Ma én takarítok

Ma én takarítok

Ez aranyos, jó lett, látod, végre összejött. A kép türelem kérdése is, meg hogy mi a készítők hogyan avatkozunk bele a véletlenbe. Lehet ezt is még szépíteni az utómunkával, mert picit döglöttek a tónusok, és az arcnál lehetne több fény, ez mind megoldható. Következő PS táborba gyere el. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Én nagyon szívesen mennék, és akarok is menni, ha majd lesz. Köszi a sok csillagot:)

Köszönöm szépen.
István: az a bajom ezzel a Ps-ezessel, hogy ilyeneket amit mondasz, tudatosan nem tudom megcsinálni, viszont a tüzes képeknél, meg mégis megoldom, ahogyan én szeretném, érdekesen hangzik, de valószínűleg a lustaságom hátráltat ebben a kategóriában. De azért fehéregyensúlyt varázsoltam rá.:)
Bár túl sok javulást lehet nem lehet kihozni belőle, mert nagyon a balról jön a fény, ráadásul ott a kutya szőre meg fehér.

Nagyon jó, nagyon kifejező fotó. Az ilyen kis foxi jellegű kutyák minden izgő-mozgó nyughatatlansága, örök kíváncsisága benne van egy állóképben. Remek pillanat! A tökéletestől (értsd mondjuk az év állatportréja képzeletbeli kategóriától) úgy érzem a fényviszonyok választják csak el, pontosabban arra gondolva, hogy a kutyus hátsója és a falak több fényt kapnak, mint a lényegi rész. De tudom, hogy nem lehet abban a pillanatban mit csinálni, nem lehet a kutyusnak szólni, hogy várj! Így is fantasztikus, ahogy résen voltál! (A fényen talán labormunkával lehet segíteni kicsit, ne sajnáld az időt, próbáld meg!)

Ezt nagyon eltaláltad Mizó! Kedves jelenet, beszédes a mozdulat, a szétrágott seprű, a címmel is telibe találtál -- szóval megmosolyogtató kép. :)

Mizó,

jó kép és a cím is találó:)

Új hozzászólás