Nem tudom, hogy az 1-es macska két kocsi között, az éppen kakál-e, lehet, hogy igen, olyan furcsa, és az ott nekem kevésbé izgalmas. A 2. macska szaglászása abszolút jó a kis csapzott bundájával. A 3. is, ahogy ott alszik, fekszik, de azt szeretném neked mondani, hogy próbáljunk meg tartani valami normális képarányt, jó? Vagy négyzetesek vagyunk, vagy 2:3, 3:4 arányosok vagyunk, de valami legyen. A 16:9-es képarány a filmhez van és nem véletlenül nem a fotóhoz. Nem akarok nagyon szigorú lenni ebben a kérdésben, mert tudom, hogy majd lesznek, akik kardoskodnak a 16:9-es, vagy ahhoz hasonló képarány mellett. Nekem nem természetes, és hogyha az a kérdés, hogy tanuljunk meg komponálni, akkor próbáljunk meg először valamilyen klasszikus képarány mellett letenni a voksunk, és abban dolgozni, mert ha állandóan változatunk mindent, és minden mozog, és állandó a csere, tehát hol négyzetesen, hol 2:3, hol 3:4, ahol esik ott levágunk belőle,akkor soha a büdös életben nem leszünk előrébb a kompozíció tekintetében. Mi miért, és hogyan kerül oda? Ez egy fontos kérdés. Nem azt mondom, hogy ne vágd meg a képeidet, de az arányokat próbáljuk meg tartani. És jó lenne Ágnes, ha megtalálsz egy dolgot, ami érdekel, ami izgalmas vagy tetszik, akkor azt nem engednéd el, hanem csinálnád folyamatosan, például a macska ilyen, ha utcamacska, akkor legyen az, de be kéne léni abba a csoportba, ahol nem virágról virágra szálldosás van, hanem témakövetés, mert ez segítené a fejlődésed. (hegyi)