A házi kedvenc kategóriában, amikor ez a házi feladat annak idején útjára indult, akkor nagyon sokszor az volt a nehézségünk, hogy rengeteg állatos kép érkezett. Kiskutya, kismacska, kisteknős, kisnyuszika, meg rengeteg más kis élőlény, halacska. Ami miatt én úgy gondolom, hogy ez fontos, ez a munka, és ugyan hosszú idő eltelt már a hatos lecke színrelépése óta az estiskolában, hogy egy folyamatnak egy részállomását lehet itt látni, egy fejlődési szakaszt. Szerintem amiatt értelmezhető így, mert nem csak egyszerűen egy háziállatnak a fotografálása, annak a közelije, a megfigyelése zajlik itt, hanem egy viszonylatot látunk. Itt is, mint ahogy most jópár képnél, azt a kifejezést kell használnom, hogy van egy szociológiai megközelítése is. A házi feladat nevéhez is nagyon jól passzol a képrendszer, az, hogy van a házigazda, vagy van az állatbarát, és van a társ, a kisállatka. Ez a viszonylat van külső megfigyelőként megfigyelve. Mivel az emberi arc és a kisállat is érzékelhetően nagyon közeliben van tartva, így az valószínűsíthető, hogy maga a fotós is ebben a közjátékban részes, még ha passzív jelenlévőként is, de benne van ebben a közös játékban, és ugyan mint megfigyelő, de mint részes megfigyelő van itt jelen. Azt tartom fontosnak, hogy a kép továbbítja, közvetíti azt az intim hangulatot, amelynek természetesen vannak áthallásai is, ami főleg a városi kultúrában az állatokkal való kapcsolódása az embernek. A falusi kultúrában ennek azért van egy picit más szerepe, miközben én a kettőt nem használnám ellentétpárban, mert a falusi ember számára a háziállatok, talán pont azért, mert a természet közelsége jobban jelen van a falusi kultúrában, más minőséggel szerepelnek. Nem annyira jellemzőek a nagyon intim helyzetek. Ebből visszatérve erre a képre azt a következtetést szeretném levonni, hogy nagyon sokszor a háziállataink ezeken a kis üzeneteken manifesztumok. Nem jó szó ez, de mégis talán így érthető lesz, segédeszközök, társak, vallomást tevő érzelmi hátterek. Itt egy ilyen szituációt látunk, hiszen a női arc hozzásimul, hozzábújik ehhez a szőrmés kis szerkezethez, amit nevezhetünk macskának is. Ez egy nagyon intim helyzet. Ezt a fajta érzelmi pótlást jelzi, ábrázolja, véleményem szerint nagyon jól ez a kép. Különösképpen gondolok itt a szépen díszített, lakkozott körmökre, amely a külvilág számára egy jelzés, itt pedig egy belső, emberi, privát helyzetbe érkezünk, ahol a köröm gazdája nagyon is esendő helyzetben látható együtt a házi kedvencünkkel. Ha ehhez a címet is megpróbálom hozzákapcsolni, akkor pedig az, amiről az előbb már próbáltam beszélni, áttétel, furcsa csavar, talán finoman ez is jelen van ebben a képben, hogy igen, itt a macska valamilyen fajta eszköz, mégpedig burkolt formában a párkapcsolatra vonatkozó eszköz is, egy behelyettesítés. Vagy valaminek a hiányaként, vagy valaminek a megerősítésére, amiben az is benne van, hogy én a macskát dédelgetem, a macskát ölelem. Véleményem szerint ez akár így van, akár nem, a többféle olvasat mégiscsak jelen van ezen a képen. Ezt a képet én nagyon szeretem, nagyon jónak tartom, különösen azért, mert hogy ha Gulyás Ákosnak a régebbi szociológiai vagy megfigyelő jellegű fotóit nézzük, akkor az Ákosnál egy erőteljes fejlődés tapasztalható, egyre többet mer vállalni, érzelmi helyzeteket, érzelmes helyzeteket. Ez itt a Dörögdi Fesztivál fotós munkáiban is, dokumentációs munkáiban is látható volt, hogy az Ákos az elmúlt évekhez képest, ugye többször dolgozott már itt a Fesztiválon, most már kifinomultabb és másfajta technikával dolgozik. Tehát a hatos lecke házi kedvenc Már megint egyedül hagytál egész nap! című képe a véleményem szerint háromdisznós. (szőke)
értékelés: