3. Természetfotó

a Hévízi tóban egy kis "lebuki" madárka

Tudom, hogy baromi nehéz jól elkapni egy madarat úgy, hogy a forma is meglegyen, a színek is, a fények is, a helyszín is. Itt most a feje az, ami beleolvad a víztükör fodrozódásaiba, ez az, ami levon a kép erejéből, ami hibaként jelentkezik. Hát, a természetfotózás nem egy könnyű kenyér, sok türelem kell és idő hozzá. (hegyi)
értékelés:

Nyugalmas, szép fotó, jó színekkel, a horizont viszont lehetne egyenes, most van benne fél fok kábé. Amit én máshogy csináltam volna, hogy eldöntöm, mi a fontosabb, a fenti reális, vagy a lenti tükörvilág, és arra voksolva elmozdítom a középvonalról a képet. Persze ehhez valami kell még, fenn egy madár mondjuk, vagy lenn valami a vízben, ez okolhatja az elmozdulást. De így is szép ritmus, szóval megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Az ősz a fotósokat a tenyerén hordozza. Ami a nehéz ebben a témakörben, az az időpont megtalálása. Egyrészt a napon belüli, másrészt azt megfogni, amikor a legattraktívabb a színkavalkád. Alapvetően ezeket jól megoldottad, amit én másképp csináltam volna, hogy hagytam volna előteret is, akár az ég mértékének kárára is. Látok erre utaló jeleket alul, hogy voltak ott valami füvek, persze amit mondok, az a helyszín ismerete nélküli tapogatódzás csak, de ha picit lentebbről lősz, megvan az előtér. Amúgy ez csak abban az értelemben fontos, hogy most ebben a napszakban az ég elég semmilyen, ezért nem adnék neki ekkora szerepet csak. (hegyi)
értékelés:

A kép Vír szigetén készült a vörös szikláknál ( Red Beach) hosszú 10mp záridővel álványról. Az objektíven egy enyhén sárga szűrővel ami ezt a zöldes színt eredményezi a képen.
Külső szoftveres szerkesztés nincs a képen. Adatok: záridő 10mp, ISO 100, f/6.3, Lens 16mm

Hatásos kép, szó se róla, bár azt kell mondjam, hogy ha az expozícióval még játszol, vagy ha ez RAW-ban készült, akkor a konverziónál, akkor lehetne a világos részekben is több tónus. Jó, nem mondom, hogy barátom ez a zöldes dolog, de elfogadom, mert belátom, van hangulata, én nem csináltam volna, főleg, ha már vörös az a part, akkor hagytam volna érvényesülni a nap hatását, de elfogadom. A tónusok miatt, mert engem picit már bánt ez a sok fény ott, ahol kiégett, emiatt marad zsákban az az egy csillag. (hegyi)
értékelés:

A megfigyelés fontos, jó, a színek is, technikailag rendben van a kép, de egy dolgot nem értek, ez pedig a téma elhelyezése. Most fenn a zöldből sokat adsz, betetted a horrort középre, de a fenti térre nincs ilyen mértékben szükség, viszont jó lenne, ha a sárga rész teljes kör lehetne. Ez csak annyi, hogy lejjebb billented a kamerát. Tudom, idő megszokni azt, hogy a komponálásnál nem kell a fő témát minden esetben középre szervezni, portréknál szokás ezt a hibát legtöbbször elkövetni, hogy van egy mellkép, és a fej van középen, fenn meg nagy üres tér. A néző akkor is megtalálja, mi a fontos, ha nincs centrálisra szerkesztve, a formák fontosak. (hegyi)
értékelés:

Alapvetően egy kellemes hangulatú, humoros, jól megfogott képet látok, ami bennem kérdésként felmerül, az mind pici dolog, jószerivel ízlésbeli különbségeken alapul. Magyarán a kép így is jó, ahogy van, én szubjektíve kevéssé lágyítottam volna a tónusokat és több előteret hagynék, mert akkor jobban érvényesül a csiga és környezeti kontextusba is kerül. Szóval jó ez, ügyes dolog, mert a hétköznapit, az egyszerű kis minden nap látható csigát mutatja meg más, szokatlan környezetben. (hegyi)
értékelés:

"S most sírok szép nyíratlan hajának látom." (Walt Whitman)

Ingrid, ez egy kiváló technikájú kép, nagyon szépek a tónusai, a háttér is finom rezgéseket ad, az előtérben a fő formák, a fű is szuper, vannak részletei, ez nagyon tetszik. A kompozícióval van annyi bajom, hogy ez nem fekvő kellene legyen, ha állóban adod, hogy a fű szárai lenn meglegyenek, tehát kábé ugyaneddig érjen a teteje, csak lenn legyen sokkal több, akkor még erősebb, még megrendítőbb lenne a hatás, szinte kalligráfia. Ha tudsz, megnéznék egy ismétlést is, próbáld ki ezt állóban, ha lehet, addig is azért a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Van némi problémám, mondom, mik. Egyrészt az tény, szépek a köveid. Viszont tónusban nagyon be vannak bukva, kevés a részlet. A másik, hogy távol vagyunk. Ha kövek, ha az a fontos, akkor közelebb kell menni. Egyszerre a víz, a hullám, meg a kövek így nem tudnak érvényesülni, ráadásul eléggé egymás mellé vannak halmozódva a köveid, ami egy helyzet, de ez úgy oldható meg, ha közelebb vagy, mert akkor többet tölt ki a kőcsoport a képből, és akkor a távolságok is nőnek köztük. (hegyi)
értékelés:

Alapvetően ez egy jó megfigyelés és szinte tökéletes az utómunka is, bár az én ízlésemhez ez már túlságosan kopog, és hát megértem, hogy az ember ha pocakos, akkor nehezebben hajol le. Mert hát az azért jót tenne, ha több ég lenne, és ha lentebb vagy, akkor több fejecske törekedhetne felfelé, nem lenne ennyire a középtartományban a csapat. Persze akkor jobban kijön, hogy a háttér ferde lehet. Remélem beindul a fényképezés, a Zártosztályra is, mert ha megvan az önbizalom, akkor kevesebb effekt is elég lesz. (hegyi)
értékelés:

Finom ez a kép is, kedvelem, bár a másik hozzám közelebb áll, mert a csónakokkal ott nekem átélhetőbb mese jön létre, ez ahhoz képest inkább háttér marad, persze fene a pofámat, hogy várok itt is a csónakosra, nem minden nap kolbász, szóval ne is törődj, mit motyogok itt, ez a kép szuper. (hegyi)
értékelés:

Ez finom, szép és szomorú, van benne valami nem evilági fényhatás. Újabban sok svéd, dán, norvég filmet, sorozatot nézek, ott vannak ilyen színek, ilyen komorságból épített érzelem, szóval Tamás, olvastam a kommented, ahol azt meséled, hogy kedveled a nem szép képeket, hát, akkor most ez egy rontott kép lenne? Mert ez szép. És ráadásul sikerült, legalábbis számomra giccshatáron belül maradnod. Egy kis orra koppintás, hogy azt a negyed fokot kábé, ami a vízszinteshez kéne, az óramutatóval egyedő irányba, talán így is veszteség nélkül lehet forgatni. (hegyi)
értékelés:

Én azt nem tudom, mennyire gyorsak ezek a srácok, de ha nem szaladnak el, akkor keresni kellett volna valami megfejtést arra, hogy ne olvadjanak bele a háttérbe. Mert így most idő kellett, hogy rájöjjek, hogy ez két valami és nem egy formajáték csak. Nyilván, nem voltam ott, így nem tudom, mire volt lehetőség egyáltalán, de hát van az úgy, hogy ha nincs lehetőség, akkor kép se lesz igazán. Sajnálom, mert szépek a tónusok. (hegyi)

Szépek a tónusok, finom részletek vannak benne, a fehérekben is árnyalatok maradnak, ez szuper. Ami viszont problémám, hogy épp a cím az, ami nem jön át, az egyedül. Ez attól van, hogy nagyon közelre hoztad a telével a témát, és így az lehet, hogy meg tudom számolni a tollait egyesével, de az is más, meg az is, ha ábrázolni akarsz egy érzetet, a magányt, vagy az elkóborlást, a magárahagyottságot. Ehhez tér kell, amiben érvényesül a magány, az egyedül. Ha nincs tér, bemondásra kell elhinnem, hogy tényleg nem volt közel s távol senki. Szép a kép, ez érdemelhetne több csillagot is, de te határoztad meg a témát, és ha az hiányzik a képről, akkor a technika bármennyire is szuper, de nem érheti el a célját. (hegyi)
értékelés:

Nos, nem vagyok elégedett, mert minden adott ahhoz, hogy egy jó kis minimál tájkép jöhessen létre, de ami most van, abban a bajom az, hogy minden nagyjából középre van összegereblyézve, és ettől üres marad a többi rész, viszont a formák összeakadnak egymással. HA elindulsz jobbra a kameráddal, a pad átkerülhetne egészen a bal oldalra, tükörkép helyre, mint ahol most van, és akkor ha a fát kihozod jobbrább, akkor a kereszt is elválhat tőle talán kicsit. Mindezt persze helyismeret nélkül mondom, és csak akkor érvényes, ha nem ugrik be ettől valami idegen dolog a háttérbe. Az biztos, hogy most az egész tömegelhelyezése jobbra borul. A megfigyelésé és helyzetfelismerésé a csillag. (hegyi)
értékelés:

Kedves Martin, ez még makrónak tág, de ez nem probléma, úgyse vagyok oda a makrókért, valahogy nekem a makrofotózás olyan, hogy az egyszeri nézőt lehet, hogy rabul tudja ejteni a mikrovilág felnagyítása, de ritkán találkozom olyan megoldással, ami mond is valamit a primer közlésen kívül. Na de a képről is szóljak. Most balra és lefelé van koncentrálva a történet, kiszorítottad a képhatárra ott a fő motívumot, aminek akkor lenne értelme, ha jobbra fönn valami még történne, ami értelmezi azt, miért így van a kép komponálva, ellenpontja, ellensúlya lenne a virágnak. Hogy ez micsoda lehetne, nem fogom megmondani, mert nem voltam ott, de ezt ki kell találni. Azért nem mondom, hogy beljebb kéne hozni közép felé az egészet, mert akkor lehet, hogy a kompozíció nyugalmas lenne, de nem mondana többet, mint egy virág, ami szép, szép, de sokan fotózzák, nem lenne egyedi. Szóval maga az, hogy belevágsz és kiszorítod, az jó lenne, de ki kell találni, mi legyen a felszabaduló területen. (hegyi)
értékelés: