Nagyon érdekes ez a képszerkesztési megoldás, amit itt látunk, mert nem csak teret ad, és nem csak arról szól, hogy milyen környezetben él a modell, és ebből a szempontból nem csak egy viszonyítási rendszert állít fel, hanem érdekesen kibillenti a stabilitásságából a képet. Mindazzal együtt, hogy nem egy kegyes ábrázolás, mert lássuk be, hogy az idő erősen jelen van ezen a képen, de azzal, hogy egy egyszerű eszközzel oldalra szerkesztette az alkotó a modellt, eléri azt, hogy a másik oldalra egy másik szereplő beérkezésének lehetőségét várjuk. A másik meglátásom az, hogy a világítás nem volt éppen baráti. A harmadik pedig az, hogy van a modell részéről egyfajta furcsa, még azt is mondhatnám, hogy a bizalmatlanság határát súroló meghökkentség, nem tudom, mi a jó szó. Ez a kicsit felhúzott szemöldök, kicsit elnyílt száj és az, hogy kifordul ebből a helyzetből, azt mutatja, hogy vagy nagyon hirtelen lett rajtakapva ebben a szituációban, vagy pedig nem fordult teljesen oda az alkotó felé, így a néző felé sem. Ettől függetlenül szerintem, ez egy jó portré, azzal együtt, hogy érdekes kérdés, hogy kit várunk a másik oldalra, a könyvekhez. Megadom a 3 csillagot, de a leckemegoldással még várnék, és azt szeretném kérni az alkotótól, ahogy a többiektől is, hogy az első három leckére érdemes lenne beküldeni megoldásokat, mert azokkal mutatkozunk be, és kezdjük el ezt az egész folyamatot, mert szerintem, az önportré nagyon fontos. (hegyi)
értékelés: