Az van, hogy itt most mindenből kapunk valamennyit, de bizonytalan vagyok abban a tekintetben, hogy mi az, ami fontos. Ami engem igazán érdekelne: azok a légrétegek által létrehozott képrétegek, amik a kép nagyjából középső részén vannak. Biztos, hogy kell valamennyi a mostani középtérből, ezt a sok-sok-sok előteret, ami tulajdonképpen számodra az egésznek a címét is adja, ebből én biztosan vágnék, mert nem igazán izgalmas, ebben a fényben nem azt hozza, amire te gondoltál. Ennek a lírája teljesen másról szól, mint az a göröngy ügy, amit akár a vers is, mint idézet bemutat. Azt sokkal korábban kell lefényképezni, mondhatni majdnem hajnalban, egy sokkal metszőbb, kopogósabb nézőpontból, és akkor az működne. Ebben a fényben, ebben az ügyben most ez számomra mellékszereplő. Az is biztos, hogy a kép tetejéből vágnék annyit, hogy az ég már ne jusson bele. Ugyanis ott túlmentünk valamin, ami már nem annyira izgalmas. Próbáld ki, hogy az aljából két ujjnyit, a tetejéből egy ujjnyit letakarsz, és egyből elindul a mese, és egy van egy nagyon határozott iránya akkor a képnek, ami most nem tud érvényesülni. Egyrészt az előtérben lévő őrületesen nagy homogénnek mondható térrel, ami engem visszahoz a realitásba, másrészt pedig az éggel, ami nekem unalmas. Nagyjából ezt tudom mondani, 2 csillag. Egyébként az a rész, ami tulajdonképpen a fák koronájával, meg a háttérrel létrejön, az fantasztikusan szép. Ott izgalmas a kép, az az értékes része ennek az egésznek. (hegyi)
értékelés: