Kedves Krump, az jó megközelítés, hogy az oldalra néző lovas balra tekint és a képnek balra hagytál teret. De a lovas figurát lóval együtt érdemes értelmezni. A kép jobb alsó sarkán a ló teste erősen csonkolt, de értelem nélkül, mert vagy szűkebbre hagyom a képet csak a lovas figurára koncentrálva és csak jelezve a lovat, vagy az egész lovas alakot komponálom, akor is fiogyelembe tartva a balra nézés ritmikáját. (-szőke-)
értékelés:

Kedves Balázs, az er-kéj című kép a klasszikus portré hagyományait követi, még akkor is, ha felső gépállásból készítetted a képet. Tehát érvényesek rá a klasszikus képszerkesztés szabályai. A fej balra tekint ki a képből, majdnem szimmetrikusan van mögötte meghagyva a tér, pedig jobb lett volna az előre tekintő arc felől komponálni nagyobb hátteret, úgy jobban megindulna a képen lévő belső mozgás, vagy forgás. Ez érvényes a kép felső és alsó szakaszára is. A fej fölött értelmetlenül nagy a tér, ugyanezt ha a kép alsó részénél használtad volna fel, akkor még nagyobb hangsúlyt kap a vörös ing és az aszimetrikus gombolás. Most véletlenszerűen van csonkolva a fényképezett személy karja, mellkasa. Ha nem figurális szempontból néznénk a képet, hanem a ritmikáját vizsgálnánk, akkor is azt kell, hogy mondjam, hogy a játszótéri füves folt nincs ritmusban a fej rózsaszínjeivel. Az inget még kiválasztottad, de azzal, hogy mi van a háttérben, az utcán, nem törődtél, ahogy azzal sem, hogy az arcvonásaid azt tükrözzék, amit a kép mondani akar. Ilyenkor be kell szervezni embereket, hogy járkáljanak az utcán, vagy fessék be a füvet kékre, szóval önmagában egy gesztus gondolata még kevés a képhez. Dolgozz tovább. (Szőke)