Sokat gondolkoztam, hogy feltegyem-e ezt a képet. Amiért elkészült, röviden csak annyi, hogy a szomszédban volt egy "hangos" kutya, valahányszor meglátott valakit, éktelenül nagy lármát csapott. Egyszer amint a kertben dolgoztam, feltűnt az ugatás hiánya. Kérdem a szomszédot mi van a blökivel. A válasz: - Megöltem, mert hangos volt.
Ez volt az Én hatodik leckém.

Kedves Feri, nagyon szépen használod az árnyalatokat ezen a képen. Persze felmerül a kérdés, hogy beállított képről van-e szó, vagy a szomszéd baltáját látjuk. Ha nincs mód a dolgokon kattintás előtt változtatni, akkor azzal főzünk, amink van. Ha van, akkor figyelni kell a formákra. Egyrészt a balta élének lapja fontos a történethez, az árnyékban lévő rész túl sötét ahhoz, hogy kivehessük a részletet, azt, amibe kapaszkodhatunk a sztorinál. A másik a kutya foltja, ami egy lehelletnyit ha élesebb, akkor jobban érthető. Nagy machinátorok még arra is figyelmet szentelnének, hogy a kutya foltját a balta nyele összekapcsolja, vagy se. Ezt csak azért mondom el, hogy érzékelni lehessen, mi minden segítheti egy-egy kép információinak átadását.
   Ha ezeket a pici dolgokat is belegondoljuk a képbe, akkor ez egy három disznós munka - lenne. Kettőt nekem így is ér - de szeretném, ha nem zárnád le a pedellus leckéje vonalat, ahogy a vágyhoz is jó lenne még munkát látni tőled. Időd van, nem sietünk sehová. (hegyi)
értékelés: