Reggeli morzsa

Reggeli morzsa

Be kell valljam, hogy ebből a képből csupa olyan asszociációt tudtam magamból eddig elindítani, akárhányszor is néztem meg, ami inkább most ehhez a Halloween-es időszakhoz tartozó horror meglátás. Elképzeltem, hogy ez a hentes kutyája, aki egy kínai hentes, és mindjárt a darabolási fázis fog jönni. Bocsánat, de ahogy most a kutya föltette a fejét erre a teraszra, ez lehet, hogy a helyszínen kedves, de most, ahogy be van ebbe a kalickába zárva, nekem morbid. Nekünk is Labradorunk van, ők tényleg nagyon kedvesek és nagyon szimpatikusan tudnak a gazdával kapcsolatba kerülni, nagyon játékosak és szerethetőek, de ez a forma itt most zavaros. Főleg úgy, hogy a kutya szemét se nagyon látom, valószínű sok volt a fény, vagy egy egészen relaxált pillanat lehet, bár ez a póz annyira nem lehet kényelmes a kutyának, de a gazdáért mindent. Ha legjobb indulattal mondom, akkor is az Unicum-reklám jut eszembe, amikor a habokból az a fej fölbukkan. Lehet, hogy szétesik a varázs és a kutya elmászik onnan, és értem, hogy az asztallábakat is használni akartad, mert ezek keretezik ezt az egészet, bár nekem ez inkább zajos, kopog ettől a sok mindentől, de én most lemondanék erről a keretezésről, ha más irányból, máshonnan a kutyából többet látva, kevésbé félreérthető lenne ez az üzenet. Ismétlés. (hegyi)

Hozzászólások

Esélyegyenlőségi magazin 2022. október című műsorunkhoz, melynek hétfő este nyolcas premierjére meg is invitállak a chatre, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Kösz Zsolt, teljesen jogos, megint nem vonatkoztattam el a képen nem lévő, de évtized óta ismert környezettől és hangulattól.

Ja, hát lehet, hogy nem túl erős vagy egyértelmű a kapcsolat a reggeliző lábak és a jószág nyugodt, a határra ráfekvő feje között. A hozzászólások alapján kevés a részlet, hogy az ottlévő hangulat megjelenjen, viszont ezek az elemek így tudtak összekötődni egy képen úgy, hogy szerintem megfelelő a súlyuk... Esetleg még a kutya háta mögül, akkor viszont tutira nem maradt volna így, hanem odasompolyog az emberhez... Köszönöm a meglátásokat!

Helo!
Teszem hozzá hogy nem volt még kutyám, de láttam már.. :) Így hogy különösebben erős kötödésem nincsen és csak felszínesen ismerem a viselkedési formáikat, meg tudom érteni Gábor felvetését. Ezért bizarr kicsit kirekesztő ezen a 'lábszinten'..
Aztán ha már gondolom tovább, ha felületesen is de ismerve téged, nyilván erről nincs szó és csak pihen vagy kunyizik. Bár a lecsukott szem megtéveszthet, a cím kevésbé.. Szóval van benne valami de mintha nem jönne elő csak ha erőlködök. Nem tudom ez így mennyire érthető!
üdv

:)) Bezártságát szolgai életére értettem, általánosan a kutyákra gondolva. Nem járhatnak ki be rendszerint, nem nagyon rendelkeznek saját akarattal.

Éppen azon gondolkodtam a kompozíciót figyelve, hogy a minden egyéb azért meg talán zavaró (a keretező ívek és egyenesek) kontrasztja jobban ragasztja a figyemet, mint a kutyus a tónusában hasonlatos környezetben. De ez az adottság gondlom.

Áááát igen... Nekem annyira ismert a hely és a helyzet, hogy már lehet, hogy nem tudom leválasztani róla a képet, legalábbis mindkettőtök hozzászólása erre mutat.

A dög nincs bezárva (már ha István a bezártságot így értette), egylépcsős terasz szélén lesi a reggelit. Ezek itt asztal-, szék-, meg gyerek-lábak.

Nekem kellemetlen hatást kelt egy kutyafej a terasz kövén.
Értem én, hogy ott van a terasz széle mögött a többi is, de ez így akkor is egy levágott kutyafej.
Szerintem

Á, régi ismerős már a kutyus, ha jól gondolom. Nagyon empatikusan közelíted meg a bezártságát! Kedvessége, alázata mind benne van e fotóban.

Új hozzászólás