3. Természetfotó

Száll az eső

Száll az eső

A tömegelhelyezéssel nem nagyon vagyok kibékülve, valahol ez úgy nagyságrendileg közép felé van valamennyire, nem nagyon értem, hogy miért, és valahogy, mintha beszorult volna ebbe a képbe. El kéne dönteni, hogy ő most honnan hová tart. Azért fontos ez, mert mivel ő az egyetlen szereplő, a többi mind díszítés, az ő helye nem lehet akárhol a képen. Nem lehet az, hogy ez épp ide sikerült, mert épp így tudtam lekapni. Valamilyen kohéziót, viszonyrendszert ki fog ő magának küzdeni, de most olyan, mintha lefelé esne ebből a történetből. A középvonal alatt helyezkedik el, ez nem pozitív érzés, tehát, nem dinamikát, erőt sugároz, hogy ő felfelé haladna, hanem egy lefelé hajló tendenciát mutat, miközben a testvonal azért nagyjából az ég felé emelkedik, de hát ez lehet egy leszálló pozíció is. Szóval, az elhelyezést nem értem. A képi üzenet, meg a megfigyelés az jó, és tulajdonképpen az is izgalmas, hogy ebben az esős helyzetben egy jó mozgás lecke lehetne. Természetfotónak nekem ez kevés, mert ahhoz szerintem beazonosíthatóbbnak kell lennie a szereplőnek. Ha 1 csillagot kap a dolog, akkor az a tömegelhelyezés miatt van, mert főképp nekem ott csúszik el. (hegyi)
értékelés:

Tengernyi víz

Tengernyi víz

Fantasztikusan finom a víz a kép nagyjából felénél, lehagytam volna a hajó által primér módon, a motor, vagy hajtóeszköz által keltett tajtékos habos valamiket, mert azok nem szépek. Az, ami a kép alsó részénél van, nagyjából egy ujjnyi, és ami a kép jobb oldalán van, nagyjából három ujjnyi, az nekem ehhez az egészhez nem annyira tesz hozzá. Ugyanakkor az, amik a kép középső részénél történnek, azok fantasztikusan szépek. Az időjárással van némi problémám, mert nem elég viharos ahhoz, hogy a dráma megjelenjen a képen, ugyanakkor abból szerencsére már elmozdultunk, hogy ez egy nagyon vidám helyzet legyen. Csak talán lehet, hogy nem eléggé. Nem tudom, hogy esett-e az eső, vagy mi történt, valószínű, hogy nem túl jó idő volt. De mondom, az a középső rész nagyon biztató, az az, ami izgalmas ebben az egészben. Nekem az, ami ezeket a nagy fehér részeket hozza, az annyira nem kell. (hegyi)
értékelés:

Tüskék

Tüskék

Csak durung.

Ágnes, ezt viszonylag egyszerűen el fogom intézni. Ahhoz, hogy a makro működjön, tessék állványra tenni a gépet, nem berázni. Ezek életlenek, bemozdultak, ez így nem működik. Akkor sem, ha a megfigyelés izgalmas lehetne, bár azt gondolom, hogy a makróhoz ennél még közelebb kellene menni, ez még csak az előszoba. (hegyi)

Téli rózsa 2.

Téli rózsa 2.

Mónak.

Örülök annak, hogy történt egyfajta ritmusváltás, kikerültek azok a durungok a képből. Szerintem jól látszik a problematika, hogy mi az, ami megoldásra vár, és ez nem más, mint a háttér. Valami ott most történik. Van három sávunk, egy barna, egy kék, és egy szürkésfehér, és mind a három más kontraszthelyzetet hoz a fő motívummal. Ebből az alsó, és a felső működik, a kék nem. A kéknél bukik be a leginkább az egész. És ezért jó is ez a kép, hogy megfigyeled, mert ez a későbbiekben szerintem alkalmazható lesz, hogy furcsa módon nem a fehérrel van a legnagyobb probléma, hogy annál hogyan jönnek ki a tüskék, mert ott tulajdonképpen a tónusjátékkal ez jól megoldódik, hanem a kékkel, ami bedögleszti a fehéret. Mintha inverzbe fordítaná az egészet, nagyon furcsa. Szóval a megfigyelés jó, a kompozícióval nem nagyon vagyok kibékülve. Szerintem, vegyük úgy, hogy ez egy tanulmány. 1 csillag mindenféleképpen jár rá, és ennek értelmében, mivel jön a tél, remélem, hogy lesz mód ismételni még idén. Vagy még ebben a hónapban. (hegyi)
értékelés:

Fényben úszva

Fényben úszva

Meseszerű az egész. Azt kell, hogy mondjam, hogy a most oly divatos 3D-s animációs filmek világa jut az eszembe. (Én nem annyira szeretem ezeket az animációs filmeket, mondhatom azt is, hogy nem nagyon szoktam ilyeneket nézegetni, mert nekem idegen.) A kép maga tényleg egy nagyon szép fátyolréteggel dolgozik, és tulajdonképpen ez az egész egy nagyon jó helyzetmegfigyelésről tesz tanúbizonyságot. A kép jobb oldalából egy ujjnyit vágnék, a part és a part mentén a belógó faágak nekem ott már kiviszik a történetet, túl konkrétak, ráadásul kopogós helyzetet hoznak. Ha az ujjaddal letakarod azt a pár keményebb ágat, akkor az a finomabb rezgés, ami a lomboknál létrejön, az jó, meg valamennyi akkor még így is marad a partból, de elvisszük a hangsúlyt és a ritmust, a tömeget jobban az egyensúly felé. Ennyit tudok hozzá tenni, de ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Nagyon érzékeny képi világ. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

Téli rózsa

Téli rózsa

Annak nagyon örülök, hogy végre élettel teli tónusokat kapok Ágnestől, olyan színeket, olyan dinamikát, amiben van energia, és ez fontos. Ami a képet illeti, hát, nem sikerült az optimális kamera elhelyezést megtalálnunk. Nem nagyon értem, hogy ez most miért jó, hogy itt van egy ilyen kifelé mutató durung a tüskéivel, mert akkor most mire kell figyeljek? Arra, ami ebben a veszélyes, és az agresszív rész, vagy pedig arra a kis ívre ezzel a kis bimbóval. Sejtésem szerint az utóbbiról van szó, de akkor miért van ez a nagy izé itt a képen? Valahogy úgy kellett volna ezt megközelíteni, vagy olyan helyzetet kellett volna keresni, ahonnan ez kiküszöbölhetővé válik. Engem az sem érdekel, hogy ez az ív tökéletesen megvan-e, bár, hát lehetne ezt úgy vágni, hogy az a csonk a másik tőnél már ne legyen. Szóval, miközben még egyszer mondom, hogy nagyon örülök annak, hogy dinamika van, ez nem valami finom megoldás Ágnes. Mondd azt, hogy ostoba vagyok, de nekem ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy nem töltöttél elég időt ezzel a történettel. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ha rászánod erre a melóra a megfelelő időmennyiséget, akkor magadtól ne jöttél volna rá, hogy ez a két oszlop szétveri az egészet. Még a függőleges hagyján, mert azzal még lehet valamit kezdeni, hogy ott van a védő férfias, és a nőies mellett van az erő, tehát, oda még valamit bele tudnék képzelni. De mi az atyaúristenért van ez a másik ág itt nekünk keresztbe, hát, ezt nem nagyon értem. (hegyi)

Téli minimál

Téli minimál

Az a helyzet Laci, hogy ez egy nagyon finom kép, és nagyon tetszik is a dolog. Van benne valami kis szöszmösz a bal oldalon, amit nem tudok, hogy egy pókhálónak egy része, vagy mi akar lenni, de azt érdemes lenne utómunkában kiszedni, mert oda az most nem való, mert nincs meg az összekötő szerepe, hogy levágtad a másik oldalt. Nagyon érdekes, és nagyon finom ez a munka. Egy kicsit tétova vagyok abban, hogy ez egy kicsit félút a makrofotó, a tárgyfotó, és a lírai megközelítés között. Talán, ha azt a nagyon kis csutkadarabot lehagytuk volna, vagy azt észrevesszük, és letörjük, még mielőtt exponáljuk, azt talán jót tett volna neki. De a gondolat számomra érthető, meg elfogadható, meg mondom, a tónusok is jól működnek, ráadásul hatásos is az egész. Tudod mit? Maradjunk abban, hogy megadom a 3 csillagot, de a leckemegoldásra egy kicsit még várnék. (hegyi)
értékelés:

gátoldal

gátoldal

Ebben a tónusrendben, ebben a fénytani helyzetben nem tudok mit kezdeni ezzel a képpel. Vélhetően, ami a háttérben történik, azok nagyon izgalmasak lennének, erre az előtérben lévő zöld flekkre semmi szükség. Ezt kamera nincs, ami átvinné, még a HDR is nehezen, de nincs is miért átvigye. Neked kellene eldönteni, hogy mi az, ami izgat. Ha a barnák és a fehérek ritmusa, akkor erre semmi szükség. Ha azok a gyönyörű égő fehér részek, még akkor sincs szükség rá, sőt, azt gondolom, hogy nincs az a helyzet, amiben meg tudnál győzni arról, hogy erre a zöldre szükség van. Nem értem, hogy miért nem mentél közelebb? Most ezt a képet én nem értem, Viki! (hegyi)

Zápor

Zápor

Nyár, késő délután, hirtelen zápor, a forgalmas utca hirtelen elcsendesedett.

Örülök annak, hogy ebben a furcsa télben most jön egy nyári kép, mert ennek is van iróniája. Ami a képet illeti, nekem ez egy nagyon kedves kép. Hoz egy gyerekkori élményt nekem, a kiürült utcáról, amikor a haverok eltűntek, én meg baktattam egyedül haza, és nem egészen így terveztem a délutánt, meg már biztosan idegesek otthon, hogy hol voltam, és még ez is bejött a képbe, hogy tulajdonképpen, ezek ilyen elfuserált nyáresték. Lehet, hogy ez a gyermekkor leckében is megállná a helyét, nekem legalábbis igen, mert megvan a sztori. Ami a leiratot illeti, hogy itt most a zápor hogyan jelenik meg, hát, ezen a képen ezt nehezebben tudom felfedezni. Nem biztos, hogy ez baj, mert a kép önmagától is működik, de ha hivatkozunk valamire, akkor az kérdés, hogy az hol van. Lehet, hogy ez egy nagyobb méretű képben jobban kijön, hogy esetleg ott a kis girbe-gurba járdán már megjelennek a felverődő esőcseppek, nem tudom. Ha itt a zápor a megfejtés, akkor az lenne a megoldása ennek a problematikának, hogy a Földhöz közelebb kell vinni a kamerát. Mert akkor fogod tudni érzékeltetni azt, hogy pocsolyák alakulnak ki, hogy ott csapódik a víz, vagy bugyborékok vannak. Ha ez kell, akkor ezt a döntést kellett volna meghozni. Arra kérem Anettet, hogy tegye meg, hogy nem hanyagol minket ennyire, nagyon várom a többi munkáját is. (hegyi)
értékelés:

Ablakok

Ablakok

Majd négy éve tologatom ezt a képet. Akkor még a tél leckére készült, de nem küldtem be. Meg ki se töröltem.

Az az érdekes ebben a képben, hogy első nekifutásra úgy tűnt, hogy ez egy magas fáról elkövetett fotó például, amikor a nagy hómezőben ott van két házikó, és már annyira betemette őket a tél, hogy emberi nyomokat sem látunk. Tehát, az első benyomásom, amikor megláttam a képet, ez volt. És aztán érdekes, hogy volt egy váltás a fejemben, amikor beugrott, hogy ezek ablakok lesznek, és nem házak, és a mellettük lévő tanya, vagy pusztaság. Szóval, ez egy érdekes kérdés, hogy mivel érted el, valószínű azzal, hogy jó a megvilágítás, jó a fényviszony, és tulajdonképpen jó az egésznek a ritmusa. Kicsit szűknek érzem, de ez valószínű, hogy azért van, mert pontosan ezt a hatást akartad elérni, hogy a fent és a lent, az oldalt, a magas és az alacsony, tehát azok a dolgok, amikben az ember egyébként meg tud kapaszkodni, azok ezzel a fajta lecsupaszítással, vagy egyszerűsítéssel eltűnjenek. Elvetted ezeket a mankókat, és egy új koordináta rendszer jött létre, és ez egy fontos dolog. Ennek nagyon örülök, mert a maga keresetlen egyszerűségében találtál valami olyat, ami időt álló üzenetté válhatott. Köszönöm! A 3 csillag és a leckemegoldás is megvan. (hegyi)
értékelés:    

Szántás

Szántás

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik
a bús földet díszitik.
/JÓZSEF ATTILA: GYÖNGY/

Az van, hogy itt most mindenből kapunk valamennyit, de bizonytalan vagyok abban a tekintetben, hogy mi az, ami fontos. Ami engem igazán érdekelne: azok a légrétegek által létrehozott képrétegek, amik a kép nagyjából középső részén vannak. Biztos, hogy kell valamennyi a mostani középtérből, ezt a sok-sok-sok előteret, ami tulajdonképpen számodra az egésznek a címét is adja, ebből én biztosan vágnék, mert nem igazán izgalmas, ebben a fényben nem azt hozza, amire te gondoltál. Ennek a lírája teljesen másról szól, mint az a göröngy ügy, amit akár a vers is, mint idézet bemutat. Azt sokkal korábban kell lefényképezni, mondhatni majdnem hajnalban, egy sokkal metszőbb, kopogósabb nézőpontból, és akkor az működne. Ebben a fényben, ebben az ügyben most ez számomra mellékszereplő. Az is biztos, hogy a kép tetejéből vágnék annyit, hogy az ég már ne jusson bele. Ugyanis ott túlmentünk valamin, ami már nem annyira izgalmas. Próbáld ki, hogy az aljából két ujjnyit, a tetejéből egy ujjnyit letakarsz, és egyből elindul a mese, és egy van egy nagyon határozott iránya akkor a képnek, ami most nem tud érvényesülni. Egyrészt az előtérben lévő őrületesen nagy homogénnek mondható térrel, ami engem visszahoz a realitásba, másrészt pedig az éggel, ami nekem unalmas. Nagyjából ezt tudom mondani, 2 csillag. Egyébként az a rész, ami tulajdonképpen a fák koronájával, meg a háttérrel létrejön, az fantasztikusan szép. Ott izgalmas a kép, az az értékes része ennek az egésznek. (hegyi)
értékelés:

Gomba és csipkebogyó

Gomba és csipkebogyó

Az ősz kincsei.

Az a színvilág, amit megtaláltál a gombával és a csipkebogyóval, ez a lilás szín és a vörös nagyon jó ritmusokat ad, és a formákat is tulajdonképpen jól állítottad össze, bár nem nagyon értem a szerepét annak az egy szerencsétlennek, aki olyan narancssárgásan mutatkozik a gombák között, gondolom, ő a kakukktojás. Ő onnan valahogy kilóg. Ha már így a tömegelhelyezéseket nézzük, én egy-két félbevágott gombát még biztos, hogy elhelyeztem volna. Ami inkább problémás a számomra, az a tál. Mert bár tökéletesen rendben van színben, hiszen harmonizálnak a csíkjai, tehát ez jó megfigyelés, ugyanakkor sajnos a háttérrel van probléma. Most vagy azt csinálom, hogy az asztalból többet adok, és akkor az asztal színritmusai azok, amik a gombával igazán harmóniába fognak kerülni, vagy ennél szűkebbre vágom, hogy az asztalból szinte semmi ne jusson. Nehéz, mert a tányér lekerekítéseinél ugye dilemma, hogy most mit csináljon az ember, de így most nekem – nem tudom máshogy megfogalmazni -, olyan tárgylemezre ült bogár hatását kelti, hogy valami így idekerült az asztalra, inkább szemlélődésként, mint sem képi alkotásként, miközben abszolút minden törekvéseddel egyetértek, és értem is őket. A másik az, hogy a világításnak van egy olyan szabálya, hogy van egy fő fényünk, és aztán ezt valamilyen szinten derítjük ahhoz, hogy a térbeliség plasztikus legyen. Ez itt most nem történik meg. Kap egy surlófényt az egész, ettől megvan a dolognak a ritmusa, ugyanakkor ez nagyon kopogóssá válik. Na, most ennél azért szerethetőbbnek kellene lennie. Ha jól megnézed, akkor a vörösön és ezen a szürkés lilás kívül, majdnem ugyanilyen hatással, vagy majdnem ugyanilyen erősen ott van jelen a fekete, és ez a fekete az, amit el kellene kerülni. A helyzet az, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, mert a szellemisége tökéletes a dolognak. A képiségével még egy kicsit féllábú. Most megadom a 3 csillagos leckemegoldást, és kérek egy ismétlést. Mondhatod, hogy Zsolt, de hát nincsen csipkebogyóm, meg gombám, de lehet, hogy ezt mással is meg tudod csinálni. Próbáljunk meg ezzel dolgozni, mint kompozíció, mert ott még nem érzem a biztonságot. (hegyi)
értékelés:    

Sétány

Sétány

Angliában az ősz.

Nagyon szép az a színvilág, amit mutatsz, és ez a fa ezekkel a bogyókkal egészen őrületes, ő viszi el a prímet, és ha ezt az ember megfigyeli, és el tudod fogadni, hogy ennél a képnél ő a főszereplő - ráadásul, ha jól látom, akkor az élesség is rá van állítva, tehát minden más kapott egy lágyító határozatlanságot, életlenséget -, akkor nem nagyon értem a kompozíciót. Azt a másfél, akár két ujjnyit, ami a két járdán sétáló ember mellet bal oldalon még van, azt én simán levágnám, és hozzátennék még jócskán a kép jobb oldalához. Nyilvánvaló meg kell nézni azt, hogy ez hogyan fog kinézni. Lehet, hogy érdemesebb lett volna korábban exponálni, amikor az a két alak még nagyjából itt a fa ágainál járt, és akkor határozottabban lehetne vágni. Ugyanis az a rész, ami a háttér, engem csak, mint mélységélesség érdekel, de formailag, főleg úgy, hogy a képnek az egyharmada emiatt életlenben van tartva, hát, ez nem azt a dinamizmust hozza. De megint azt mondom, hogy a megfigyelés tökéletes. A leiratból olvasom, hogy ez Angliában van, ahova nem egyszerű visszamenni, úgyhogy ezt most csak továbbgondolásra adom vissza, hogy majd a későbbiekben azért ezzel érdemes foglalkozni. Azt mondom most, hogy ez egy 2 csillagos lecke. (hegyi)
értékelés:

Karcolatok

Karcolatok

István, hát, valamit találtál. Azt gondolom, hogy ez egy tényleg izgalmas kép. Olvastam a hozzászólásoknál, hogy felmerült, hogy ez egy ilyen köszörülés, vagy bármilyen hegesztési folyamat. Valóban elképzelhető ez is erről a képről. Nagyon érdekes, és jól megoldott az, ahogy ezt az egészet felrajzoltad ide, ez az exponálási idő rendesen el lett találva. Szép és jó a megfigyelés. Azt gondolom, hogy érdemes lenne ezekkel foglalkoznod. Mondok most neked egy nagyon személyes üzenetet, és azt hiszem, hogy vagyunk olyan jó kapcsolatban itt mi a Látszótéren, hogy megengedi a közösség is, meg te is, hogy ezt elmondhassam.
   Hallgatjuk a rádióműsoraidat, amik eléggé bolondosak. Néha az ember megkérdezi magától, hogy ez a fiú teljesen rendben van-e minden tekintetben, egyszerűbben fogalmazva ezt úgy szoktuk mondani, hogy bolond-e, de itt a bolondságot abszolút pozitív értelemben kell érteni. És aztán a műsor mindig rácáfol erre, igen, rendben van. Az egy másik kérdés, hogy ha ezt egy idegennek megmutatjuk, akkor mit gondol. De nekünk, mint üzenet, abszolút működik. Mindezzel együtt azt gondolom, hogy valahol ez a képeidre is igaz. Bolyongsz itt a fotózásban, kicsit olyan elmagányosodottan, vagy olyan egyedül, amit egyébként magadnak köszönhetsz, mert a lustaság nagy úr, és a kommunikációhoz is le kell vetkőzni a lustaságot. De az az érdekes, hogy időről időre rátalálsz valamire. Ezek még véletlenek, ne gondoljuk azt, hogy ebben nem a véletlen a legfontosabb rendező elv, ugyanakkor a véletlenek sem mindenkinek játszanak a kezére. Én ezt csak azért mondom most neked, mert fontosnak tartanám, hogy egy kicsit most már úgy tudj jelen lenni, hogy a saját dolgaidat komolyabban veszed. Itt lenne az ideje. Ahhoz már öreg vagy, hogy megmaradj abban a hitben, hogy neked jól áll az, hogy kicsit butácska, kicsit bárdolatlan, kicsit tanulatlan módon létezel, és ez elég, mert megvéd téged a család, megvéd téged az a viszonyrendszer, amiben mozogsz. Én azt gondolom, hogy ezt a védelmet most már magadnak kell megadni, és ezt munkával lehet.
   Nincs melléduma. Én persze nem vagyok sem a tesód, sem az apád, de azt gondolom, hogy ha meg nem mondom el a gondolatomat, akkor köpjek fel, és álljak alá, ha valamit látok, vagy gondolok, és azt nem osztottam meg veled időben. Szóval, jó lenne, ha komolyabban vennéd egy kicsit magad, jó lenne, ha a hülyéskedést, meg a teljesen felesleges időpocsékolásokat kiiktatnád az életedből. Nem muszáj nagyon sok pénzt költeni pluszban, mert megvan az eszközöd, arra kellene úgymond költened időt, hogy elkezdesz a hülyeségeken kívül értelmes és értékes dolgokat is nézegetni az interneten. Számtalan galéria van, számtalan olyan weboldal, ahol el lehet tölteni időt. És itt az idő egy nagyon fontos kérdés, mert kettő perc alatt nem fog a hatás elérkezni hozzád. Keress olyan fotókat, olyan helyeket, ahol ezeket megtalálod. Szerintem, ha ilyet kérsz, abban a többiek is segítenek. Egyébként erre lenne a Fórum is, hogy ilyenekben segítsünk egymásnak. Meglásd, meglesz a hatása. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ha áttehetem a víz leckébe mindazzal együtt, hogy nem szeretnélek abba a hitbe ringatni, hogy azt mondjam, hogy ez a te egyedüli érdemed. Itt a véletlen azért nagyon-nagyon jelen van. (hegyi)
értékelés:    

Akvarell

Akvarell

Ányesz tükrözős képeire reflektálva: nálam ezzel a képpel indult el a tükröződések tudatos keresése...

Olvastam a kommenteket, én nem nyúlnék hozzá ehhez a képhez. Abszolút értelmezhetőek a ritmusok, tulajdonképpen az egész egy jól végiggondolt kép. Nyilvánvaló, hogy lehetne még szűkebbre is venni, ki lehetne úgymond tűzni új képpontokat, amik a képhatárt és a kép sarkait vezetnék, tehát, hogy azt a pontosságot, ami a kép jobb oldalán megtörténik, azt egy lépcsővel beljebb lépve is meg lehetne oldani. Láttam a kérdést, hogy kell-e a fej, vagy nem? Nem szükséges, de ha már megvan, én nem vágnám le, értelmezhető ez ebben a képkivágásban is. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, azért is, mert egy olyan létállapotot mutat, és nem csak az életünkét, hanem a vízét is, egy olyan halmazállapotát, ezt a latyakos, valószínű keveseknek tetsző időjárási helyzetet, amiben nagyon kell uralkodnunk magunkon, és nagyon kell koncentrálni ahhoz, hogy az ember ebben megtalálhassa azokat a ritmusokat, vagy kompozíciókat, amik aztán képpé formálódnak. Miközben az ember azt gondolná az első pillanatban, hogy ez olyan nagyon egyszerű, meg úgy adja magát. Azért figyeljük meg, hogy ez egy elég szociografikus környezet, ebben a templom tükröződése nagyon jó ellenpont, és a mindezt elhagyó, vagy a képből kifutó, kiszaladó ember látványa is jól asszociálható képelem. (hegyi)
értékelés: