Krump leckéje

Kedves Krump! Köszönjük szépen a két képet, külön kell beszélnünk róluk, a kompozíciós rendjük miatt elősorban. Az egyes számú kép egy férfi mellkast ábrázol a koponya felől nézve. Szemmel láthatólag a világítás egy átlagos beltéri fény, tehát nem a fény szempontjából érdemes vizsgálni, hanem a nézők számára mutatott asszociációs játék felől. Valamennyi konkrét forma az okker színek között mégis felfedezhető, ezek szőrszálakra utalnak, ebből következik, hogy ez makrofelvétel. Mivel ezek a grafikus vonalak jól rendezettek a kép arányai szerint, így a képet jól sikerültnek gondoljuk.
   A többiek számára azt szeretnénk elmondani, hogy mozgófilmekben látunk hasonló beállításokat és ezeket szubjektív képeknek hívjuk. Ez azt jelenti, hogy az operatőr a maga előtt tartott kamerával, mozgásával behelyettesíti a mozgó személyt. Itt valószínűleg önportrét látunk, ahol a kamera a fényképező arca előtt helyezkedik el és önmaga egy testrészét fényképezi.
értékelés:

Krump leckéje 2

Itt egy enteriőrt látunk, ami több szinten szeretne velünk információkat közölni. Azonban a káosz nem segíti az értelmezést, hanem nehezíti azt. Amikor csendéletet, vagy belső látképet szeretnénk fotózni, vagy filmezni, akkor nagyon fontos, hogy azt a kívülálló szemével is nézzük meg kattintás előtt, mert a felesleges képalkotó objektumok elvonják a figyelmet az üzenetről. A kéz gesztusa, dalí könyve ettől erőtlenné válik. Kérünk, ebből a képből készíts egy új verziót, jobban fókuszálva a mondanivalóra.

Hozzászólások

[...] személyes hozzáfűzésem. A kép a játékosság kategóriájába tartozik, például Krump korai képe, amely hasonló vonulat a testtel való játékkal. De ehhez az itt látható képi geg [...]

No igen, a drótot például észre sem vettem, a zacsival nem törődtem, a fölös poharat észrevettem, de úgy gondoltam a többi mellé belefér. Szóval az a lényeg, hogy értem lényegét, és köszönöm a magyarázatot, megpróbálok majd egyet egy rendezett káosz koncepcióval is csinálni. :)

(dzsembe dob (a konga latin-amerikai, ez inkább afrikai, ha jól tudom) :) )

Természetesen, az első képre gondoltam és a véleményemmel senkit nem szándékoztam sértegetni. Első ránézésre ez a benyomásom alakult ki. Szerencsére Borsay Mártinak sikerült második nekifutásra megfejteni, hogy milyen testrészt és honnan fényképezve ábrázol a kép. Lehet, hogy ez vonza éppen a szemet, a rejtély. Az én fantáziám volt az alantasabb az alkotóénál, mert én a fényképezőgép pozicióját sokkal alacsonyabbra gondoltam. Bármely testrész lehet esztétikus, de mindenkinek más az izlése és ez a jó. A második kép szuper jó, de nagyon elterelte róla a figyelmemet az első. Most erről ennyi, mert még a végén Blogot írok.

Mellesleg a szőrös képnél én például bal oldalon azt az összesimult tincset széjjelebb húztam volna, nekem izgalmasabb játéka lett volna a formáknak.

Ami a moderálást illeti: köszönöm László észrevételét, elfogadom a véleményét azzal, hogy én magam nem osztom azt. Az emberi test ábrázolása önmagában nem ízlés kérdése.

Rendetlenséget fotózni mint portré? Oké, elfogadom, végülis miért ne.
Ami a rendezett káoszt illeti: a kép valamiféle módon esztétikai kinyilatkoztatás is. Mert megmarad az utókornak. Tudom, a digitális tecnikna sok mindent felgyorsított ebben a folyamatban. De a lényeg az, hogy ami körülvesz, azt a rendetlenséget, káoszt akár lehet esztétikailag komponált formában is megjeleníteni. Ahogy az elvágólagos rend még nem művészeti alkotás, úgy a rendetlenség sem. Ennél a képnél pár példát mondok. A Bacardi pohár oké, mellette a másik már nem kell. A kongadob oké, a mellette lévő nylon zacskó nem. A kezed mögötti kábel nem erősíti a látványt, hanem elvágja az ujjaid. Apróságok, de ezek helyretételével még nem fog a kívánt rendezetlenség-képed összeomlani, csak kialakulnak azok a gyújtópontok a képen, amiket lehet nézegetni. "Túlcsordulás"-t kap a szem, ha sok apró elem elvonja a figyelmet.

Elnézést, ha úgy érzi valaki, hogy lebecsültem. (magyarázószöveget kiegészítendő: alulról van fényképezve, tehát még csak AZ az izléstelen dolog sem húzódhat meg a háttérben :) ) Úgy gondoltam vannak egyezések a szőr játéka, és az én személyem, és életem között, lehet, hogy ilyen ízléstelen az életem :)

Egyet kérdezek, kettő lesz belőle: (vagy három)
Hogyan lehet összehozni a káoszban fellelhető mondanivalót? Úgy értem, ha a káosz hozzám tartozik, és kiszedem a jelentéktelen dolgokat, amitől már rendezettebb lesz a kép, akkor eltűnik a káosz? Szóval lehet káoszt tudatosan csinálni egy mondanivaló hátterébe, hogy az jó legyen? :)

Én máshogy látom az alsó képet. Én úgy gondoltam, hogy a kép üzenete maga a káosz, a rendetlenség. A kezet úgy értelmeztem egyrészt, mintha megkínálna ezzel a rendetlenséggel a fotós, megmutatja, hogy íme, nálam ez van, ez a személyes környezetem, ez vagyok én, másrészt pedig mintha ez a kéz a Dali könyvet hajította volna éppen a kupac közepére, amin megint lehetne gondolkozni esetleg, hogy jelent-e valamit, hogy éppen azt hajítja a valós káosz tetejére.

A szőrt borotválni és nem moderálni kell, de minek, hisz' úgyis kinő.

Kedves László!
Csak sejtem, mert nem írtad a két kép közül, hogy melyik váltotta ki ezt a reakciót benned, bár az is lehet, hogy mind a kettő, ezért nagyon sokat segítenél nekünk, ha leírnád, hiszen ezt próbáljuk többé-kevésbé minden más anyagnál is tenni, mi az, ami nem tetszik ezekben a fotókban? Miért ízléstelen?

NEKEM NEM TETSZIK ! IZLÉSTELENNEK TARTOM, MÉG HA "MŰVÉSZI"-NEK SZÁNTAD IS. SZERINTEM A NÉZŐIDET BECSÜLÖD LE. Az elsőt MODERÁLni kellett volna !

Üdv, nekem tetszik mindkettő! A felsőt elsőre hónaljnak néztem, de aztán sikerült megfejteni.

Új hozzászólás