Én

Én

Nem igazán úgy sikerült, ahogy a képek készítése előtt elképzeltem, de "a dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy ahogy az ember elképzeli".

Ha jól számolom hat darab Papp Gergelyt találunk ezen a képen, legalábbis, ahányat fel tudtam fedezni, és ha jól értem, akkor mind a hat valami mást akar mutatni. Van egy ajtónállónk, van egy lazán olvasónk, van egy várakozónk, van egy, aki a holdra mutat, van egy, aki elesett, és van egy velünk szemben, aki, mint egy vásári komédiás, éppen eljátssza, hogy megijeszt minket. Az a helyzet, hogy azért fogom ezt visszaadni ismétlésre, mert jó lenne ezt átgondolni. Ha nekem nem dekódolható, hogy melyik mi akar lenni, akkor valamit túlmatekoltál. Jó lenne, ha leírnád a kommenteknél, hogy melyik Gergő milyen szimbólumot szeretett volna mutatni. Ezt azért lenne fontos megtenni, hogy utána reagálhassak rá, és erről beszélhessünk egy kicsit bővebben. Most nem tudok erre mit mondani, mert hiányzik ez a kapcsolódás. Biztos, hogy valamit jelenteni akar, de ebből talán az olvasó az, ami a leginkább megfejthető, az összes többi nekem egy kicsit nehézkes. Tehát egyrészt ismétlés, másrészt meg várnék tőled magyarázatot. (hegyi)

Nosztalgia

Nosztalgia

Azt többször mondtam, hogy érdemes megfigyelni, letakarni először a szemet, utána a szájat, hogy ugyanarról beszél-e a szem és a száj. Most ez, amit látok a képen sok mindenről mesél, de a nosztalgiáról nekem nem. Azért nem, mert az összeszorított száj, a pengeszáj inkább belső feszültséget tükröz, mintsem valami nyugalmas, merengő állapotot. A szemed beszélhet nagyjából erről, ha akarom, de nem értem ezt a szájtartást, nem értem mit akarsz. Kicsit föl vannak az arc zacskói is fújva, valami belső túlnyomás is van, és ezt szorítod össze a szájjal, ez olyan mint amikor visszafogod a kilégzésedet, valamilyen helyzetben azt mondjuk, hogy „a fenébe”. Nekem ez nem egy nyugalmas helyzet. A másik dolog pedig a szín: ezzel a vöröses-naranccsal nem nagyon tudok mit kezdeni, főleg úgy nem, hogy a környezet egy abszolút halott, szürke környezet. Gergő, kérnék erre valami választ, mert ezzel nem tudok mit kezdeni. Ha elfelejtem azt, hogy mit akartál a címmel, akkor sem, mert nagy az ellentét: a testpóz, a száj, a szem most három külön dolog. Az egyik egy vagány, kicsit félprofilos mozdulat, a másik feszültség, a harmadik pedig merengés. Jó lenne, ha ezek egy irányba mutatnának. Ismétlés. (hegyi)

Katt

Katt

Azért jó ez a kép, mert egyszerű és mert épp emiatt jó alap ahhoz, hogy a világításról beszéljünk. Az egyik alap igazság, hogy a világosabb tónusú részleteket közelebb, a sötéteket távolabb érezzük magunktól. Ez az alapja a sík felületen történő térbeli ábrázolásnak. A másik az anatómia. Melyik testrész hol helyezkedik el, mindezt hogyan lehet jól térben megmutatni. Itt most ha megfigyeled, a mutatóujjad a legvilágosabb. Ki is van égve, azaz elvesztette térbeliségét amiatt, hogy szinte a teljes felülete a fehérhez közeli tartományban van. Ehhez képest a hüvelykujjad, ami előrébb van térben, mégis erősen sötétebb, ebből az adódik, hogy furcsán a mutatóujjra kerül a hangsúly. Ha azt is figyelembe veszed, hogy ez ugyanannak az embernek a keze, akkor érted, miért kell a világítással foglalkozni, hiszen most olyan, mintha a mutatóujj egy gyereké lenne, a hüvelyk pedig egy melósé. Ráadásul valaminek az árnyéka még bele is vág az ujjba. És ez csak a kéz. Ha a hátteret is megnézed, ott is van a polcon valami doboz, ami világít, meg valami kütyü is - azaz a környezetet is rendezni kell ahhoz, hogy ne vigye el a tekintetet a fő témának szánt formákról valami. Ez nem jelenti, hogy nullára kell sterilizálni mindent, de rangsort kell felállítani, mi mennyire fontos, és ezt kell erősíteni fényekkel, élességgel, kompozícióval. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Metró

Metró

Nagyon hétköznapi kép, de szerintem a leckének megfelel.

Nem akarnék vitatkozni veled, ha te azt mondod, megfelel, hát jó, hiszen valóban, mozgás van rajta, de Gergő, neked is azt tudom mondani, mint Istvánnak, hogy a leckék sora és tartalma nem véletlen, az első 3 lecke nem csak technikai trükk, hanem abban is segíthet, hogy jobban megismerd magad, és abban is, hogy képileg fejezd ki a gondolataid. Miért a metró? Miért így, emberek nélkül? Miért a kifutó szerelvény? És mindehhez mi köze van Papp Gergelynek? Az önmegfigyelések a világban elfoglalt helyünkről is szólnak, és ez az, ami a későbbiekben segít a többi képednél is majd, hogy benne legyél. Javaslom hogy azokat a képeket, amiknél írtam, hogy ismétlést kérek, tényleg ismételd. Nem csak a készre csiszolt munkák lehetnek érdekesek, hiszen a lényeg egyelőre az, hogy legyen miről beszélgetnünk, úgyhogy hajrá Gergő, mutass képeket. (hegyi)

Féltem a sötétben

Féltem a sötétben

Ez is a gyerekkor, a félelem, a sötét és mindaz, ami a felnőttek világából megmagyarázatlanul maradt, az esték egyedül, amin a maci se segített. Másnap suli, és a fene se tudja, hogy minden benn van-e a táskában, de nem kelek fel, nem merek, mert sötét van. És hát igen, a méredzkedés, persze dátummal, és már elérem a villanykapcsolót, már egyedül is tudok közlekedni a lakásban. Jó ez, a kék is, hangulat megvan. (hegyi)
értékelés:    

Puzzle

Puzzle

Lehet, hogy a környezet zavarossága teszi, de én nem érzem a barátságot. Érzem a pillanatot, de az jön le nekem ebből a képből, hogy ez egy ad hoc kapcsolat, apa és anya elment ügyintézni, addig otthagyták a két lurkót, akik jobb híján ezzel az óriás kirakóval játszottak. Ha jól látom, ez egy kerékpárút, vagyis városi kép, de ebből vajmi keveset lehet érzékelni, vagyis azt neked kell eldöntened, hogy mi az, ami ebből számodra fontos. Ha a helyzet komikuma, vagyis hogy városban a földön csinálnak gyerekszobát, akkor ehhez kell adni még a környezetből. Ha meg a két krapek, akkor ne foglalkozz azzal, hogy mennyire abszurd a helyszín, akkor ez csak díszlet, akkor ők legyenek a főszereplők. Most mintha nem lett volna erre elég időd, hogy kivárd, hogy megtörténjen az, amitől ez a kép egyedi lehet. (hegyi)

Hétvége

Hétvége

Jó az ötlet, bár mesterkéltnek érzem a felemás lukas zoknit, ettől komolytalan lesz a megoldás, olyan tortadobálós poén ez. És ha már megtervezted a teret, amit helyeslek, akkor a gurulós székre is kellett volna figyelni, mert az ott most civil, kilóg az egészből. Szóval nem tudom, lehet olyat, hogy ennek újra nekifuss? Jó lenne. (hegyi)

Szennyezés

Szennyezés

Mocsok dolog a vízbe dobálni a szemetet, akármi vízbe, akkor is, ha rendezetlen a part, ha beton és vas a környezet, ez a kép zaklatottságával jól felel erre a kérdésre. Ugyanakkor hogy ez önarckép lenne? Főleg egész alakos? Gergő, én ezt nem érzem átgondoltnak. Van egy jól vázolt iránya a képnek, de hol kapcsolódsz ebbe te, a hídon álló alak? Te dobtad be a sörös dobozt, vagy láttad, aki bedobta, vagy azon mélázol, hogy kivedd-e? A két történet, a hídon álló ember és a mocsok hol kapcsolódik? Ezt ha nem lehet értelmezni, akkor ettől a szemét fog szembenállni a figurával, mert a szemét vagy hiba, vagy főszereplő a képen, és ha meg nagyon elborult akarok lenni, hogy szeméttel díszítem magam a portrémon, akkor álljak oda teljes valómban, ne lírázzak, hogy milyen szépen szaggatja a víztükör a figurát. Vagyis több, egymásnak ellentmondó út van kijelölve, de neked kell a voksod letenni valamelyik mellett, ezt a néződ nem tudja helyetted megtenni. (hegyi)

Hagyjatok

Hagyjatok

Kissé fáradtan...

Na, ez jobb, sokkal jobb! Egyetlen megjegyzés, hogy ha hagyjatok, akkor egy kis fordítás kéne a fejre, hiszen ha elegem van, ha mennék, vagy ha taszítok, akkor már a fejem fordítani kezdem, hiszen akkor már nem akarom látni, elegem van. De a kép jó, tetszik. Kérek egy ismétlést, megérné. Tegyél bele még dinamikát! (hegyi)

Pánik 2.

Pánik 2.

Megpróbáltam arc nélkül is.

Ezt visszaadom ismétlésre, mert az ötlet jó, és kevés hiányzik abból, hogy a kivitelezés is tökéletes legyen. Jók a fények, jó a gesztus is, de ez a kép igazából fentebbről lenne kép, hogy a hajba túrás gesztusa vigye a prímet, ráadásul így az is kikerülhető, hogy ilyen idétlen formátumra kelljen vágnod, mert megoldódna az is, hogy mit kezdj a homlokkal. Tehát ismétlés. (hegyi)

Pánik

Pánik

Rajtam is kitör a frász, ha bejelentik, hogy lekapcsolják a netet egy órára.

Azt hittem hirtelen, hogy mi vagyunk ilyen ijesztőek. Jó a gesztus, és benne van amit mondani akarsz, amire majd figyelj, az a tónusrend. Lehet, hogy a monitort kéne kalibrálni, de most nagyon az alsó tartományokra koncentrálsz, ettől viszont olyan koszos hatása lesz a képnek. Megvan a 3 csillag és az osztály is, de kérek még önképeket. (hegyi)
értékelés:    

Játszani jó

Játszani jó

A klasszikus madzaghuzogatós játék a macskámmal :) Szerintem egész jó lett ahhoz képest, hogy először fotóztam mozgó motívumot. Mondjuk a macska lehetne egy szintről fotózva és akkor nem olvadna bele nagyon a háttérbe. Nektek mi a véleményetek?

No, egy lépéssel beljebb vagyunk, itt már konkrét az üzenet, de ez is szűk lett fenn és lenn, ahogy oldalra nagyvonalú vagy, kellene fenn is a fejnél, hogy a nyak megmaradjon, és a madzagból is kéne még, hogy értelmezhető legyen, hogy nem valami izét talált a macska a fűben, hanem ez madzag, amit húzogatnak neki. Ez szerintem fontos lenne ahhoz, hogy ne kelljen elmesélned szavakkal, hanem lejöjjön a képről. Ismétlést kérek. (hegyi)

Vadászösztön

Vadászösztön

Ha elmélyülök a kép nézegetésében, mindig azt érzem, hogy a macska ebben a pillanatban fog elugrani. Hát.. nem teszi.

Cilike, a féltestű macska nappali vadászatra indul, de a park gondozója elvitte az egeret, így Cilikében lefagyott a windows. Kb. ez, ami a képről lejön, és mindez annak köszönhető, hogy azzal, hogy álló formát választasz, kizártad azt, ami történhetne a képen, akkor is, ha rajta volt, akkor is, ha nem, mert a macska túlnéz a képhatáron és ráadásul szegény el is lett vágva. Néz valamit, ez világos, de mit? Mindegy? Akkor oké, legyen, ábrázoljuk a macska szobrát, de akkor legyen rajta a macska egészben, és akkor lehet azzal feszíteni a képen, hogy kitoljuk a képhatáron kívülre, mintegy dekomponálva azt, amit nézhet. Így viszont ez egy durvára vágott kép, ráadásul még az is lehet, hogy a macskának nincs hátul folytatása. :) (hegyi)

Önismeret

Önismeret

Feszült szituációkban nagyon meg tudom lepni magam az aktuális viselkedésemmel, reakciómmal. Ilyenkor úgy érzem, mintha egy idegen ember mondaná ki a szavakat, melyek elhagyják a számat, s később nem győzök hogy elnézést kérni a másiktól. Egyszer majd le kéne ülni ezzel az ismeretlen fickóval, és megbeszélni, ki az úr a háznál.

Kedves Gergely, ez egy gondolkodó ember önarcképe arc nélkül, és ez jó. Az is jó, hogy határozott elképzelésed van az életről és a formákról, és ezt törekszel megmutatni, szóval 3 csillag és a lecke megvan. Annyit teszek hozzá, hogy egyrészt kell utómunkázni, ez nem megúszható, másrészt ha megfigyeled a képet, jobb oldalon a képhatárnál ott egy folt, ami szerep nélküli, de zavaró, épp ezért, mert nem lehet érteni, mihez akar tartozni. Azt vagy levágod, vagy maszkolással lesötétíted. Ezt a jövőre nézvést, hogy a kép amikor megvan, és nézed, monitoron, akkor kell figyelni, van-e rajta olyan, ami még zavar, ami nem érthető és nem része a kompozíciónak, és azzal valamit kell kezdeni. (hegyi)
értékelés: