10. Házi kedvenc

Gizi(k)

Gizi(k)

Jó megfigyelés, kicsit rendetlen a kompozíció, ami akkor nem baj, ha olyan erős a közlés, hogy elviszi a képet a vállán, itt azért most ez nem olyan nagyon áll meg, bár tényleg látványos a macska és az ő tükörképe, de a fejéből kinövő ág, az Unicumos üveg idegenül hat. Bara, ne hagyd, hogy olyan hatások érjenek, aminek az az eredménye, hogy lazítasz a kompozícióidon, mert ez neked amúgy nagyon megy, és nagyon érzed, ezt sokszor bizonyítottad már, de nem csak az épület és utcaképeken érvényes az, amit ott már jól alkalmazol, hanem a többi képeiden is. (hegyi)
értékelés:

Kövér egerekről álmodom

Kövér egerekről álmodom

Micivel szívesen cserélnék, bár az egeret nem szeretem... Neki más dolga sincs, csak lustálkodni, enni, mosdani, enni, enni, mosdani, lustálkodni... Jó mondjuk, akkor meg a sörről kellene lemondanom...

Jó ez a kékes szín, ellenpontja a sárgás fényeknek és a környezetnek, és az is jó, hogy személyes közelségben vagyunk a macskával, bár, talán ha picit szembefordulunk vele, már ha hagyja, akkor kevéssé lehet félre asszociálni a macska pózával, ahogy fekszik. Viszont az biztos, hogy jót tenne, ha valamivel több előterünk van, egy leheletnyi kellene alulra még, mert így kényelmetlenül feszes a kompozíció. (hegyi)
értékelés:

Farkas

Farkas

Domonkos, a helyzet az, hogy a leckék sora nem a véletlen szülte. Azzal, hogy összevissza küldöd be a leckéket, igen nehézzé teszed, hogy elemezni lehessen vagy az elemzéssel segíteni, mert nem épül egymásra a folyamat. Amit látok, az egy kutya, kedves, de miért kék a hó, miért tompák a tónusok, és oké, ez utómunka, az korrigálható, de miért vágtad ennyire el a teret? Így most sem nem a végtelenben áll a kutya - az eltakarított hó utal a környezetre, de a kerítés alig van jelen, vagyis a néződ nem tud a térben elhelyezkedni és így viszonyulni se a képhez. Kérlek, az első három leckét oldjuk meg, aztán ha az megvan, haladunk tovább. Ezt pedig visszaadom, majd ismételjük. (hegyi)

Játszani jó

Játszani jó

A klasszikus madzaghuzogatós játék a macskámmal :) Szerintem egész jó lett ahhoz képest, hogy először fotóztam mozgó motívumot. Mondjuk a macska lehetne egy szintről fotózva és akkor nem olvadna bele nagyon a háttérbe. Nektek mi a véleményetek?

No, egy lépéssel beljebb vagyunk, itt már konkrét az üzenet, de ez is szűk lett fenn és lenn, ahogy oldalra nagyvonalú vagy, kellene fenn is a fejnél, hogy a nyak megmaradjon, és a madzagból is kéne még, hogy értelmezhető legyen, hogy nem valami izét talált a macska a fűben, hanem ez madzag, amit húzogatnak neki. Ez szerintem fontos lenne ahhoz, hogy ne kelljen elmesélned szavakkal, hanem lejöjjön a képről. Ismétlést kérek. (hegyi)

Vadászösztön

Vadászösztön

Ha elmélyülök a kép nézegetésében, mindig azt érzem, hogy a macska ebben a pillanatban fog elugrani. Hát.. nem teszi.

Cilike, a féltestű macska nappali vadászatra indul, de a park gondozója elvitte az egeret, így Cilikében lefagyott a windows. Kb. ez, ami a képről lejön, és mindez annak köszönhető, hogy azzal, hogy álló formát választasz, kizártad azt, ami történhetne a képen, akkor is, ha rajta volt, akkor is, ha nem, mert a macska túlnéz a képhatáron és ráadásul szegény el is lett vágva. Néz valamit, ez világos, de mit? Mindegy? Akkor oké, legyen, ábrázoljuk a macska szobrát, de akkor legyen rajta a macska egészben, és akkor lehet azzal feszíteni a képen, hogy kitoljuk a képhatáron kívülre, mintegy dekomponálva azt, amit nézhet. Így viszont ez egy durvára vágott kép, ráadásul még az is lehet, hogy a macskának nincs hátul folytatása. :) (hegyi)

Panellakók

Panellakók

Ők az én ki házi "kedvenceim". Gyakorlatilag beépültek a családba, minden reggel velük ébredünk, mert már hajnalban burukkolnak, szerelmi életet élnek. Nálunk végzik kisebb nagyobb dolgukat és néha bizony a lakásba is be-be térnek. Gondoltam én meg bosszúból jól megörökítem őket az örökkévalóságnak.

Lehet, hogy csak haverok, nem? Olyan vagánykodós, ahogy ott állnak. Nézi az egyik a másik hátát, most ez így nekem nem szerelem, hanem valami baráti figyelem, de persze nem vagyok madárológus sem, szóval ha burukkolnak, akkor valószínű a szerelem is. Jó ez, de lehetnél bátrabb, hogy fenn fele ennyit hagysz és lentre adod a többet, hogy legyen drámája, vajon felrepülnek még, vagy leugranak a mélybe. Tudom, madarak általában repülnek, de a kép szempontjából a dinamika abban volna, ha lenne lenn még tér. Zárójeles megjegyzés, hogy ne várj rám, küldj képeket! (hegyi)

Boldogan

Boldogan

Tóban szebb az élet, mint egy kis akváriumban.

Dóra, a helyzet az, hogy ami neked egyértelmű, hiszen te ott álltál, ott voltál a tónál, az a néződnek csak annyi, amit a géppel mutatsz. Azaz te a géppel csak időlegesen metszettél ki valamit, de a fejedben függetlenül a képtől megvan a kép környezete is, nekünk viszont csak ez a bánatos algazöld víz marad, a bottal és a teknőssel, így ez neked egy érdekes megfigyelés, mert a teljes képből magad metszettél magadnak képhatárt, míg mi elképzelni se tudjuk, hogy ez valóban egy nagy tó, vagy egy kis úsztató a kertben, vagy egy pocsolya? Nem tudom, mennyire érthető, de a kép értelmezhetőségéhez kell az is, hogy úgy vágj és annyit, hogy a néződnek ne csak egy fura ábrázolás maradjon a ződ'moszatba'. Ez így csak neked kép, és neked is csak a belső emlékkel együtt. (hegyi)

De szeretnék sétálni

De szeretnék sétálni

Elég régen volt már kapun kívül a "kis" kedvencünk amikor ez a kép készült. Itt épp a kapuból figyeli a külvilágot.

Kedves kép, talán ha jól látom, labrador lehet, hasonlít a mi kutyánkhoz. Jó a zöld és a zsemleszín együtt, kifejező a kutya is, arra kellene figyelni, hogy a környezetet is úgy hozd a képbe, hogy az ki legyen találva, vagyis a függőleges legyen függőleges, hacsak nincs indoka az elforgatásnak, és lehet, hogy ha többet adsz a kapuból, akkor a néző is jobban érti, mert így most azt az érzetet kelti a kép, hogy a kutyus beszorult valahová. Ismétlést kérek. (hegyi)

A szárító alól

A szárító alól

Ádám, ugyanaz a helyzet. Fogj egy ceruzát és rajzold le ezt a macskát ott, ahol most van. Hova húzod a vonalakat, hogy ábrázolod a teret, mit kezdesz ezzel a vörössel? Ha rajzban érzed, a fotóban se mást kell keress kompozícióban. Ismétlés. (hegyi)

Mr. Szemtelen Kotnyeles (Macska kiadás)

Mr. Szemtelen Kotnyeles (Macska kiadás)

Ádám, hahó, nem tudom, az előző értékelésem olvastad-e, abban írtam, hogy a fényekkel hogyan kell játszani és hogy ez se más, mint a rajz, árnyékolunk, erősítünk, karaktert hozunk létre. Itt ez már jobban sikerült, de még mindig kéne erősíteni, kompozícióban, fényekkel, derítéssel, és a környezettel. (hegyi)
értékelés:

macska

macska

Bulgakov macskája, Behemót, vadászik a városban, bandukol, jön, közelít, de közben áttűnés, és hopp... vagy mégsem? Behemót lassan bandukol, mindent lát és mindent tud, ő a macska. Jó ez Viki, nagyon tetszik. Itt erős a többszöri expozíció hatása, sőt, kifejezetten kiemeli a főszereplőt, míg a környezetet kellően elmossa ahhoz, hogy ne a tényszerű helyszínnel foglalkozzunk. (hegyi)
értékelés:    

Zita

Zita

"Ahhoz, hogy valóban élvezhesd egy kutya társaságát, nem kell félembert faragnod belőle. Inkább légy nyitott arra a lehetőségre, hogy részben kutyává válj."
(Edward Hoagland)

Nagyon jó az idézet, szinte mottója lehetne az állatos leckének, hiszen mi fontosabb lehet, mint az azonosulás a modellel. Jó pillanatot kaptál el, kifejezetten jó a farok és a nyelv játéka, és ezt azért mondom, hogy raktározd el, hogy ha ismétled majd ezt a leckét, akkor tudd, hogy ez kihozható ebből a kutyából, vagyis ha dolgozol vele, elérhető, hogy akár ez újra megtörténhessen. Jó a kutya, ilyenkor kell az, ha technika engedi, hogy kis mélységélességgel dolgozz, hogy a környezet hatását gyengítsd. Fiatal kutyusnak tűnik, tehát játékos, dolgozz vele még. Egy tanács, hogy az idézet szellemében kicsit menj le a kutya szintjére, kevéssé felülről lődd le őt, legyen a viszony egyenrangúbb, hisz te is csak egy kutyatárs vagy, amikor fényképezed, vagyis nem a szigorú gazdi. (hegyi)
értékelés:

Úgyis elkapom

Úgyis elkapom

Kiváló megfigyelés, nem könnyű modellel, hisz akinek van macskája, tudja, hogy a macska milyen borzalmasan gyorsan tud helyzetet változtatni, ha vadászásról van szó, főképp a kismacska, és nekik minden ilyen játék, mint például a cipőfűző, gyakorlás az életre. Ezt megfogni nem egyszerű úgy, hogy közben a környezet kellően visszafogott maradjon, mégse legyen steril műteremfotó. Egy gondolat kompozícióban: a cipő nyelvénél vágnék, hogy a világosabb belső része már ne legyen a képen, mert az osztja a figyelmet és ettől csökken a hangsúly a főszereplőn. Attól, hogy csak a fűző és a cipő orra jelzi a tárgyat, még azonosítható marad, sőt, jót is tesz a képnek, ha a kép határára fut ki a fűző nagyjából. Könnyen orvosolható ez a vágás, úgyhogy megvan a lecke is. (hegyi)
értékelés:    

Perec alszik

Perec alszik

Az új jövevénnyel prezentálnám a korábbi Mr. Szemtelen Kotnyeles c. képem macska változatát. Külön felhívnám a figyelmet a szemöldökre.

Ádám, ha nem tudnám, hogy rajzolsz, lehet, hogy kegyesebb lennék, de így azt kell mondjam, hogy elédesgetted ezt a képed úgy, hogy közben megfeledkeztél a világításról, a fényekről, a formák viszonyáról, így a macska háta, a háttér fontosabb lett, mint az arca attól, hogy fordítva van a tónusok sorrendje, mint ahogy kéne. Takard ki a fej körüli részt, egyből élni kezd a cica arca. Ismétlést kérek. (hegyi)

Durcásan

Durcásan

István, ez olyan nekem, mintha egy emlékkönyvben nem lenne hely, és körbevágtuk volna, hogy minél kisebb helyen elférjen a lényeg. De a képnél a lényeg mindig valamilyen körítéssel együtt működik, a teret is valahogy ábrázolnunk kell, nem elég ezt a kutyát berakni széltéből-hosszából úgy, hogy szinte szőrszálig levágod, hanem valahogy a térrel is mesélünk, mert csak akkor érvényes a szűk vágás, ha a gesztus olyan erős, hogy letekeri a fejed, ezért ezek a képek, nem csak nálad, másnál is, ha ennyire szűkre vannak vágva, akkor nagyon szuggesztívnek kell ahhoz lennie a szereplőnek, hogy elvigye a hátán önmagában a sztorit. Itt most ez a környezeti elem ezzel a laminált padlóval meg ezzel a tapétával érdekes lehet, ha közben kezdünk valamit a térrel, ha ott van egy kutyajáték, vagy egy széttépett cipő. Nem tudom, mert nem én akarom adni neked az ötleteket, hisz ez a te feladatod, csak a lényeg az, hogy valahogy találd meg azt, hogy ez a tér is meséljen, hogy hozzáadjon a történethez, legyen honnan kiemelkednie a szereplőnek. Próbálj meg kevésbé radikális lenni a vágással, próbálj meg mesélni a képeiddel. Érzelmeket kérek és mesét. (hegyi)