Feszült szituációkban nagyon meg tudom lepni magam az aktuális viselkedésemmel, reakciómmal. Ilyenkor úgy érzem, mintha egy idegen ember mondaná ki a szavakat, melyek elhagyják a számat, s később nem győzök hogy elnézést kérni a másiktól. Egyszer majd le kéne ülni ezzel az ismeretlen fickóval, és megbeszélni, ki az úr a háznál.
Kedves Gergely, ez egy gondolkodó ember önarcképe arc nélkül, és ez jó. Az is jó, hogy határozott elképzelésed van az életről és a formákról, és ezt törekszel megmutatni, szóval 3 csillag és a lecke megvan. Annyit teszek hozzá, hogy egyrészt kell utómunkázni, ez nem megúszható, másrészt ha megfigyeled a képet, jobb oldalon a képhatárnál ott egy folt, ami szerep nélküli, de zavaró, épp ezért, mert nem lehet érteni, mihez akar tartozni. Azt vagy levágod, vagy maszkolással lesötétíted. Ezt a jövőre nézvést, hogy a kép amikor megvan, és nézed, monitoron, akkor kell figyelni, van-e rajta olyan, ami még zavar, ami nem érthető és nem része a kompozíciónak, és azzal valamit kell kezdeni. (hegyi)
értékelés:
Juppí, megkaptam az első értékelésem :D
Köszi Zsolt, javítom a hibákat. Valaki meg tudná mondani, hogy esetleg a javítást újra beküldjem, vagy.. töltsem fel szorgalminak, vagy hagyjam meg magamnak?
Küldd be. :)