10. Házi kedvenc

A feladat: készíts portrét a kedvenc házi állatodról - kutya, macska, egér, madár, hal, vagy bármi, akit fontosnak tartasz bemutatni nekünk. Törekedj a puszta ábrázolásnál messzebbre nézni. Tipikus megoldás a "kutya az ember legjobb barátja", de nem ezt keressük. A barátság lecke másról szól, itt a feladat megoldásánál arra kell törekedni, hogy egyrészt portré, jellemrajz készüljön az adott szereplőről, másrészt valamiképpen köthető legyen hozzád, hogy miért épp ő, mi a jellemző az adott kis állatra. Tekintsd őt is ugyanolyan értékű szereplőnek, mintha önmagadról készítenél fotót. Kulcsszó a tisztelet. Nem mindenkinek van saját, külön bejáratú állata, de ettől még mindenkinek van valamiféle viszonyrendszere ebben a kérdéskörben. Ez megfotózható!

Nagyon fontos! A háziállatok nem tudnak felkészülni arra, hogy fotózzák őket - tehát kiváltképp ha vakut használsz, gondolj arra, hogy őt váratlanul éri a nagy fény, ami ráadásul sok ilyen kis kedvencnél azzal is jár, hogy veszélyezteti a szemét, mivel az ő szemük sok esetben lényegesen érzékenyebb a fényre, mint az emberé. Ne vakuzz szembe állatot!

Kattints ide a feltöltéshez!

Megvan!
Nem tudom, mit talált. Szerintem ő sem. De nagyon ráugrott. :-)

Mintha egy korai Pifou képregényt látnánk, zvoooom, hardzs, boinggg, úgy mozogja be a teret a kutyus. Kicsit a háttér megválasztásával vagyok bizonytalan és ezzel a furcsa, elidegenítő kékes beütéssel. (hegyi)
értékelés:

Mircicic

Végre egy olyan állatfotó, ami nem akar nagy csinnadrattát, nagy szenzációt, csak megmutatja Mircit, ahogy kimerült a játékban és most pihen. Ha együtt laktok Mirciciccel, érdemes időt szentelni rá, figyelni, kézközelben a kamerával, akár picit be is avatkozni, hogy mondjuk ha tudod, hol a kedvenc helye, ahol játszani szokott, ahol lepihen, akkor ott egy kis előmunkával rendet tenni, hogy a háttér kiegyensúlyozottabb legyen. Nem könnyű ezeket a kis öntörvényű lényeket jó pillanatban megragadni, érdemes tehát előre gondolkodni, hogy mi fog történni és az hogy fog kinézni. Itt most ennél a képnél picit sok a háttér tónuskülönbsége, egy picit a lábaiból, a kis tappancsokból is mutathatnál többet. Ezek nüansznyi dolgok, szinte már így is megvan a kép. (szőke-hegyi)
értékelés:

Atád
Nekem ő a szívem csücske. Látjátok hogy fénylik? Mindig ezt csinálja, mikor boldog :)

Mindketten külön-külön úgy jártunk ezzel a képpel, hogy sokáig kellett néznünk, mire rájöttünk, hogy ez egy kutya. Zsolt hajoló öregasszonynak nézte, én már meg nem mondom, minek, de nagyon érdekes, miért van ez az asszociáció. Nagyon jó kép, és a legtöbb ilyen magazin, ufómagazin, ahol lefotózták mondjuk jorksír szellemét, vagy valami más ilyet, az valójában ilyen érdekes kombinációs helyzetből adódik, ahogy itt most összetükröződik két látvány. A fotó, mint varázseszköz megszületésekor is felkeltette az érdeklődést, természeti népek a mai napig idegenkedve fogadják a fényképészt. De beszélhetnénk a montázs technikájáról is, vagy a véletlen filmhibákból adódó olykor egészen szürreális eredményekről. (szőke)
értékelés:

Frank
Hogy miért Franknek hívják? Szép név. Robin Day sündisznóját is Franknek hívták.

Ó, Lajos Krisztina... Attól, mert teknőst vagy embert fotózunk, ez bizonyos szemponbtból teljesen mindegy. Itt most egy teknőst látunk, de valamiképp a tekős, Frenk fejecskéje nem válik el a teknőspáncéltól, és függetlenül attól, hogy ez egy közeli kép, én mégis úgy érzem, hogy vagy a fények miatt, vagy a beállítás miatt nem választódik le egymástól a két dolog, viszont a páncélba belevágott az alkotó. Ha erre koncentrálunk, hogy Frenk kire hasonlít, hogy néz ki, melyik ismerősünkre, vagyis ha a fej fontos az alkotónak, akkor billen most a kompozíció, nem értelmeződik az egész, mint ahogy a macskák, kutyák sorozatban fél éve mondom a pedellusnak, hogy elemezd már te, merthogy nekem is van egy teknősöm, Lajos Krisztina, és azon túl, hogy le tudnám esetleg fényképezni, attól félek, hogy én is csak ilyen képet tudnák róla csinálni. Mert az csak egy kiindulási alap, hogy Lajos Krisztina, vagy Pulika, akkor is kell, hogy a kompozíció, a vizuális élmény, hogy mitől válik ez képpé, az benne legyen az alkotásban és ne csak annyi történjen, hogy van egy fényképezőgépem, ami képes exponálni és én az örökkévalóságnak Frenk fejét beleraktam az elektronikába. Már az is sokat segítene, ha a páncél sötétebb lenne, most ez a kép arról szól, hogy Frenket lefotóztam, de hát azért ezen már túl vagyunk. (szőke)
értékelés:

Nusi
Macsek portré

Egy szép macskaportrét látunk, az alkotó szeretettel fordul a modell felé, ami nagyon fontos szempont embernél, állatnál, tárgynál is. Talán a cica jobb szeme kaphatott volna egy picit több fényt. (szőke)
értékelés:

Találóskérdés
Gyerekkorom legrejtelmesebb találós kérdése: Ha kifelé néz befelé áll, ha befelé néz kifelé áll, ha felfelé néz lefelé áll, ha lefelé néz felfelé áll. Mi az? A megfejtés a kép címe.
(hibaista tisztelgés) Engem mindig nagyon jó kedvre derít ez a fotó, gondoltam megosztom veletek.

Első ránézésre, azon túl hogy Tamás szakmáját is hellyel-közzel ismerjük, nekem a Nyolcadik utas a halál humoros verziójának egyik epizódját idézi a kép, amint fodrász után megérkezik ide a megfigyelő UFO. Nagyon félek tőle, hogy éjszaka így fog megjelenni előttem a macska és pofán nyal. Macskaszem optikával készült ez a kép, ha jól látom és nem halszem optikával, bár lehet, hogy ez a cica azért közelít az optikára, mert a halszemet nézi és érzi a szagát. Az is látszik, hogy Tamás vidéken él, és itt az építészeti dolgokkal is gond lehet, hisz a privát teret látjuk, annyira részeg lehetett a kőműves, hogy ilyen ferde falakat és íves szögleteket hozott létre, nem véletlen, hogy itt a macska is megbolondul. (szőke)
értékelés:

Figyelek!
Csak teljesen tud figyelni bármire is. És ez nem koncentráció, hanem magától jön neki, természetesen. Irigylem érte. :-)

Igen, a kutya figyel, a kutya jó, de a fotós túl akar járni a kutya eszén és ezért eldönti a képet, hogy hátha elszalad a kutya. Miközben azért sejthető, hogy ha a figyelem a fontos, akkor ez a kutya tud ennél még jobban is, teljes erőből figyelni, mert most figyel, de inkább figyelget, lazán veszi a dolgot. Komolyra fordítva, picit szűk a kép és a döntés indokát nem értjük. (szőke)
értékelés:

Ráérsz?
Itt van, lent.

A modell nagyon hiteles, tulajdonképpen egy filmes szituációt láthatunk kutyára átírva, hiszen látjuk, hogy a kutyus az alkotóra néz ki és nem a kamerára, a gondolat megjelenik a szemvillanásban, hogy megint ide kellett állnom, megint azt mondták nekem, hogy nézzek szomorúan. Ez teljes egészében jól látható a képen, talán a kép jobb fölső sarkán a kardigán körüli folthatások elviszik a figyelmet a főszereplőről, akinek éppen mozgásban van a farka. Sok olyan apró motívum van a képen, hogy ha én szeretem a szereplőmet, akkor még foglalkoznék vele úgy, hogy a többi forma ne vigye el az üzenetet, hanem ezt a fantasztikus sztárt, ezt a franciás ízű színészt, őt tudjuk csak látni. Most sok olyan apróság van, ami bár izgalmas, de elvon a kutyustól. (szőke)
értékelés:

Macsek
Vettem ajándákba egy cicaszobrot. Beletettem egy ajándéktasakba, és feltettem a szekrényemre, amíg elviszem. Azóta les ott, néz kihívóan, hogy mikor fogom lefényképezni. Ma nem bírtam tovább, megadtam magam neki. Íme.
A színek, a színek, a színek... méghogy a fekete-fehér ütősebb, kifejezőbb. Ez sokkal rosszabb volt fekete-fehérben. Nem élt a macsek. Így él. A szoborban. Ha valakinek nem jönne át, hát mondom; ez a szobor él.
Lehet, veszek más ajándékot.

Hát, ennek nem kell enni adni... :) A pop art vagy a giccs kategóriájában vet fel érdekes dolgokat a kép, nagyon szerethető is, mégis azt mondanám, hogy a kép alsó szakasza, ennek a szatyornak az alsó fele picit sok, vágnék belőle, hogy ezek a furcsa fülformák és zacskószélek még erőteljesebben tudjanak vibrálni, tudják ezt a feszültséget fenntartani a képen. Most a határon érzem a dolgot, mert ugyan a zacskó felületén ezek a kis szirmok vagy mik is érdekesek lennének, de nem hagytam benne, nem is hagytam ki, a macska leselkedése az érdekes a zacskóból, tehát ezeket a kis mintákat kéne levágni talán. (szőke)
értékelés:

Max
Max, a spániel vigyáz a házra.

Azért a spániel jobb fülét is meghagynánk. A kutyus nagyon aranyos, nagyon jó, de a háttér - ahogy a virágnál is - most nem erősíti az üzenetet, hanem véletlenszerűnek tűnik. Ha a ház a fontos, a ház őrzése, akkor ebből többet is lehet adni, elbírt volna még oldalról a kép nagyobb teret is. Ugyanakkor azt meg kell jegyezzük, hogy jók a fények, talán alulról egy kis derítést ha kap, a kutya szeme is jobban látszik. (szőke)
értékelés:

Az én új házikedvencem egy kutya, akinek problémái vannak az orrával. Emiatt szomorú, és folyton zaklat. Szóval úgy kezdődött, hogy mindig figyelt, és leskelődött, és azt akarta, hogy játsszak vele. Aztán megelégeltem, és kigondoltam, hogy hogy járhatnék túl az eszén. Persze szeretem én, de gondoltam leszáll rólam, ha kap egy... na de kiderül majd, mit.

Ez egy három disznós megoldás, több filmnél elmondtuk a bevezetés, tárgyalás, befejezés hármast, itt most ezt rendben lévőnek érezzük. Elindul a pixilláció, jó a színészi játék, a folyamatos gesztusok, mimikák, variábilis a használat, jók a blende zárások, jó a zeneválasztás és jó a cím is, mert a csel a macika kamera, ami rögzíti az eseményt és ez az önvideó történet, a visszacsatolás játék jó képi gegben jelenik meg közérthető formában egy kis pamfletben. (szőke) értékelés:

Délelőtt
Mi történik az udvaron?

Színvilágában kellene emelni valamit - élességben jó, kompozícióban jó, bár jó lett volna, ha a veréb feneke is látszik - ugyanis ez a színvilág nem emeli ki a verébnek a jelenlétét. (szőke)
értékelés:

Tigris, tigris...
Verusnak.

Gyönyörű macskafejet látunk, nagyon szépek ezek a visszatartott színek, Gábor nagyon érti és érzi ezt a megoldást (félve mondjuk, hogy ezekbe a képészeti megfejtésekbe könnyen benne felejtheti magát az ember, ha sokáig használja), nagyon jók a tárgyak, anyagszerűek és érzékletesek, de mindennek ellenére nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ha szeretjük ezt a tigrist, és ő ilyen félprofilból pihen a fészer tetején, akkor a macskához a háta, a teste is hozzá tartozik, most ez a forma, ez az ív és ez a térbeli kiterjedés van elvágva. Ha a macska jobban szemből nézne ránk, akkor az egy más helyzet lenne, mert akkor akár életlenséggel, akár a háttérbe mosódással elhagyható lenne a valós ábrázolásnak ez a szigorúan vett alkalmazása, de jelen esetben ez a ritmus megtörik a vágás miatt. Ettől nem három disznó. (szőke)
értékelés:

A macskám

Az alvó cica álmában nem nagyon mozog, ezt a kijelentést azért tesszük, mert a fotósnak lényegében könnyebb dolga van egy alvó modellel, mint egy ébren lévővel, különösen, ha állatról van szó. Itt a fotós álló formát választott és ezzel a választással nem értünk egyet, mivel a test metszése miatt olyan, mintha ez a macska szép lassan lecsúszna a lécről, ahol pihen, holott valószínű ez a valóságban nem történt meg, miközben a test alatti és fölötti résznél pedig bőven hagy a fotós teret, tehát saját magát buktatja le, hogy nem ment közel a modellhez, csak szűkre vágta a képet. Ami a fényt illeti, természetes közegben az nem lenne baj, hogy a fülön ilyen erős fény van ha derítéssel a macskára ebből a fényből vissza lenne valamennyi juttatva. (hegyi)
értékelés: