3. Természetfotó

Szép ez a struktúra, ami létrejön, minden oké, és rendben, hatásos a kép - egy dolog kivételével. Ha megnézed, a jobb felső negyede a képnek, sötétebb a többinél, a bal oldala és alja meg világosabb. Ezt utómunkában ki kell egyenlíteni. (hegyi)
értékelés:

Kertünk új vendége egy kacsafarkú szender látható a képen. Éppen ölyvet fényképezni indultam, amikor felfigyeltem rá. Nem egy fotósbarát tevékenység a megörökítésük, marha gyorsak és sokat cikáznak a levegőben. Mire sikeredett egy elmegy képet összehozni róla, ő megunta a hajszát én pedig a földön fetrengést, rohangálást fényképezővel a kézben. Technika: 300 mm, ISO 800, 1/1250 sec, f/5.6

Nem lett ez annyira rossz, ami igazán nem tökéletes, az a kompozíciós elhelyezés, az, hogy szívesebben látnák abból a belógó virágból picivel többet, meg a másik szárából is, vagyis a kamerát jobbra és lefelé mozgatni. Ami a rohangálást illeti: én pár éve láttam ilyesmi élőlényt a kertünkben, előtte sohasem, nem is tudtam elsőre, mi ez, mondom magamban, kövér tündér. A lényeg, hogy minél jobban hajtjuk őket, annál jobban menekülnek. Szerencse kell, állvány és egy teleobjektív, megnézni, merre szeret legelni, és oda állítani a kamerát állványra, megkomponálni a képet és várni azt, hogy lesszíves belesétálni a kompozícióba. Nyilván lehetnek mindenféle természetfotós trükkök még, amivel oda lehet csalogatni, ahova mi akarjuk, de az a lényeg, hogy ha túl sokat kolbászolunk, akkor támadva érzik magukat és menekülnek. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a bemozgás, de nem állóban. Legalábbis ha ez a környezet a szereplő, én az égből kevesebbet adnék, és persze most ezt úgy mondom, hogy nem voltam ott a helyszínen, hogy inkább fekvőben lenne ez szerintem izgalmas. De a tónusok jók, az egésznek van egy jó kis rohanós hatása, tehát alkalmas ez agy a történetmesélésre is és a formai játékra is. (hegyi)
értékelés:

A téma jó, de a kivitelezés nyers és darabos. Egyrészt itt is van élesítés, ami nem kéne, viszont kevés a mélységélesség, emiatt a bokeh hatás kezd érvényesülni, de nem szép, és itt ez nem is indokolt, hiszen az lenne a lényeg, hogy a formákkal játszhassunk, de ezt épp ez az eltaknyolt élesség lehetetleníti el. A kontraszt is túl van emelve, szóval összességében az a rész, ami éles túlságosan durvára van véve, ráadásul globálisan, agy az életlen részek is kapnak belőle, ami ott is fura dolgokat okoz, én azt mondom Feri, ezt majd alkalmasint ennél finomabban, kevéssé a bevett és divatos szokásoknak és elvárásoknak megfelelően tessék megcsinálni. Tudom, hogy a kis mélységélesség mekkora divat és imádják is, de kutyaszart se ér, ha megölni a témád. (hegyi)

Az van, hogy ez életlen. Lehetne gondolni, vagy mondani rá, hogy archaikus technika, de nem az. A kép egyébként szép lenne, van hatása ennek, de az életlenség mellett kontrasztszegény is. Persze nyilván ködben, esőben, vagy amikor már olyan magasan járunk, hogy a hóvihar vagy akár a felhőhatár is beleszól, előfordulhat, hogy a kontraszt szinte megszűnik, de akkor ezt kell érzékeltetni, és akkor valaminek erre utalnia kell a képen, mert a néződ magától nem fogja ezt kitalálni. (hegyi)

Szia Balázs, üdv a téren, megkéstem erősen, elnézést érte. De már itt vagyok. Bemutatkozásként az a jó, ha az első leckével kezdesz, ami az önportré. Magad kell megtanulni ábrázolni, megmutatni, elfogadni, gyakorolni magadon, hogy ezt a tudást beépíthesd a későbbiekben a képeidbe. Kérlek készítsd el az első leckét. Ugyanis ennek a képnek egészen más értelmet tudsz majd adni, ha az első leckén sikerrel túl leszel majd. Aranyos az állatka, ez tény, és az is fontos, hogy nem minden nap találkozik szembe az ember velük. A tónusok viszont sötétek. Elfogadom, hogy valószínű bujkált ő ott a fűben, de ezt utána korrigálni kell, mivel ami a képre kerül, annak a képhatáron belül kell érvényesnek lennie formában és tónusban egyaránt. Én még adtam volna a testéből. Tudom, hogy ők gyorsan mozognak, de lehet, hogy ha kicsit elmozdul, az a két fűszál elkerül az arca elől, és jobban érvényesülhet. (hegyi)
értékelés:

idén tavasszal itt maradtak a körforgalomban. napi vendég. ronda a hangjuk, de egész megkedveltem őket.

Nézd, formailag ez a kép abszolút rendben van, azt, hogy egy igazi természetfotós mit mondana rá, hát, szerintem számukra ez a kép kevéssé természetfotó, bár ennek a madárnak a város speciel kifejezetten megszokott életforma. Szóval sok mindent nem tudok mondani, nyilván a technikai lehetőségek korlátaival nem lehet mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:

Ma készült fotó. Egy virágkarón ejtőzött. Mivel egyre jobban kezdem megkedvelni a makró fotózást, így gondoltam gyakorlásnak jó lesz megpróbálkozni megörökíteni őkelmét. Technika: f/20, 0.6 sec záridő, ISO 200, 105 mm a fényképező állványon volt, 10 másodperces időzítő végezte az elsütést. Pici plusz fényt a telefonom lámpájával próbáltam adni a képnek, hogy ne kelljen túl magas ISO csavarnom.

Mivel most fedezed fel ezt a területet, talán még elég képlékeny a dolog ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket újragondolj. Az egyik, és talán legfontosabb, hogy bele lehet szeretni abba, hogy valami olyat látunk, amit amúgy a való életben ebben a részletességben nem, viszont ez sem lehet ok arra, hogy lemondjunk a környezetről. Fontos, mint bármi más képnél. Fogd fel portréként, vagy zsánerként, hogyan él egy szöcske, és akkor adja magát, hogy kell az ő kis lakását is látni, az ebédlőt, ahol épp vacsorál, vagyis nem lehet ennyire erősen kimetszeni a valóságból. A másik, hogy hiába áll ő a száron így, de ha nekem kell a fejem forgatni, akkor az fárasztó elvárás, forgasd be te nyugodtan a képet. De mondom, a legfontosabb, hogy hiába a legizgalmasabb részlet, ha nincs környezet is, akkor nincs mese sem. (hegyi)
értékelés:

Jó, hogy van ember a képen, jól ábrázolja a szabadság érzetét. A tónusok azonban túl sötétek, érdemes lenne utómunkában ezen finomítani, és az égből kevesebb is elég lenne, viszont cserébe lent kéne még, hogy jobban lehessen érzékelni a teret, a magasságot, a bázist, amin áll az ember. (hegyi)
értékelés:

Ami kifejezetten szép, az a dombok, hegyek vonulata, ott nagyon finomak a tónusok. Fenn azonban az ég kilukad, másfél ujjnyi része már nem igazán érdekes. Szívesebben nézném, ami lenn van. (hegyi)
értékelés:

Úgy gondolom, hogy technikailag ez egy jól megcsinált kép, a teszt szerintem elég jól sikerült, a helyszín megválasztása, ami fontos, hogy izgalmasabb, jellegzetesebb legyen. (hegyi)
értékelés:

A virágot véletlenül láttam meg. Túl erős volt a fény a virágon hogy a környezetével eggyütt lehessen fotózni. Szpotmérést alkamaztam és ez lett az eredmény.

Péter, ha csak a virág lenne rajta, akkor azt mondom, hogy akár még működhetne is, de így, hogy minden firlefranc is van még ott, ez nem jó. Miért sötétítetted le ennyire a környezetét? Nem igazán értem, hogy mi az, ami erre vezetett. (hegyi)

A kép még 2017 -ben készült makró fotózás gyakorlás közben. Nehezítő körülmény volt a szél, de hellyel - közzel sikerült eltalálnom a fókuszálást. Ekkor még nem volt valódi makró optikám, így a fénykép még az 55 - 300 -asra felcsatolt makró előtéttel készült. Technika: f/10, ISO 400, 1/1250 sec záridő, kézből fotózva.

Bevallom, én is fontolgattam, hogy veszek egy makró objektívet, de olyan kurva drágák, és annyira ritkán van szükség rájuk, hogy úgy döntöttem, nekem nem éri meg, így egy előtétsort vettem. Tudom, nem könnyű mindezt a szabadban végezni, ahol szél van, mozog minden. Én azonban most inkább arról beszélnék, hogy mi legyen a téma. Lehet a rovarvilág is, aki szereti, örömmel nézi - én nem vagyok ilyen értelemben bogaras - és itt az szuper, hogy színben redukáltál és a pók meg a virág is azonos világban van, de ennyire nem mennék közel. Több kéne a virágból, hogy az egész arányrendszere érzékletesebb lehessen. A téma fontos, mert maga az, hogy a mikrovilágba nyerünk betekintést, készítéskor izgalmasabb, mint nézni a végeredményt. A makrofotó ott lesz bajos, hogy a legtöbbnél ha egyet láttál, láttál mindent, és ez a kihívás, ennek ellene dolgozni. Témakeresés, ez a jelszó. (hegyi)
értékelés:

Múlt hétvégi kis túránkról, annak is első harmadáról pár fotó, Dömösről a Vadálló-köveken át fel a Prédikálószékre. Az ország egyik legszebb túraútvonala és panorámája. A túra a nehezebbek közé tartozik, mert van egy meredekebb köves szakasza, de igazán megéri a fáradtságot - elég nagy a forgalom is erre, és mint látható is, idősebbek is vállalkoznak rá...

Nem rossz sorozat és a tónusok is jók, a történet is működik. Két dolog, amin még gyomlálni kell. Az egyik, hogy akármennyire is szeretném elfogadni, de egy képsornál jó, vagy legalábbis célravezetőbb, ha kiválasztasz egy képformát és azt igyekszel végigvinni. Legyen ez négyzetes vagy fekvő, mindegy, de az, hogy ugrálunk ebben, az engem legalábbis kivisz a hangulatból, mert érzem, mikor vágtál csak azért, hogy a poénra erősíts, és ez úgy vélem, bizonytalanságból fakad, ez meg átragad rám is, a nézőre. A másik a poén maga Értem, fejforma a szikla. De annyira a számba tolod ezt a megfejtést most, hogy ez kigyengíti a sorozatod. Nem kell a poén, legalábbis hagyd, hogy a néződ dolgozzon picit, ennyire nem kell előrágni neki. (hegyi)
értékelés:

Kedves Eszter, örülök annak, hogy újból jelentkezel képpel, és nagyon szép az a világ, amit itt mutatsz. Picit nekem sok a HDR ezen a képen, és talán forgattam volna valamennyit rajta, hogy ennyire ne legyen az az érzete az embernek, hogy a horizont ferde, miközben valószínű, hogy kevésbé ferde, mint amennyire most mutatja magát. De maga a helyszín gyönyörű, kétségtelen, lehet barangolni a tekintettel ezen a képen. Kevésbé húznám ezt ennyire be tónusban, hogy minden ki legyen egyenlítve, ennél lehet egy kicsit kócosabb az egész, mert ez a hitelességen gyengít. A valóságot illusztrációvá teszi. Én most erre emiatt adok kettő csillagot. (hegyi)
értékelés: