3. Természetfotó

Az a helyzet Gábor, hogy ha ezt a képet megnézem, egyrészt tömegében billen az egész a villamos felé, másrészt – és én tudom, hogy nem fogsz megsértődni ettől, amit most mondani fogok – ez a jó, jó, de minek című kategória. Lefényképeztük, hogy mennyi gaznövény van a villamossínen, szuper. De mi történik? Miért? Ez a kérdés van bennem, mert ez most ebből nem derül ki, ráadásul tömegében az egész házsor, a villamos, a minden a francba húzza el az egészet. Nincs, ami visszabillentse. Ennek nem állóképnek kellene lennie, legalábbis ebből a nézőpontból biztos, hogy nem. Visszaadtam ismétlésre, bocsi! (hegyi)

Azok Gábor, boglárkák, nárciszok. Az a bajom, hogy most valahol két világ határán vagyunk. Az egyik az, hogy a zöld és a sárga üdesége, ereje és tombolása legyen a képen, és ez nagyjából megvalósul a kép középterében, de hátul ezek a kékek, vörösek, meg ez az egész hátsó rendezetlenség kivisz ebből. Ha meg azt mondom, hogy oké, vigyen ki, mert ez a nagyanyám kertje, akkor meg többet kellene belőle mutatni. Vagyis vagy olyan nézőpontot találok, ahonnan nem kell a háttérrel vacakolnom, lényegesen több előtérrel, mert most az előteret levágtad, vagy elemelem ezt az egészet a lírába, és akkor onnantól kezdve csak a felütés, az idézet az, ami a boglárkákkal, meg a nárciszokkal történik, mert a háttérrel kezdek el dolgozni. Most valahol a kettő között megálltunk. Kinéztem a kertbe, van még ilyen virág, megismételhető, úgyhogy, ha van kedved, akkor gyorsan, most van az idő, hogy ezzel még dolgozzunk. (hegyi)

Nagyon szép ez a ritmus. Én nem értek egyet a szépiával, nem nagyon értem, hogy miért kell hozzá ez. Többnyire haragudni szoktam a túlélesített képekért, itt valahogy még ezt is el tudnám fogadni, de elfárad ez az egész ettől a barnás lágyságtól. Ráerősítettél a kontrasztra, a struktúrára, miközben meg kigyengíted az egészet ezzel a barnával. Kevesebb ráerősítés is elég lett volna akkor, ha meghagyod a fekete fehéret. Arról sem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy pont jó helyre álltál-e, ugyanis a bal felső saroknál, ahol az ég kilyukad, nekem a történet is kilyukad. Ha egy kicsit elmozdulunk az óra mutató járásával megegyező irányba, és a háttérben ezt a fa csoportot meghagyjuk, ezek a nagyon érdekes, mint egy színpadi helyzetként megjelenő szalma és nem tudom, hogy miből összeálló, talán valami növényzetből létrehozott struktúrák, ezek nagyon jók. Izgalmas lehetne. Akkor, ha határozottan beállítunk egy színpadi helyzetet, lehetne ez akár egy színjátéknak, vagy egy mozdulatsornak a lekövetése is, vagy akár egy balettnek. Nagyon sok mindenre lehetne asszociálni. De ezt akkor technikában és kompozícióban is meg kell ragadni. A témafelvetéssel abszolút egyetértek, a kivitelezéssel nem. Nekem így ez 1 csillag, azzal, hogy amennyiben ez egy megtalálható helyszín, én még egy kicsit meditálnék ott, hogy mi az, ami ebben fontos. Ráadásul ez egy gyönyörű helyszín lenne emberekkel történő interakcióra képileg. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy milyen fiókba nyúlt bele Zoli, de ha van még ebben a fiókban, akkor szívesen csemegéznék még a képekből, mert itt megint egy nagyon jó képi meglátást kapunk. Jó az ellentétpár a gyalogossal, és egy másik gyalogos tükörképével, az osztása is jó a képnek, tehát ez egy jó megfigyelés. Megint azt kell, hogy mondjam, hogy nem nagyon tudok belekötni, hisz nincs semmi olyan, amire azt mondhatnám, hogy másképp csináltam volna. Ez egy teljesen jó képi üzenet, és tegyük azt hozzá, hogy ahogy az ember olyan nagyon magasra se szokott nézni, úgy a lába elé sem biztos, hogy néz. Fotós szempontból ez egy nagyon fontos dolog, hogy miképp járunk a városban, és milyen megfigyelői pontokat találunk magunknak. Megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is. Zoli, ezt, mint mérőpont helyezd el magadnak, ez alá ne menj minőségben, tehát, amit itt kompozícióban, fényekben, ritmikában megtaláltál, azt kérd magadon számon, amikor a többi képedet készíted. Saját munka, tehát saját magadhoz hasonlítunk, ebben a térben kezdjünk el mozogni. (hegyi)
értékelés:    

Nem tudom, hogy ez micsoda, de szimpatikus. Ugyanakkor azt azért tegyük hozzá, hogy minden szimpátiám ellenére a technikai problémát nem tudom meg nem történtté tenni. A kiégett részek, azok kiégett részek maradnak. Azt írod itt a leiratban, hogy ez a felszerelés hiánya. Én meg azt mondom, hogy talán az egy megoldás lehetett volna, hogy távolabbról, vagy kisebb fényerejű lámpával dolgozol, vagy akár több lámpával, távolról, elérve azt a fénymennyiséget, ami szükséges viszont jobban kontroll alatt tartva, hogy ezek a formák mit tudnak mutatni vagy pontosabban maga ez a nagy fénymennyiség mennyire roncsolja ezt az egészet. Ráadásul a fekete háttér is elég tárgyias, komor. Az, hogy mit látunk, az annyiban fontos lenne, hogy itt egy konkrét leckéről beszélünk. Nem nagyon tudom, hogy ez most mi akar lenni. Ez most valami befőttesüveg, amit valami halszemoptikával eltorzítottál, vagy valami kulcstartó, ami ilyen műgyantába fagyott világot mutat, vagy mi akar lenni. Ha ezen nagyon sokat kell gondolkodnom, akkor lehet, hogy egyszer csak eleresztem ezt az egészet és akkor azt mondom, gondolkodjon a fene, hát én ezt nem értem és nem tudok hozzá érzelmileg kötődni. Fontos, hogy a néző ne jusson el erre a pontra. Ezt most visszaadom ismétlésre, azért mert érdemes lenne már csak a gyakorlás kedvéért is ezzel foglalkozni, hogy ez az egész ritmusában és formájában szerethetővé váljon. (hegyi)

Olyan ez a kép, mint hogyha egy film werkfotója lenne. Azt a hangulatot hozza és tulajdonképpen egy nagyon jó ritmust mutat ez a kompozíció. Egyetlen dolog, amivel nem nagyon értek egyet az a kép aljának a vágása. Ott nagyon szűknek érzem a határt, tehát a piszkavas, a fás tartó, ezek mind nagyon a kép aljára szorulnak. Ahhoz a könnyedséghez, és itt most kompozíciós szerkesztési dolgokról beszélek, ami a kép középső és felső részére igaz, kell, hogy ez alul is működjön, az alsó régióban. A gondolatisággal abszolút egyetértek és a hangulat az tökéletesen érezhető. Még azt is mondom, hogy ez az egész, így ahogy van működőképes instrukcióban és függetlenül attól, hogy ez egy talált helyzet, ahogy Noémi leírja, még ettől függetlenül is azt mondom, hogy ha csak egy kicsit billentünk a kamerán már az is megoldás lenne. Itt a képarányokkal kapcsolatban van egy érdekes dolog, amit a feltöltött képek egy részénél érzékelek, hogy a 4:3-as képarány, a 3:2-es képarány más-más érzetet ad. Talán egy kicsit jobban közel áll a szívemhez a hagyományos filmes képarány és ezt azért mondom, mert tulajdonképpen ennél a képnél most a kép alsó régiójából hiányzik, de valahogy úgy kéne ezt megkapjuk , hogy máshol ne szenvedjen csorbát. Tehát ha talán egy ujjnyival magasabb a kép, akkor azt mondom, hogy jobb érzés, nyugalmasabb érzés az egész. Hiszen hát a kép maga valami hasonlóról szól, a játékban megfáradt gyerekről, aki valamilyen kályhára fekszik rá. Talán eggyel kevesebb fa elég lenne ebben a tartóban, de még ez sem biztos, hogy fontos. Én azt gondolom, hogy maga az irány az jó és ezért én megadom rá a három csillagot. A leckemegoldással azért várnék, mert bár jó az irány ebben az évszakbemutatásban, hiszen nem egy szokványos üzenetet kapunk, de azért mégis, hogy biztonsággal azt mondhassam, hogy meg van ez a lecke, kérnék még képet. (hegyi)
értékelés: