10. Házi kedvenc

Ez így korrekt, megvan minden, ami kell, a tónusok is az elfogadhatón belül vannak, bár a kutya plasztikussága nem nagyon erős, de a problémám azzal van, hogy nem érzem, milyen magasan is van ő, ez nincs most kiemelve. Vagy távolabbról lehetne ezt megmutatni tényszerűen, hogy alul is többet kapjunk, vagy akkor, ha leguggolsz, és lentről fotózod őt úgy, hogy az ég legyen a háttere, vagyis felemeled, mint egy szobrot. Most valahogy nem adja azt, ami ebben a képben benne lehetne. (hegyi)
értékelés:

Kölyökmacskákkal az a szerencsénk, hogy ők hamarabb kifáradnak, nagyon kis izgő-mozgóak, de aztán hirtelen lemerül az akkumulátor, és alszanak egy nagyot. Azért mondom ezt, mert talán náluk több alkalom adódhat arra, hogy egy-egy ilyen pillanatot megragadjunk, mint egy felnőtt macskánál. Nem rossz próbálkozás ez, ahogy te is jellemzed ezt a fotót. Ha egy picit mozdítasz a kamerán, akkor a mancsa nagyjából képszélig kijön, és a testéből is valamit még kapunk. Fényileg ez most nem igazán szerencsés, mert pont az arca az, ami sötétben van a két mancsához képest, és mint tudjuk, mindig azok kapnak nagyobb figyelmet, amelyik foltok világosabbak egy képen, ilyen értelemben még a háta mögött lévő szalmafonat is hangsúlyosabb, mint az arca. Még egy dolog: a fehéregyensúlyon érdemes egy kicsit javítani, ebben egy zöldes-sárgás hatás van most, ezt érdemes lenne csökkenteni. Folytasd még ezt a tanulmányt. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó kutyaportré tulajdonképpen, bemutatja az állatot. Értem, miért ez a háttér, jó is az, hogy kiemeled vele a kutyát, de kicsit sematikus lesz a végeredmény. Ha lejjebb mégy, még lejjebb a kamerával, akkor ugyanitt ugyanez lehet, hogy szerethetőbb lenne. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez így nagyon kevés képhez. Esetlegesek a fények, a formák, kedvencről portrézni nem olyan egyszerűen megúszható dolog, vagy portré, vagy sztori, de valami kell. Fentről le, ráadásul alávetett pozíció, még akkor is, ha mi így látjuk őket, mivel mi vagyunk a magasabbak, de ez így nem szerethető. (hegyi)

Kurva nehéz macskát fotózni. Elvileg alszanak, de ahogy előveszed a gépet, felébrednek, bizalmatlanok lesznek és ha nem hagyod békén, elfut. Ez ellen a türelem segít. Meg kell nézni, hol van olyan helye, amit szeret. Kamerát a kézbe és azon keresztül is nézegetni, akár macska nélkül még. Mi van a háttérben, mi az, ami zavaró lehet, ezeket eltávolítani. Azaz létrehozni egy macskaműtermet. A helyet nem ismerem, ezért nem tudom, merre mi van. De miért a fenekétől fotóztad? Az egy dolog, hogy milyen a mélységélesség - igazad van, a 2-es túl nyitott - de ez anatómia is. Mitől macska a macska. Ez a kérdés. Feje, fülei, bajusza, ez a sorrend. Ez nem jelenti, hogy nem lehet oldalról, de a fenekétől... hát az nem annyira előnyös. Az, hogy a színei passzolnak, az jó észrevétel, ha van mód, akkor ezt használd ki még, de teremts olyan helyszínt neki, ami kevésbé zavaros. És ennyire nem szabad körbevágni. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a kutya portré, a környezet is jó hozzá. De nagyon erősre sikerült a sötétítés fenn, ez így túl sok, nagyon lebukik az utómunka. Ebben arra kell törekedni, hogy a nézőnek ne legyen egyértelmű egyből, hogy azért avatkoztál be, mert fenn kilukadt a tér. Szóval javaslom, ezt finomabban próbáld megoldani, ne csak egy egyszerű átmenetességgel, amit generálisan ráteszel. (hegyi)
értékelés:

Ehhez most annyit, hogy jó, hogy leszedted a keretet, látod, máris él a macska, máris közelebb kerültünk. Ez igaz a másik képedre is, ahhoz külön nem írok. Az élesség kérdése itt is igaz, még hozzá az is, hogy kisebb mélységélesség jobb lenne, persze ha mobil, ott ez ritkán és nehezen állítható, tudom. (hegyi)