3. Természetfotó

Nyilván, amikor készítetted, a szemednek más az átfogása, ezért nem láttad a sötétek bebukását és a tartó túlvilágítását abban az arányrendszerben, amiben itt most megjelenik, ez gyakorlással majd megjön, hogy mi mennyit jelent a képen majd tónusban, ahogy a kommentet olvasom, te is érezted, hogy sok lesz az a fény ott. Ilyenkor az a megfejtés, hogy oda mérünk, ami a sok fény, az árnyékos résznél meg derítéssel emelünk a fényen, és akkor kompenzálódhat a különbség, belül kerülhetünk az átfogóképességen. De nekem más a problémám. Azt mondod, ez a virág ott lett felejtve a balkonon. De hol a balkon, mert ez most a lépcsőháznak tűnik, de nem nagyon tudom jól azonosítani a szitut, azaz külön életet él a virág és külön életet az ablak, a kettő most nem kapcsolódik össze. Így a két tömeg sem kötődik, billeg, nem lesz közük egymáshoz, tehát valamit a kompozícióval kellene kezdeni, hogy egy világba kerüljön a két dolog, mert úgy érzem, hogy ebből a nézőpontból most ez nem oldódik meg. (hegyi)

A szín egy dolog, pompás, de persze veszélyes is, mert elcsábít, de az, amit formailag érzel, az nagyon saját, nagyon a tiéd. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne lenne a szín is fontos, de csínján bánj vele, mert a két üzenetsáv konkurálhat egymással, és ha túl sokat teszel a szín szépségére, elveszítheted a drámát a formában. Mondom, csábító így, de próbáld meg 20%-kal visszavenni a szaturációt, kíváncsi vagyok, mit gondolsz róla. A zizgő madarak fantasztikusak, ha megvan, hogy hogy csináltad, mikor, hol, érdemes ezt állványról is kipróbálni, hogy a bemozdulás ne dolgozzon ellened. (hegyi)

Hogy ezt te mennyire érzed Gábor, el vagyok képedve. Vegytiszta festészet, amit művelsz, a legnemesebb értelemben mondom ezt, ezt a fotót én méteresben akarnám a falamra, ha lenne akkora falam, annyira finom, de mégis határozott, érzelmes, de nem érzelgős, pontos, de játékos és nem hagy kétséget afelől, hogy mennyire jól érzel. Erotikus, nagyon jó! (hegyi)

Szép ez, izgalmas, küzdelmes. Lehet azonban, hogy furcsa lesz amit mondok, de ennél a képnél most azt érzem, pedig sokszor megnéztem a képet, hogy a Polaroid nem illik hozzá. Nem akarok szentségtörő lenni, de azt gondolom, legalábbis számomra, hogy a Polaroid erőssége nem a tájképben van. És ez akkor is igaz, még egyszer mondom és hangsúlyozom: szerintem, ha a cél a szubjektív közlés volt, és nem a primer tájképfestés. Mert akárhogy is nézem, de elviszi a figyelmem a sérülés, a hiba, az esetlegesség, amit a Polaroidnak tulajdonítok. De tegyük ezt most félre, mert a kép képhatáron belüli üzenete nagyon is pontos, szerethető. A legfontosabb célt, hogy ott szeretnék veled lenni, ott a dombtetőn, bármi is várjon kerítés mögött, ezt a célt a kép eléri, sőt. Tudom hogy most a bevezetőmmel, látszólagos ellentmondásba fogok keveredni, de van egy kohéziója egy esztétikája a képnek, sőt még azt is mondhatom, hogy felismerhető a szerzőisége is. Szóval lehet, hogy ez a Polaroid dolog csak az én fejlövésem. (hegyi)

Festői és drámai ez a kép a maga kopogós kontrasztvilágával, és megint azt mondom, hogy a semmiből építkezve teremt hangulatot. Ugyanakkor ha az előző utcaképpel hasonlítom össze, itt most valami hiányérzetem van, ami abból adódik, hogy ez a helyszín egy színpad így, ahol még nem lépett színre a főszereplő. Azt hogy az egy pöttyös labda vagy egy kosár, vagy egy pár elhagyott cipó, nem tudom megmondani, hiszen ez a te ügyed, hogy mi az, ami mint úgymond mese benned elindul, de valaminek kell kiemelt szerep, mert önmagában a rejtélyes hangulatú terep az az alaphang, a kiindulási pont. (hegyi)
értékelés:

A formaérzékenységed példás, a tónusokkal viszont nem első eset, hogy úgy érzem, nagyon liberálisan bánsz, hagysz bebukni itt például olyan részeket, amik kellenének, ahhoz, hogy az a finomság, ami fenn megvan, lenn is meglegyen. Nem kell simára vasalni, de azért ennél több részletet kell hagyni, ez nem egy dogmafilm sivár végkifejlete akar lenni, Viki, ideje van annak, hogy az ember egy sajtá viszonyrendszert alakítson ki akár a színek használatával, de én úgy vélem, hogy ennek nem szabad mindent mindig felülírni. Lehet ebből olyat kérni, amin megvannak azok az alsó-közép tónusok is rendben? (hegyi)