell sok, pár szem csodákra képes, és te meg akciókészen exponálsz. Ha nincs segítő, akkor ha van állvány és távirányító, akkor az pótolhatja a segítőt. Ha ez sincs, akkor szerencse kell. És türelem. Jó ez a helyzet, a kis maradék fonalból csinált teknőcszín cicák mintakeveredése az, ami a lényege ennek, ha valahogy rázoomolsz, akkor ez még határozottabban lehet jelen. (hegyi)
értékelés:

Örülök, hogy újra látlak, ha macska formában is, és remélem újra fel tudjuk venni a szálakat és nekifogni a fotózásnak, feladatoknak. Nyilván a szőnyeg is hozza, hogy van ennek a képnek egy enyhe keleties behatása, azt nem tudom, hogy a helyszín mi lehet, érdekes ez az üveg szerkezet. Nem könnyű a macskafotózás, bár elsőre annak tűnik, hiszen ők aztán tényleg szeretnek elképesztő helyeken pihenni, és ebből a lazulásból mindent kihoznak, amit csak lehet. Irigylésre méltó tőlük ez, de azt tudni kell, hogy elég egy hangosabb nesz, és máris felpattannak, szóval óvatosan kell a fotósnak megtalálnia a jó pozíciót. Valójában nem sok mindent lehet azzal csinálni, hogy most épp a fekete az, aki bebújt az árnyékba, kevés a fény rajta, de a forma kábé megvan. És persze, vannak technikai kérdések is, erről régen is beszéltünk, hogy lehet érdemes lenne egy frissebb modellt találni a kamerák között, ami képes bánni a dinamikakülönbségekkel úgy, hogy közben a zaj se megy az égbe. A kompozíció érthető, az is, miért innen fotóztad, amivel előrébb lehet lépni, hogy egy ilyen téma esetén, ha ez egy visszatérő helyszín, hogy lehet azt megoldani, hogy úgy helyezkedj el, hogy azzal ne zavar el a macskákat. (hegyi)
értékelés:

A macska kedves, és a háttér nagyon jó ezekkel az elmosott füves részekkel, ahogy váltakoznak. Ami a problémám, az a tönk itt a kép elején, amit látom, hogy igyekeztél kevésbé hangsúlyossá tenni a mélységélességgel, de nagyon erős így is, erősebb a macskánál. Két eset van. Az egyik, hogy úgy komponálsz, hogy valahogy kiadja azt, hogy arra várjunk, felugrik-e rá a macska, ehhez hátrébb kell menni picit, és lejjebb biccenteni a kamerát. Vagy vársz. Idő, idő, idő. Ez mindig fontos. Vársz, próbálsz kapcsolatot teremteni a cicával, hátha eléred, hogy felugorjon, vagy odébb fáradjon. Tudom, a nem háznál élő macskák nem mindig barátságosak, sokszor megriadnak, van rizikója, de azt kell elfogadni, hogy a képen csak az van, amit belekomponáltál, a környezet, az, hogy mi volt előtte, az nincs itt. Vagyis annak a miértje nincs a képen, hogy mi az oka, hogy ő fotóra került, miért itt és így. Valamiért fontos volt neked, hogy ő képen legyen, de ezt a valamit nekem is éreznem kell, a nézőnek. (hegyi)
értékelés:

Éppen a madáretető vendégeit fényképezgettem, amikor őkelme is hancúrozni kezdett a friss hóban. A kép akkor készült, amikor éppen a fákon csirimpoló cinkéket leste mögöttem. Technika: f/4.8, 1/2000 sec záridő, ISO 1400, 300 mm, kézből fényképezve.

Én ezt szeretem, nagyon jó fej macska ő, ha még egy picit lejjebb vagy, még erősebbek az arányok, hogy a hórengetegben hogy létezik ez a cica, mondjuk akkor talán a környezetből is több jönne, érdemes ilyenkor amennyire lehet, ábrázolni azt a sok sok havat, ami őt körbeveszi. Mondom, amennyire lehet. Más a helyzet viszont a színekkel. Ezt a kékes, picit zöldet is tartalmaző színeltolódást utómunkában ki kell korrigálni, mert a hó nem kék, és a dolog így befejezetlen. (hegyi)
értékelés:

Lett egy lyukkamera objektívem, már ha lehet ilyet mondani, a sonyra lehet feltenni, érdekes darab. Kimentünk az első hóba Misával, nem maradtunk soká, mert a hó hideg.

Cicero. Nem tudtam választani a két kép közül. A fiam. Szeretem. Love. Egyéniség. NarancsosCica.

Azt kérem, hogy fotózd még Cicerót, mert ez még nem jó. Egyrészt érdemes olyan helyet csinálni neki, amit ő is elfogad, szeret, és ami mögött és körül nem ennyire sok a zavaró momentum. Ez megoldható egy lepedővel is, takarással, párnákkal, szóval erre érdemes készülni. A másik, hogy ha meg mégis a lakás a háttér, akkor érdemes arra figyelni, hogy a kamera ne dőljön ennyit, mert így a polc és a szekrény is dől. A fények jók, tehát az időpont megfelelő. Tudom, nem egyszerű partnerre találni egy macskában a fotózásra, mert nem nagyon türelmesek, de érdemes kivárni és kísérletezni. (hegyi)

Cicero. Nekem Ő a fiam. Vállalom. Különleges a kapcsolatunk. Már elmúlt nyolc éves amikor hozzánk került. Igazi szeretet van közöttünk. Egyéniség. Cukorpofa. Love.

Egy kicsit érdemes lett volna itt is törődni a fehéregyensúllyal, nem azt mondom, hogy tökéletesre kell kivasalni a színeket, de most a sárga sok. Akkor is az, ha naplemente közeli az állapot, a függöny lehet jó támpont, hogy az kábé jó színben legyen. Az üzenetet viszont szeretem. Keresetlen, egyszerű, szerethető. Békés és bizalom van benne. (hegyi)
értékelés:

Jó, lehet, hogy ez csak az én parám, amit írni fogok... Szóval hátulról fotóztad a kicsi gyermeket, és ez az ilyen korú, még pelenkát hordó gyereknél nem előnyös szerintem. Főleg hátulnézetben jön ki az, hogy aránytalan a lábakhoz, testhez képest a fenék a pelus miatt, és ettől groteszk lesz az egész. Ami a házi kedvencet illeti, kedvelem a humorát a dolognak, hogy egy utcamacska lesz a ház kedvence, hiszen egy gyerek esetében ez abszolút rendben van, ő bele tud szeretni ilyen jövevényekbe is, aztán ha eltűnnek, nagy a sírás, hogy hol a cicám. Szóval amúgy ez jó ötlet, és tudom, hogy se a macska, se Lilla nem könnyen instruálható, főleg egyszerre, de hát ki mondta, hogy egyszerű a macska, meg a gyerekfotózás. (hegyi)
értékelés: