3. Természetfotó

A témafelvetést értem, értem azt, hogy miért akartad ezt megmutatni, hogy van ebben egy érdekes ritmus, amikor már megjelennek ezek a hideg kékek, és az egész azt mutatja, hogy nem olyan jó odakint lenni, de még a növények az utolsó ritmusukkal hozzák a nyár hangulatát, és azt az erőt, ami a nyárból még megmaradt. A környezettel nem nagyon tudok mit csinálni. Mint egy bandaháború, itt vannak ezek a kocsik szanaszét, olyan fura nekem az egész, velük kezdek el foglalkozni, azzal a három fekete kocsival meg a fehérrel. Hessegetném el innen ezt a fát, hogy miért nőtt ez ide, hogy nem tudom látni, hogy mi történik az utcán, ettől magát a fő motívumodat akarnám kidobni a képből. Ezzel valamit kellett volna kezdeni, nem biztos, hogy ezzel a fával tudod ezt megmutatni, vagy meg kellett volna várni, amíg elparkolnak onnan a kocsik, vagy a mélységélességgel úgy dolgozni, hogy azok már ne legyenek annyira élesek. Ezt érdemes lett volna valahogy kiemelni. Most olyan szinten két dimenzióra van vasalva attól, hogy minden éles, hogy a hozzánk viszonylag közelebb eső ágak is, meg a föld, meg a földön az olajfoltok, az autó kereke, meg a rendszám, meg minden látszik és ettől most nem nagyon tudom, hogy ezeknek milyen képépítő szerepet szántál. Visszaadom továbbgondolásra. (hegyi)

Viki ezt a Szorgalmiba küldte, én voltam az, aki ezt beemelte a leckemegoldások közé azért, mert azt gondolom, hogy egy természetfotóhoz nem sokkal kell több vagy kevesebb, én erre a leckére ezt a képet egy jó megoldásnak tartom azért, mert egy finom gesztus, mert nincs túlmagyarázva, mert nem akar többet mutatni annál ami, egy jelenséggel szembesít minket, amit mi itt Magyarországon nem tudunk megszemlélni. Az egésznek a szürrealitása és természetfölöttisége jön létre azáltal, hogy ezek a rajzok, amik most itt létrejönnek a sarki fénnyel, elindíthatják a fantáziánkat, és beleképzelhetünk ebbe elefántfület, vagy két vitatkozó fejet profilból. Mindenképpen, nagyon izgalmas az, ahogy ez itt most megjelenik. Azért emeltem ezt a képet ide be, mert szerettem volna erről mesélni. Fölmerült ez kérdésként, hogy milyen aspektusból emelek én át Szorgalmiból leckékbe képeket, engedjétek meg nekem ezt a jövőben is, hogy ha olyan képet találok, amiről szeretnék mesélni, vagy értékelni, amit többre tartok annál, mintsem a Szorgalmi tengerében elússzon, azt a jövőben is be fogom emelni. (hegyi)
értékelés:

Nagyon jó a megfigyelés, mert furcsák, különösek ezek a helyzetek és nagyon jól beszélnek az időről, lehet, hogy ez az idő leckében ez még izgalmasabb is lehetne, talán egy kicsit közelebb menve. A környezetből én kevesebbet adnék és arra fókuszálnék, hogy mi is történik itt az épített környezet és a növény között, a kerítés és a növény között. Ezek tipikusan azok a helyzetek, amikor az ember azt mondja, hogy jó, jó, hát majd fogok változtatni persze, meg kivágom majd meghozom a döntést, hogy ezeket az ágakat vissza kell bújtatni a kerítésen, mert ebből baj lesz, aztán úgy évről-évre ez elmarad és hát egyszer csak azzal szembesül az ember, hogy már megtörtént a baj és roncsolás nélkül ez nem megváltoztatható. Ennek egy egészen szürreális formája az, amikor ki kell vágni egy ilyen növényt és hát ez így kerül megoldásra, ez egészen elképesztő tud lenni, olyan, mint egy szobor. Jó megfigyelés, de nem kell a környezetből ennyi, mert tulajdonképpen a kerítés az nem olyan nagyon fontos rész. Az ötlet, az nagyon tetszik, a kivitelezésben ez a távolságtartás az, ami nekem inkább ilyen leltár jellegű képet ad, tehát ha mondhatom és nem tudom, hogy ez mennyire megtalálható még, mennyire van ez még ott jelen, érdemes lenne ismételni egy olyan képi megoldást, amihez érzelmileg több közöd van. Mert most ez a leltárjelleg az, ami ilyen dokumentatív megoldást ad, de hát ebben sokkal több érzelem van. És ezeket meg kell élni. Ha lehet, kérnék ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Szépek ezek a színek, és jó a meglátás, de a tónusokkal tessék dolgozni, és tessék kordában tartani. Az ősz nem ennyire kemény, nem kopog ennyire. Az őszben már van egy lassulás, tetszik, vagy nem. Akkor is, ha most, november 6.-án, amikor ezt az elemzést fölmondom, éppen verőfény van, és olyan kinézni, mintha valami tavaszi délután lenne. Ettől függetlenül az ősz-képünk nem ilyen. Ha jól látom, ezek szőlőbogyók, meg levél, de ott van ez a formai rész, ahol kell, a szín meg nem, a tónus sem. Ami a legnagyobb bajom, hogy a képnek a bal fölső részén olyan szinten kilyukadunk, hogy az mindent elvisz. Borul az egész, nézd meg, takard le a kezeddel azt a sarkot, és egyből jobban élni kezd a belső dinamika. De ezzel a sarokkal így nem lehet már mit csinálni. Mivel azt írod, hogy ez a látvány fogad minden nap, én visszaadnám, lássunk egy koncentráltabb melót. Ismétlés. (hegyi)

Itt megint megkapjuk azt a nagyon kis mélységélességgel való játékot, ahogy ez már szokássá válik fotós körökben, hogy kis mélységélességgel egy késhegynyi terjedelemben hagyunk élesben valamit, és minden más egy ködös dolog. Ez nem mindig indokolt. Most például jó lett volna, ha legalább egy virágnyi élességet meghagysz. Lehet, hogy elől még valamennyi élesség talán, ami nem nagyon érzékelhető máshol, mint a virágcserépnél, de akkor ez azt jelenti, hogy egy kicsit hátrébb kellett volna tenni az éles pontot. Egyébként maga a ritmus tetszik, és tényleg érdekesek ezek a virágok. Jó lenne a ritmus, nem kell itt túlságosan szépelegni, megvan ez, bár a cserép annyira nem fotóra termett, de ez van, ebben lakik ez a virág. Ennyit tudok hozzátenni, hogy egy kicsit nagyobb élességtartományt kellene neki adni. Nem tudom milyenek voltak ezek a színek, hogy ennyire fáradt volt-e ez a sárga, nekem most ez nem olyan nagyon vonzó sárga, ebben a színben nekem túlságosan sok a kék, és ettől válik az egész hideggé. Némi módosítás talán ráfért volna, valószínűsítem, hogy ott a kis növényke tövénél azok a fehérek ilyen murvaszerű kövek lehetnek, ha ez az, akkor ott volt a lehetőség, annak kellene fehérnek lennie. Abban látszik leginkább az, hogy ez kapott egy kékes tónust, ezt sem ártana visszahozni, hogy több élet kerüljön ebbe a virágszínbe, hogy dinamikusabb legyen. (hegyi)
értékelés:

István, próbálok valami olyat keresni, amivel érzékeltetni tudom számodra, mi a feladat azokban a leckékben, amiknek ilyen úgymond konkrét tárgyú, de mégis elvont témája van. A lényeg ugyanaz, mint az önportrénál vagy például akkor, amikor az autódhoz fűződő kapcsolatod keresed képileg. Víz van, tükröződés is, sok helyen, sokfelől megközelíthető ez. A kérdés mindig az, mi köze van a fotósnak ahhoz, amit lefényképez. Itt most a víz oké, azt nem nagyon értem, milyen technikai manipuláció történt még, de ez hagyján, viszont nem nagyon tudom se helyzethez, se személyhez, se történethez kötni, vagyis nem érzem, miért ott, miért így, miért ezt és miért akkor fényképezted le. Jó lenne, ha picit visszatérnél az első néhány leckéhez és ott próbálnánk stabilizálni magunkat. (hegyi)

Nagyon jók az arányok és a ritmusok Tamás, a beton és a csónak, a füvek és a part, a víz, ezek a tömegek is jól harmonizálnak és ritmizálnak, ez így van kész. Nem mondom, hogy könnyen adja a mesét, hiszen a sok szöglet zaklatottságot mutat és mindezzel ellentétben van a környezet nyugalma, de ez a külső és belső világ konfliktusát mutatja nekem, és ez sokszor előjön az emberben, vagyis van közünk hozzá, lehet vele azonosulni. Víznek is jó, de nekem csendnek is kiváló lenne, pont emiatt a kettősség miatt. (hegyi)
értékelés: