3. Természetfotó

Én ilyet még nem láttam. Miért történik ez? Aki érti, mondja el nekem. A kép jó, az én ízlésemnek kevesebb a mélységélesség a kelleténél, de olyat mutatsz, ami legalábbis nekem újdonság, és ez fontos lehet. (hegyi)
értékelés:

Ez egy hangulatos kép, tulajdonképpen jól ki is van egyensúlyozva a sötét és világos formákkal, talán ami nekem idegen, az a 4:3-as arány, de el tudom persze fogadni így is, szóval mindenképpen három csillagos kép. (hegyi)
értékelés:

Ez Feri szép lett, merengős, érzelmes, finom. Nem tudok mit mást mondani, nekem ez hibátlan. Sok csillag. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy mennyire jár ott nap, vagy tud-e ez csillogni, de most pont a pataksága, a csillogás az, ami nincs meg. Ha nem akarom keresni a patakot, akkor tulajdonképpen az egésznek vagy egy meseisége, de van három figuránk, ami elviszi a tekintetet. Az egyik ez a fából készült krokodil, ami áll a parton, vele szemben ott van valami mókus-madár figura, ami nézi őt meredten, ez a kettő nekem elég lenne, de a krokodil oldalán ott van még egy ilyen kígyófejű teknős kő, az már nekem sok, az már nem kellene, mert az első kettőnek a párharca az tök jól mutat. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy hülyeség, amit mondok, hiszen az csak egy kő, de mégiscsak kiadja ezt a formát, tehát annak a kettősnek a harca itt a folyócska két kis oldalán az jól kijön. A másiknál az a kérdés, honnan jön a fény, ha jól látom onnan bal felől jöhet a fény, kicsit nehéz is lett volna megoldani a takarást, hogy ott a krokodil fánál ez ne legyen probléma, de utómunkában lehet azt a krokodil fát kicsit világosítani, a tövében lévő nagy követ sötétíteni és akkor megvan az egyensúly. Csak annyira sötétíteni, mint ott annál a viaskodó farkas-mókusnál a másik oldalon lévő kő, ott annak is a térdénél van egy, tudod, látod ott azt a farkast, ugye, és ott mellette még egy madárka is ott ül. De ettől még szeretem ezt a képet, van meséje. (hegyi)

Minden növénynek vannak jellegzetességei, specialitásai, ez olyan, mint a kutyafajtáknál: tudom, hogy milyen a tacskó, milyen a bulldog, meg a retriewer, és akkor tulajdonképpen első ránézésre meg tudom őket különböztetni. Most itt ez a fajta jellegzetesség az, ami hiányzik, talán a szárból lehet következtetni arra, hogy ez egy napraforgó, de egyébként egy margaréta is lehetne. Akkor lenne napraforgó, ha a tányérjából többet kapnék, már csak azért is, mert maga a szár, a szárnak a hátulja és az a kis levélke kevésbé érdekes. Tehát jobb lenne az egésznek a ritmusa, ha forgattál volna rajta egy 5-10 fokot. Akkor is megmarad ez a robbanásszerű élmény a szirmokkal, de akkor tudnám biztosan, hogy ez egy napraforgó. Egyébként maga a meglátás az szép, de nagyon hiányzik ez az 5-10 fok, hogy ennyit felénk forduljon maga a tárgy. Körülbelül 10-15 fok, amivel eltér a függőlegestől, én ezt is korrigálnám. Nyilvánvaló, hogy ezt legjobban akkor lehet megcsinálni, amikor exponálsz, most már ezzel így nem tudunk mit csinálni. (hegyi)

A remény hal meg utoljára. Utómunkában ezt is a helyére kellene rántani, sokkal kisebb tónuskülönbséget fogad ez el, ott az ég, ahol kilyukad, ott az a nagy világosság az egészet elrontja. Takard le a kezeddel ott azt a foltot. Én értem, hogy miért akartad oda azt, vagy miért hagytad benne, de mégsem. Vágni kellett volna, hogy ugye a remény szerint elvonul onnan az a lyuk és mindent elönt a sötétség vagy várni kellett volna erre vagy korábban fotózni. Lényeg a lényeg, hogy az ott ne legyen. Vagy akkor fordítsam úgy a kamerát, hogy azt ott kitakarjam, mert most az egész ettől nem érzékelhető jól, mert folyamatosan azt nézem, de az meg nem érdekes ott. (hegyi)

Feri, erről sokat nem fogok dumálni, mert a kép szinte tökéletes. Azért szinte, mert túl szigorúan és szabálykövetően vágtad kisollóval körbe az egészet, azaz vagy fenn, vagy lenn, de kéne még nekem vagy víz, vagy ég. Mindkettő jelentést adna hozzá, szabadság vagy mélység, és ez jt is tenne neki. (hegyi)