ez gyakorlás kérdése, és az idő, és sok kép. én magam nem hiszek abban, hogy csak a 4:3 3:2 1:1 16:9 képarányok működnének, ezeket javarészt a kényszer és a technika szülte, ráadásul ahhoz, hogy 1:1 aránnyal dolgozz, digitnál milliós hátfal kell vagy gép, szóval nem mondom, hogy ne vágjunk, csak a belső összetartó erő legyen meg.

Zsolt, köszönöm az elemzést!

A cím a könyvtár lépcsőjén jutott az eszembe, és ott nagyon jól hangzott. Később már a Macska a sitten jobbnak tűnt, mert az valahogy kevésbé viccelődős hangnemű, de addigra meg már feltöltöttem a képet. A sittet használjuk a építési törmelékre is, de úgy gondoltam, még talán az is belefér.

A bicikli vasrúdját a "nyomasztás" végett gondoltam bennehagyni, de akkor levágom. Nem gond, ha megint úgy kérném az újravágott képet, hogy itt az eredeti kép alatt legyen hsz-ben? A múltkor is így volt, és nekem nagyon jó, így egyben látni a kettőt.

Szeretnék még kérdezni valamit. Sokszor van úgy, hogy valamit már igazából levágnék, de azzal a képformátum is módosul, és gyakran hátrányosan, ha csak mondjuk felülről kellene elvenni valamit. Van valami hozzáfűznivalód az ilyen esetekre, azon kívül, hogy tudni kellene jól komponálni a helyszínen? ( :) )

István, köszönöm a hozzászólásodat! A fény nem esik a szemére? A macska jobb szemére nem is esett, azt én fényesítettem ki, amire külön büszke vagyok, mert egyáltalán nem vagyok gyakorlott az ilyesmiben. És azt kell mondjam, hogy sokkal jobb lett a fénylő szempártól a kép, mert nélküle egész "sokáig" kellett keresni a szememnek, hogy akkor mi is van, annyira kusza itt minden. De örülök ennek a képnek, mert nagyon szeretek kevés képelemmel dolgozni, itt viszont felfedeztem valami mást is, ami szintén működik!

Aranyos ez a rácsos, bújós sztori, tényleg nagyon átjön a macska. Én talán egy picit még lejjebb mentem volna, tekintetével a következő küllőpár közé bár lehet hogy elugrik addigra, vagy a fény már nem esik a szemére, tudom, mert rengeteget fotóztam a cicánkat, de ő igazából megunta, és nem engedi, és nagyon hamar rájön a trükkökre is már, játszhatunk, jóban vagyunk, de a fényképezőtől elfordul mindig... No és tényleg, két szem lánc is elég lett volna, viszont nem hangzott el, de szerintem fontos, hogy a cirmos és rácsos párhuzam is jó, meg amit a fények árnyak kirajzolnak, ez a rejtőzködést emelik. Mert azért a sicc-sitt szójáték jó játék, de a cicus maga dönt erről is :))

Köszönöm, Anna!

Kedves ez a kép, a humoros cím pedig kifejezetten megragad! Talán én levágnám a kép tetejét, hogy ne is derüljön ki, miféle rácsok (bicikliküllők) mögött van a cica, de akkor persze eléggé más jellege lenne a képnek.