Az van, hogy ugye ezt beküldted pályázatra is, ott már kapott elemzést, de talán érdemes még erről beszélni, hogy mi az, ami a tény és ami ábrázolva van, és mi az, ami miatt ez mégsem tud elrugaszkodni a valóságtól ahhoz, hogy érzelmileg is eljussunk a relaxig. A megfigyelés pontos, a nő valóban relaxál. A kérdés az, hogy ez elég-e a boldogsághoz, azaz képileg megoldja-e az üzenetet. Nyilván primer módon igen, hiszen ott a nő, az ejtett áll, a karok, szóval igen, sőt, még a pad is ehhez társul a hullámaival. De mégsem tudok nyugalmat lelni a képpel, inkább mosolygok rajta. Persze, ez is fontos, de én mégis azt hiszem, hogy ha megtalálod azt a pontot, ahonnan ez működne, akkor vele és nem rajta mosolyognánk. Tegyük fel a kérdést, ha egy papírra kellene felskiccelni a szitut, hogy csinálnánk? Biztos, hogy oldalról? Mi az, amit meghagynánk, mekkora teret, milyen tárgyakat? Mert hogy talán ez az, ami választ ad arra, hogy mi lenne az optimális fotóilag is. (hegyi)
Valószínű mi felnőttek vagyunk azok, akik szívből tudnak szörnyülködni egy ilyen gumikkal megoldott óccccó játszótéren, meg a környezetszennyezésen, a gyerekek vígan elvannak vele, mert az ő fantáziájukban ez egy mesebeli alagút. És ezt sikerült is megmutatnod, ettől működik a kép. Persze, ehhez az is kellett, hogy lemenj a gyerek szintjére, és ez a fontos! (hegyi)
Én kedvelem ezt a képet, bár nekem a szarvasbogár jutott róla elsőre eszembe, de mindenképpen fontosnak gondolom, hogy az ember rögzítse azokat a meglátásait, amik túlmutatnak a szépség keresésén, amik formai játékokat hordoznak, mert azt gondolom, hogy a formaérzékenység az egyik alap dolog a fotóban ahhoz, hogy később bármi téma esetén a kép több legyen a puszta ábrázolásnál. Ezért is szeretem ezt a képet, mert olyan mögöttes tartalma van, amit az, aki ott van a helyszínen nem biztos, hogy meg tud fogalmazni, csak érez, hogy valamiért jó ott lenni, valamiért leköti, marasztalja a hely, és ez egyfajta megfejtése ennek. Én nem boncolom, hogy miért nem tökéletes a tükrözés, mert hogy azt gondolom, hogy a világ addig érdekes, amíg van benne játék, más szóval hiba. (hegyi)
Nyílt tekintet, kedves portré, jó alapnak, még akkor is, ha a technika most nagyon lekockázta a képet, gondolom telefonos kép - de ez még a kezdet. Bemutatkozásnak tökéletes. Én szeretném, ha többet ismerhetnénk rólat, tőled, ami azt is jelenti, hogy ez a kép azt mutatja jobban, amit gondolunk, hogy rólunk szeretnének látni. Gyakorta gondolja azt az ember, hogy vidámnak kell lenni, mosoly kell, mert annyi a baj, hogy legalább mi ne tetézzük, hogy a vidámság vagy jó kedély az, ami jó képet ad rólunk, problémamenteset. És ez sokszor igaz is, de az önarckép az nem csak erről szól. Az önarckép helyzetjelentés is, önismeret is, szóval hajrá, várom a folytatást! (hegyi)
Beszélgettünk arról, hogy neked még nem a kedvenced az önportrézás, nem véletlenül írtam, hogy még, mert remélem, hogy ez változni fog idővel. Ugyanis ez nem csak a bemutatkozás, de az önmegismerés is, és szerintem ez fontos dolog. Ez egy nagyon jó megoldás, egy széles hát, egy megbízható ember, egy olyan valaki, akire támaszkodni lehet, miközben jó a készenlétben levés ábrázolása is a két kézzel. Jó a tömegelhelyezése is, szóval én azt mondom, várnám a munkáid, önmagadról is. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…