Andor

Andor

Örülök ennek a képnek, mert nem egy szokványos állatos kép, miközben ugyanaz a szeretet szint megvan benne, mint az édeskés cukifalat képekben, mégis, épp attól lesz időtálló, hogy hagy teret a modellnek, hagy gondolkodni a képen, hagyja a nézőt nézelődni, ráadásul a rétegek bekapcsolják az idő tényezőjét is. Ettől válik az egész egyetemessé, miközben jól felismerhető a modell, de mégis, lehetne az én kutyám is, vagy másé, nem primer a személyessége. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Igen, valami hasonlót akartam, mint a Gobleinnel, mert Andor valahol már a részem. Köszönöm a hozzászólást.

Köszönöm szépen! :)

A Gobelin képedet juttatja ez eszembe, ahogy a jellegzetes hangulatnak több rétege látszik egyszerre és mindegyik ad egy érzelmi tekerést ugyan azon a potméteren. Azon mondjuk az emberből jött a többrétegűség és (nekem legalábbis) nem ilyen egy irányba mutató...

A kutyus békés, talán korosabb, de a fajta fizimiskája miatt is inkább nyugis hangulata találkozik nagyon a délutáni, függönyön besütő (szerintem) vidéki napfénnyel.

Jó.

Új hozzászólás