A macska kedves, és a háttér nagyon jó ezekkel az elmosott füves részekkel, ahogy váltakoznak. Ami a problémám, az a tönk itt a kép elején, amit látom, hogy igyekeztél kevésbé hangsúlyossá tenni a mélységélességgel, de nagyon erős így is, erősebb a macskánál. Két eset van. Az egyik, hogy úgy komponálsz, hogy valahogy kiadja azt, hogy arra várjunk, felugrik-e rá a macska, ehhez hátrébb kell menni picit, és lejjebb biccenteni a kamerát. Vagy vársz. Idő, idő, idő. Ez mindig fontos. Vársz, próbálsz kapcsolatot teremteni a cicával, hátha eléred, hogy felugorjon, vagy odébb fáradjon. Tudom, a nem háznál élő macskák nem mindig barátságosak, sokszor megriadnak, van rizikója, de azt kell elfogadni, hogy a képen csak az van, amit belekomponáltál, a környezet, az, hogy mi volt előtte, az nincs itt. Vagyis annak a miértje nincs a képen, hogy mi az oka, hogy ő fotóra került, miért itt és így. Valamiért fontos volt neked, hogy ő képen legyen, de ezt a valamit nekem is éreznem kell, a nézőnek. (hegyi)
értékelés: