3. Természetfotó

Voltam én azt hiszem itt, bár mindig keverem a Szent Anna-tavat a Gyilkos-tóval. Ami ebben engem zavar, az az előtér. Bár mindig szoktam mondani, hogy az előtér egy fontos része a képnek, de most ezek a kutyasétáltató fiatalok nekem nagyon profánná teszik, nagyon esetivé teszik azt a szituációt amiben vagyunk. A háttér szép lenne, az, hogy belógnak a fenyőágak, az is jó, ez a rendezetlen, gazos rész az előtérben nem szép. Ez nem azt jelenti, hogy le kell hagyni ezt a részt, hanem ez arról szól, hogy keresni egy olyan helyszínt, ahol ez kevésbé gondozatlan. (hegyi)

Ez egy szép, nagyon hangsúlyos és nagyon zenei kép. Van egy nagy vibrálása, vannak gyönyörű ívei. Nekem kicsit még lehetett volna forgatni is akár egy pár fokot az óramutató járásával megegyezően, hogy ez a felfele mutató ív még lendületesebb legyen. Viszont abszolút díjazom azt, hogy bátran használod a komponálásnál a képkivágatot, és bátran nyúlsz a tónusokhoz, nagyon szép. (hegyi)

Beleesünk megint abba a helyzetbe, hogy az oldal 800 pixelt tud, ez valószínűleg ennél lényegesen nagyobb méretet kívánna, hogy tudjam nézegetni, hogy mik is történnek ott, de akkor lehet, hogy lebukna, hogy az egy lakókocsitábor, és nem az Erdélyben megszokott kis kunyhók, szóval lehet, hogy akkor az egész nem maradna ennyire érintetlen és lírai, nem tudom. Bevallom férfiasan, hogy hozzám közelebb áll a képnek a fölső része: a fák, a fák között gomolygó felhők, pára, az nekem sokkal többet mesél, mint az első rész. Tulajdonképpen a kettő között elég nagy a differencia a történetét illetően. Az egyik egy időtlen, kortalan valami, a másik egy nagyon jelenvaló dolog. Nem baj ez, csak egy meglátás. (hegyi)

Örülök annak, hogy visszatértél közénk. Egy kicsit elcsúsztam az elemzésekkel, jó, nem is kicsit, de remélem, hogy még elér hozzád az üzenet, és nem adtad föl a várakozást. Ez egy nagyon szép háttérkép lehetne a képernyőmön, lehet rajta merengeni, szépek a tónusai, abszolút alkalmas arra a feladatra, hogy háttérben működjön, mert a szoftverek sok esetben pont a közepét takarják. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ebben a formában ezt falra is feltenném, mert valahogy épp a középtere üres. Talán rá kellett volna erősíteni arra, ami a víztükör alatti partszakasznak a formái, vagy megvárni azt, amíg egy hajó oda kifut, vagy ha kicsit lejjebb mész a kamerával, akkor talán összébb csukódik ez a száj forma. Amúgy nagyon szépen exponált kép. (hegyi)

Zolikám, megint itt vagyunk a 16:9-es képaránynál, és megint azt mondom, hogy indokolatlan ez számomra. Most még erősebben fogok fogalmazni: Zoli, szeretnélek kiszakítani téged a fotóamatőrök társaságából. Ők azok, akik ilyeneket elkövetnek: kimegy, fotóséta van, lehetőleg sokan legyünk, visszük egymást bele a hülyeségbe, és csinálunk valamit, 12 egy tucat, de egymásnak örülünk, utána örülünk a képnek is, ebből nem lehet mit gazdálkodni. Persze, rá lehet csodálkozni, és az elején ennek nincs hibája, de akinek van tehetsége, és képi érzékenysége, az jó, ha ezekből egyszer csak kikerül, és elkezdi a saját útját járni. Mondhatnátok, hogy akkor mi van a Látszótérrel? Én azt gondolom, hogy itt nincs ilyen egymásra hatás, mert ritkán dolgozunk együtt. Amikor együtt dolgoztunk is, akár én, akár András volt ott éppen a felügyelője egy-egy szituációnak, pontosan arra vittük a társaságot, hogy ne egymás seggébe gyalogoljon. Ezt azért mondom most el, mert ez a kép egy nagyon izgalmas kép lehetne, ha döntést meghozod, hogy téged ebből mi érdekel, de azért nem hoztad meg a döntést, mert nem ezért készült, hanem azért, hogy kipróbáld, hogy milyen a hosszú expozíció, meg hogy mi van az éjszakai fotózással, és majd mi lesz a fényszennyezéssel, és az hogyan fog megjelenni a képen. Értem én, hogy mi az, ami elvitte a figyelmedet, de ez akkor is egy fotográfia lesz a végeredmény szempontjából, és pont nem érdekel engem, hogy téged mi érdekelt akkor, amikor olyan közel van a megoldás, hogy akár még kis se kell érte nyújtani a kezed, mert ott van az orrod előtt. El kell dönteni itt, hogy téged ebből mi érdekel, mert teljesen más a történet, ha például megfelezed a képet. Akkor azt mondom, hogy a jobb és a bal oldali része teljesen másról mesél. A kettő együtt viszont nem tud mesélni semmiről. Próbáld meg, hogy nagyjából a felénél elvágod a képet, és nézegeted az egyiket, és a másikat, hogy mi történik. Itt két képet összemontázsoltál, értem,hogy tizenvalahány állóképből van, de nem kell. Vagy ebből a sok képből legyen egy olyan döntés, hogy mit hagysz le. Tessék az egészet úgy kezelni, hogy minden, ami a technika, minden, ami az ilyen trükközés, bindzsizés, az legyen ott elég, és utána legyen ahhoz az embernek kellő távolságtartása, és rálátása, hogy azt mondja, hogy „aha, jó volt ott együtt, de engem nem ez érdekel, hanem…”, és utána mondja el, hogy mi. (hegyi)

Azt hiszem, hogy ez a kép abban az értelemben izgalmasabb nekem az előzőnél, hogy a tükröződés bekapcsolódik, és ez a formáknál nagyon érdekes játékot tud létrehozni. Persze a hiányérzetem is nő ez által, mert ebben a tükröződésben olyan sok minden történhetne. Dobálhatna egy kisgyerek bele kavicsokat, vagy bármi, hogy valahogy megint azt mondom, hogy lehet, hogy egyszerűbben kell megfogalmaznom: az embert hiányolom! Van egy ilyen kivonulás jellegük ezeknek a képeknek, kivonulok a társadalomból, az emberek közösségéből, egyedül vagyok és magányos vagyok. Látom, van ott valaki nagyon mikro méretben, ember legyen a talpán, aki azt elsőre észreveszi, lehet, hogy egy haver, aki veled túrázott, de lehet idegen is, de ő annyira jelentéktelenül van jelen, hogy ha lenne szerepe, akkor az a méretarányhoz lenne szükséges, hogy értsem, hogy mi mekkora. Ebben a méretben amit itt most látunk, nem biztos, hogy tud működni, mert annyira kiszerkesztetted a kép szélére. A kép nagyon szép, megint azt mondom, hogy annyira fantasztikusan érzed ezeket a színeket, tónusokat, hogy mit hogy kell csinálni, tuti naptár sorozatot lehetne belőle készíteni, és azt mondom, hogy nem csak 13 laposat, hanem akár egy heti naptárat, vagy akár napi képekkel is, biztos, hogy meg tudnád tölteni értékes tartalommal. És akkor most már nem mondom el huszonötödször, hogy hol van ebben a Gábor, mert biztos, hogy benne van, és valószínű, hogy a napi rutinnal, a melóval kell neked egy ilyen egyensúly. Van olyan, hogy az ember terápiásan használ valamit, ez is érvényes. De nem gondolom, hogy ne lehetne elmozdulni, hogy akkor elveszne a terápiás hatás, mert az a cselekvésben van, a másfajta cselekvésben. Hiányolom azt, ami ennek az egésznek a feszültsége, a tétje, a húsa, az, hogy a bőrömet viszem a vásárra egy fényképért. (hegyi)

Nem tudom, hogy az, aki a képen van, az neked valami haverod, vagy ismerősöd, avagy csak teljesen véletlenül arra jártál, ahol ő is épp fotózott. Ha ismerős, akkor könnyen meg lehet kérni őt arra, hogy a lehetőségeihez képest hova menjen, és mit csináljon, nyilván ha idegen, akkor erre rá kell beszélni, de ha meg fotós, akkor meg fogja érteni, hogy miért kéred azt, amit kérsz, és hogy bele megy-e a játékba, vagy sem, az már más kérdés, ugyanis ő most nem jó helyen van. És ez a bajom ezzel a képpel, mert egyébként izgalmas a hely. Fantasztikus helyen jársz, szó se róla, a tíz ujjam megnyalom, hogy milyen helyeket mutatsz. Irigylésre méltó. Talán erről majd némi információt is adhatnál, hogy hol készülnek ezek, hol lehet ilyet látni, már, ha nem titok. (hegyi)