Ragadózó tekintet

A harmadik feltöltött fotóm ebben a kategóriában. Éppen madarat látott repülni az égen Pepe cica és nagyon koncentrált én meg próbáltam elkapni a pillantását.

A tekintet megvan, de minden egyéb nem oké. A vágás, a belógó növény, az egész esetlegessége. (hegyi)

Az Úr a háznál én vagyok

A második fotóm Pepéről . A háttér itt sem az igazi, sajnos egy seprű belógott a képbe. Photoscapem van minden fotómon ezzel próbálok javítani, kicsit elmostam a háttért. Egy sima kis egyszerű Samsung masinával fotóztam portré módban.

Nos, igen, a háttér. Az van, hogy ha macska van a háznál és fotózni akarod, ki kell figyelni a helyeit és onnan amit lehet, eltakarítani. De itt jobbak a színek. (hegyi)
értékelés:

Őfelsége Pepe

Igazi macskarajongó vagyok. Két cicánk van. Pepe egy éve lakik velünk. Hűvös, távolságtartó egyéniség, nem barátkozik mindenkivel, csak ritkán hízeleg, eljátssza a felséges urat. Ettől függetlenül imádom. Ez a fotó tegnapi napon kora este fél 8 magasságban készült, már lemenni készült a nap, jók voltak a fények. Tudom a háttér nem az igazi, de nem tudtam rávenni őfelségét, hogy máshol "pózoljon". A fotó kedvéért négykézlábra ereszkedtem,jól bele is tört a fű a nadrágomba de talán megérte. Canon D450 DSLR géppel manuális beállítással készült a fotó.

Mindenképpen megérte, hogy földre ereszkedtél, így kell, az a jó, ha az állatkával egy szinten vagyunk, az ő világában, fentről lefelé egy más viszonyrendszert mutatnál, ami hacsak valami olyan nem történik, ami indok lenne, alapvetően alávetett, függő póz. A háttér... hát igen, lehetne szerencsésebb. Türelem kell, hogy eljöjjön a pillanat, hogy a cica jó helyre üljön. Ezt előre lehet szervezni, kosárral, takaróval, a háttérbe lógatott mosott ruhával, bármivel. Nem könnyű, tudom, 4 macskánk van. És egy kicsit talán épp a késő délután miatt sárgásak a színek, ezt érdemes picit korrigálni. (hegyi)
értékelés:

Téged nézlek

Második önportrém. Elég nehéz feladat fényképezőgéppel, önkioldóval jó fotót csinálni. A feltöltött képnél sajnos a fejem teteje lemaradt, egyébként nem igy vágtam volna meg a képet. Szabadban egy régi jó Fuji géppel készült a fotó, derítőt is használtam.

Valami itt technikailag nincs rendben, nagyon sok a jpg képeknél ismert finom tónusokat bekockázó hiba, ez vagy azért van, mert digitális zoomot használtál, vagy az utómunkánál történhetett valami, esetleg egy jóval nagyibb képből vágtad ki ezt a részt, nem tudom, de technikailag ez pont a bőrnél okoz kockázást és fura hibákat. Maga a tekintet, a gesztus abszolút jó, ahogy az előzőnél, ebben is van valami az analóg világ beállításából, hangulatából. Az viszont fontos lenne, hogy ha akár önportréhoz, akár portréhoz választasz ruhát, az ne konkuráljon, mert zavaró a minta, elviszi a figyelmet. Itt most, ha eleve ez a közeli a terv, akkor simán váll alá húzható a ruha nyaka akár, és akkor nincs az a két háromszög az alján, ami mint forma idegen, nélküle több erő lenne benne. (hegyi)
értékelés:

Fényre várva

A képet egy esős, borongós napon mobiltelefonnal készítettem. Szerettem volna fényképezőgépet használni, de olyan kevés fény volt a szobában hogy nem láttam értelmét elővenni a DSLR gépem és az állványt. Lámpafényt és vakut sem használtam csak természetes ablakon át bejövő fényt + fotó készítése közben egy másik telefon bekapcsoltam az elemlámpa funkciót. Jó időben nagyon szép fények vannak a szobában de ezt most napsütés hiányában nem tudtam kihasználni. Később jobb időben újra próbálkozom fényképezőgéppel is.

Üdv a Téren, egy nagyon erős belépőt látunk a közösségbe, nekem ez fene tudja miért, de olyan hatású, mint a régi színházi vagy filmes portrék, ahol egy szerepben lévő pillanat örökítődik így meg a fotós által. Leonyidna, az orosz eszkimólány. Szóval van ebben valami, ami nem hagy elkalandozni, talán benne van ebben, hogy a tekintet oldalra elnéz a kamera mellett, hogy picit fentről van fotózva, hogy a tónusrend is jellemzően ezt a filmes hatást hozza, nem tudom, de a lényeg, hogy engem megragadtál vele. (hegyi)
értékelés: