er-kéj

Kedves Balázs, az er-kéj című kép a klasszikus portré hagyományait követi, még akkor is, ha felső gépállásból készítetted a képet. Tehát érvényesek rá a klasszikus képszerkesztés szabályai. A fej balra tekint ki a képből, majdnem szimmetrikusan van mögötte meghagyva a tér, pedig jobb lett volna az előre tekintő arc felől komponálni nagyobb hátteret, úgy jobban megindulna a képen lévő belső mozgás, vagy forgás. Ez érvényes a kép felső és alsó szakaszára is. A fej fölött értelmetlenül nagy a tér, ugyanezt ha a kép alsó részénél használtad volna fel, akkor még nagyobb hangsúlyt kap a vörös ing és az aszimetrikus gombolás. Most véletlenszerűen van csonkolva a fényképezett személy karja, mellkasa. Ha nem figurális szempontból néznénk a képet, hanem a ritmikáját vizsgálnánk, akkor is azt kell, hogy mondjam, hogy a játszótéri füves folt nincs ritmusban a fej rózsaszínjeivel. Az inget még kiválasztottad, de azzal, hogy mi van a háttérben, az utcán, nem törődtél, ahogy azzal sem, hogy az arcvonásaid azt tükrözzék, amit a kép mondani akar. Ilyenkor be kell szervezni embereket, hogy járkáljanak az utcán, vagy fessék be a füvet kékre, szóval önmagában egy gesztus gondolata még kevés a képhez. Dolgozz tovább. (Szőke)

Hozzászólások

24
Értékelem!

Marjan Angelovski Music Wonders Volume 21 című műsorához ezt a képedet választottam illusztrációnak.

31
Értékelem!

Az a baj, hogy engem maga az inspiráció általában boldogít. :) Tehát semmiképpen sem tenném egészen -1re a rosszkedvet, ahogy az inspirációt szem egész +1re (akkor a kép is összeszedettebb lett volna)

(életmátrixodról írtam egy gondolatot oda, de lehet nem küldte el...)

33
Értékelem!

A képet én az életmátrixom szerint a (-1,1) kategóriába illőnek érzem (azaz rosszkedv: -1, inspiráció: +1).

36
Értékelem!

Köszönöm az értékelést, megpróbálom majd az új ismereteim birtokában újra elkészíteni. (az első lecke második képe is készül, csak lusta vagyok rendet tenni az asztalomon :)) )

27
Értékelem!

Ki mondta, hogy le akarom magam vetni? :)
Jobb alsó sarok: kapaszkodom. (valószínűleg csinálhattam volna egyértelműbbre is...)
Itt csak egyfajta kilátástalanságot próbáltam ábrázolni, ami a korombeli pályanélküli fiatalok nagy részét is érinti velem együtt: az erkélyről kinézve is csak a szürke földet és betont látjuk, és el sem tudjuk képzelni, hogy mi lehet távolabb, a jövőben. Az a csak a halál biztos érzés. Nem túl optimista, dehát nem lehet mindig annak lenni, ugyanakkor a szürke környezetben én vagyok csak színesben, és az arcom is - mondjuk nem túl érdeklődve - de élvezettel figyel egy pontot, csodálja.
Végül az ing félregombolása egy ziláltságot, fáradtságot próbál jelezni, mert én ugyan még csak 16 éve nyelem a maszlagot amit az iskolában tömködnek a torkokon, de már belefáradtam, pedig van még pár év hátra...

Hát valahogy így gondoltam ezt a képet :)
Egy kicsit nyomasztónak szántam, bár úgy néz ki túllőttem a célon. Talán ha nem vörös ing lenne, amiről gondolom sokan a vérre gondolnak, meg jobban látszana, hogy kapaszkodom, esetleg az arc vidámabb lenne... ???

29
Értékelem!

Kedves Balázs,
ezt magyarázd el kérlek, mit akarsz vele üzenni. Miért akarod levetni magad az emeletről?

Új hozzászólás