3. Természetfotó

Nagyon kedvelem a természetközeliséged. De itt vagy közelebb kellett volna menni, akár az optika által, ha van mód, vagy megvárni, míg nekikészül a repülésnek, és amikor elrugaszkodik, akkor exponálni. Így most, hogy nem akartál a tükröződésről is lemondani, annyira beleolvad a háttérbe, hogy elveszik a sok ág és bog között. (hegyi)

Kemény vagy, mint a Rolling Stones ezzel a túlszaturált és kontrasztemelt világgal, értem, hogy nem kedveled a kisvirágos giccset, én sem. Még nagyobbat szólna, ha lenne több tere körben, főleg lenn és fenn, nagyobbat kiabálna. Ezt főleg lenn érzem problémásnak, mert az élesség is lefelé húz, viszont míg a színdinamizálásnak látom az értelmét, ez már ellene dolgozik a képnek, kényelmetlenné teszi azt, és a kettő együtt sok a jóból nekem. (hegyi)

Fura kép, minden rajta van, ami cukor a nézőnek és kajálja, de az összkép valahogy nem jön be. Van életlenítés is, de nem érzem jónak, hogy hová esik az élesség, mert ellene dolgozik a kompozíciónak, ami meg lefelé hord, az alsó virágnál nagyon szűk, ehhez képest felül lötyög. A színvilág meleg tónusai szépek, de ehhez képest értelmezhetetlen, miért kékek a virágok (olvastam a technikai okot, de az nem indok, hogy így lenne jó), hidegek, elidegenítőek, ellene dolgoznak a harmóniának. Fura a szellemkép hatás, gondolom a teléből és kis mélységélességből adódhat. Szóval minden megvan, hogy jó lehessen, de a végeredmény nem az én világom. (hegyi)

Feri, most vagy Everest, de akkor miért fekete a háttér, vagy sejtelmes szörnykaktusz. Azt a pirosat én mindenképpen kihagynám, új ritmus, viszont nem kap jelentőséget formailag, csak a színe által, így elviszi a figyelmet. És még egy. Ahogy balról felsejlik a sötétből a kép, jobbra is hasonlót kellett volna elérni, mert így most a képhatárra olyan erős vágás jött létre, ami kizökkent a hangulatból. (hegyi)

A kép hangulatos, itt nem zavar a kavarodás annyira, elfogadom így, de a kompozíció nem pontos, és azt hiszem értem, vagy kezdem érteni, mi az, ami bezavar az aranymetszésre komponálásban, nem csak téged, általában többeket. A virág fehér részeire koncentráltál, ami ha nem lenne körítés, oké is lehetne. De ott vannak a zöld szirmok és a levelek is, és ezek tömege húzza az egészet lefelé, azaz ha aranyra tennéd, akkor ezt valójában feljebb és beljebb kell picit, mert a tömeg elhúzza. Vagyis az egyik szabályt módosítja a másik, a helyzet nem vegytiszta, és ezt bele kell számolni. (hegyi)

Olvasom a talajharcot a kommentben, gyakorlatban ezek nem egyszerű dolgok, megtalálni a nézőpontot és kontrollálni, valahogy a fejünket beszuszakolni úgy, hogy a keresőt megnézhessük, szóval együttérzésem, de sajnos ez most nem lett meg. Több oka van ennek. Egyrészt döglött a virág. Ennek részben oka, hogy elfoglaltad magad a háttérfénnyel, ami átvilágíthatná, de közben tárgyszerű is akartál lenni, és ez így együtt nem megoldható probléma, mert egymásnak ellentmond technikailag. Legalábbis ebben a környezetben. Ehhez jön még, hogy annyira tiszteled a növényt, hogy nem nyúlsz hozzá, nem hajtod le vagy szeded le róla a többieket, így formailag nem tud érvényesülni a főszereplő. Tudom, hogy ez a legnehezebb egy természetkedvelőnek, hogy a nem kívánatos részeket levágja ollóval, de ha a természet nem adja ki azt, ami formailag megáll, akkor vagy nem fotózok és akkor megmarad a tisztelet, de elvész a kép, vagy azt mondom, hogy akár egy leeső ág is letörné a másik ágat, tehát én is megtehetem ezt és akkor formailag a probléma megoldódik. Összefoglalva így most a szín és a forma se él meg, és ezt akkor tudod helyretenni, ha a döntést meghozod, hogy mi az, ami ebben érdekel. Ahogy olvasom, a fény áttörése a szirmon, de akkor ezt mutasd meg, bár kétségeim vannak azt illetően, hogy ha erre tolod a szekeret, megmarad-e a színvilág abban, hogy a színekre bontott tavaszba beleférjen, határozott legyen. (hegyi)