Nagyon kedves kép, nagyon jó a jellemrajz, és a jellemábrázolás ezen a képen. A kompozícióval azért nem értek egyet, mert miközben egy perspektivikus ábrázolás történik, a tömegelhelyezésnél egyensúlyba került a macska tömege a kép jobb oldala felé eső, hozzánk közelebb lévő ablakkal, falrészlettel. És ez az egyensúly nem tesz ennek most jót, mert elvonja a figyelmet a macskáról. Ráadásul jól használva a mélységélességet, nagyon nagy életlen felületet is hagysz. Abból, ami térben elöl van, ami a kép jobb oldalára esik, én biztosan vágtam volna 2 ujjnyit minimum, de az is lehet, hogy többet, így egyből élne a főszereplőd. Nekem most így annyira nem. Esetleg, ha ez a ház folytatódott volna még tovább, akkor lehet, hogy elég lett volna az is, ha egy picit mozdítasz a kamerán, hogy megforduljon ez az arányrendszer, tehát, hogy a macska közelebb kerüljön hozzánk, és a macska mögött legyen még tér, ahol ezek a ritmusok ismétlődnek. De azzal, hogy az orrunkba tolódik ez a nagy-nagy életlen felület, óhatatlanul zavarba jövünk, mert annyira belemászik a személyes terünkbe. (hegyi)
értékelés: