Furcsa lehet, amit mondani fogok, de lazíts kérlek, mert olyan erősen akarod mutatni, hogy felszabadult vagy és összeszedett, hogy a végén már csak a szemed mosolyog. Szoktam javasolni a portréknál, hogy takard le a szemet, nézd, mit mesél a száj, aztán takard le a szájat, mit mesél a szem - ez egy jó teszt arra, hogy önazonos-e épp a modell, vagy valami rejtett feszültség dolgozik benne. Nem baj a feszültség, félre ne értsen senki, de tudni kell róla, hogy jelen van. (hegyi)
értékelés:

Ezek a képek úgynevezett beállított szituációk, és ilyenkor fontos a részlet, például a kezed feje, ami most csonkolva van, és így az ott nem szép forma. Még valamit: értem, miért döntötted el a képet, de vigyázz, mert könnyen túlzásba esik az ember és a végén minden dűl és borul, ha kell, ha nem és modorossá válhat ez az eszköz. (hegyi)
értékelés:

Kérdés, hogy az unalomra gondoltál-e, az is érzelem, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt akartad mutatni. Erre jó ha sok képet készítesz ilyesmi témákban, hogy a visszacsatolással finomítsd a kelléktárad. (hegyi)

Nagyon fontos dolog az, amit mondani akarok a képpel kapcsolatban, ami alapjában akkor, amikor tanulunk, amikor gyakorlunk, nagyon kell: és ez a póz, a szerepjáték. Ehhez kell bátorság, önismeret, ehhez kell extrovertáltság is, vagányság, szóval ezek olyan dolgok, amiknek az elsajátítása, pontosabban ennek az ajtónak a kinyitása nagyban hozzájárulhat majd, hogy amikor már nem te leszel a témája a képnek, akkor is határozott elképzelésekkel jelentkezz. Persze a buktatója is megvan, mert ebbe bele lehet ragadni. Szóval én azt mondom, a dolog nálam bejön, kellenek ezek a divatmagazin pózok, hogy meglegyen neked fejben a gyakorlata mindennek. (hegyi)

Ahány képet készítesz magadról, annyiféle arcod van, ez nagyon jó, és nagyon tetszik nekem, az majd egy másik kérdés, hogy honnan fogja eldönteni a néződ, hogy melyik vagy te, és te meg majd fityiszt mutatsz, hogy nem is kell eldöntened, úgyhogy értem. Kísérletezz tovább nyugodtan, bátran. Azt nem tudom, hogy mi az a csík ott a szemednél vízszintesen, annak annyira nem örülök. Hogy az valami tükröződés vagy technikai hiba vagy micsoda, azt nem tudom, úgyhogy jó lenne annak utánanézni, mert az ott nem jó. De összességében azt mondom, hogy sikerült egy olyan arcodat mutatnod, ami kellően titokzatos, kellően agresszív és kellően kérdőjeles, ugyanakkor van benne némi kihívó is, vannak érzelmek és ez is látszik, szóval jó ez. Ha elfogadsz egy tanácsot, akkor most mutass olyat is, amin vidám vagy. (hegyi)

Feltettél egy kérdést, hogy ki mit szűr le az arcvonásaidról és a nézésedből? Nekem ez a képi üzenet elsősorban színpadi. Elvesztettünk minden jelenvalóhoz fűződő kapcsolatot és a helyére lépett valaki, egy szereplő, aki lehet egy színművészeti darabnak a figurája, de el tudnám ezt képzelni egy CD lemez borítójának is. Nagy kérdések keletkeznek a kép kapcsán, nagy kérdéseket vetsz fel te magad is, saját magaddal szemben is, a saját gondolatiságoddal kapcsolatban is, a kétségek és a kérdések a fontosak és az erre adott belső válasz, mint egy kiáltvány vagy mint egy dacos jelenvaló, hogy itt vagyok, tessék engem elfogadni, tessék azt nézni, amit én mutatni akarok magamból és azt is elfogadni, hogy ebből ezt, ennyit és ebben a formában mutatok. Technikailag annyit tennék hozzá, hogy a nyak - egyébként nagyon szép - vonalánál egy picit soknak tartom a fényt, míg a szemnél kevésnek vagy kevesebbnek a szükségesnél, mert a tekintet így kevésbé tud mesélni. Még azt is el tudnám fogadni, hogy ha a nyaknál is kevés lenne a fény, akkor ebben a negatívba forduló formában kellene megkeresnünk az üzenetet, de mivel a nyaknál majdnem helyes expozíció van, ezért már ebben a viszonyrendszerben válik kevéssé az, ami a szemnél megjelenik. Mindenféleképpen azt szeretném, ha folytatnád ezt a munkát és még kérek tőled önarcképeket, akár úgy is, hogy különböző szerepeket, szerepálmokat, szerepformákat, mintákat jelenítesz meg, olyanokat, amikkel küzdesz vagy amivel dolgod van, mert úgy vélem, hogy nagyon is alkalmas vagy a jó értelemben vett gátlástalanságra azzal, hogy első nekifutásra át tudsz lépni a saját akadályaidon és képes vagy magadra, mint objektum tekinteni. Ez egy nagyon fontos dolog és segítség lehet ahhoz, hogy mélyre áss a saját megismerésedben. Szóval bátorítalak arra, hogy még, még, még készíts önarcképeket. (hegyi)