3. Természetfotó

Nagyon szépek a színek, a formák, amiket megláttál, István, csak a tömegelhelyezés esetleges. Próbáljuk meg nem a maga konkrétságával, hanem csak formai elemekkel jellemezni ezt a helyzetet: van egy vízszintes vonalunk a kép alsó részénél feketével, van jobb oldalon valami fekete foltunk, van nagyjából a kép alsó harmadában szintén egy fekete tömeg, és aztán van egy tónusátmenetes hátterünk. Most ha ezt nézzük, akkor nagyon lentre került a felhő maga. Én abból a tömegből többet adnék, amit a horizont képvisel, ahhoz, hogy ez az egész úgy tudja kifutni a maga útját, hogy legyen mihez viszonyítani. Annyira vékonyra vetted most a horizontot, annyira ledekáztad az egészet, hogy most abban nem nagyon tudok mit keresgélni, miközben fontos lenne. Ismétlés. (hegyi)

Sétálj, és láss csodát!

Nagyon jó ez a megfigyelés, nagyon örülök neki, hogy nem csak a korrekt és tónusban minden részletet megmutató képek érkeznek be hozzánk, hanem ezek az árnyékjátékok is felkeltik a figyelmeteket, mert én ezt nagyon fontosnak tartom. A ritmusokkal lehet így foglalkozni, és ez szerintem alapja a képszerkesztésnek. A kép nagyon tetszik, egyetlen egy dolog, amit végiggondolásnak érdemesnek tartok: az aljából lehet, hogy másfél-két ujjnyit lehetne vágni, szépen keretezné ez az egész a történetet. Most nem nagyon látom okát, hogy miért ennyire sok ez itt alul. De megvan a három csillag, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Jó ez a meglátás, és nagyon érdekes az, hogy ezt így észrevetted, és látom, hogy téged is ez a struktúra izgatott, miközben meg kellett volna hozni azt a döntést, hogy engem ez izgat, és nem leltárt akarok készíteni. Itt nem az a kérdés, hogy mekkora ez a pálma, meg hogy hogyan viszonyulunk mi ehhez távolság tekintetében, ráadásul egy nagylátószög felé hajadzó objektívvel mentél ennek neki, hanem itt az a lényeg, ahogy ez a nájlon erre a pálmára rákerült. Nem a macskakő és a vizesedő fal a fontos, hanem az a lényeg, ami ezzel a növénnyel történt, akkor erről beszéljünk, a kép is erről kell, hogy beszéljen, ezt fogalmazd meg, ennek keresd meg azt a részét, ami hozzád a leginkább közel áll, ami ebben az egészben téged izgat. Nyilvánvaló, hogy nem lehet ezt innen kimozdítani, nem tudjuk azt megcsinálni, hogy egy tengerparton van ő így benájlonozva, és ha egy tág kompozícióban ábrázolod, akkor egy nagyon erős üzenet lehetne. Ez itt most a fal mellé van beállítva, onnan valószínű nem nagyon tudod elhúzni, jó nehéz is lehet, hanem akkor itt kell megcsinálnod azt, amit ez az egész mutathat, akár szembeállva ezzel a hátsó fallal, és akkor közelebb lehet jócskán menni. Akkor is lehet egyik irányban egy tágabb kompozícióval játszani, de itt például maga az, amibe ez be van ültetve, nem fontos. A szárból valamennyi fontos, de az igazi ritmus és az igazi gyönyörűség a nájlon és a pálma levelei között történik meg. Ismétlést kérek, ha lehetséges, ha nem, akkor ez érdekes, mint tanulmány, de akkor tessék végiggondolni a legközelebbi ilyen munkánál. (hegyi)

Egyik kedvenc képem, még az első géppemmel fotóztam.

Kedves Rita, maga a megfigyelés abszolút pontos, nagyon izgalmas az, hogy ezzel a kis virággal a magányosságot, az egyedüllétet, ezt az árva kis helyzetet tudod ábrázolni, ez mindenképpen erénye ennek a képnek. Ugyanakkor a kép azért marad meg a személyes szinten, azért neked fontos igazán, és nem biztos, hogy a nézők is ugyanazt érzékelik, mert egy dologgal nem számoltál: azzal, hogy élesnek kellene legyen a virág. Nem minden objektív alkalmas erre. Visszaadom ismétlésre a képet, mert ahogy írod, ez még egy másik géppel készült, talán a mostani géped alkalmasabb erre a feladatra, az élességre figyelj oda, valahol élesnek kell lennie. (hegyi)

Ausztria vízesés Muggendorf mellett közvetlen.

Nagyon jó tanulmány, István, nagyon örülök, hogy ezzel elkezdtél foglalkozni, hogy hogyan lehet a vizet jól ábrázolni, és a mi a különbség a hosszú és a rövid expozíció között, hogy hogyan lehet festeni ezzel a felülettel. Nekem ebből a képsorból a harmadik kép az, ami a leginkább közel álló megoldás. Itt is érdemes lenne a tónusokkal játszani, hogy kicsit harsányabb, keményebb, dinamikusabb legyen a tónusrend. Ha, mint történetet nézem, akkor azt mondom, hogy nekem hiányzik az eleje és a vége ennek a sztorinak. Valahonnan el kellene jussunk valahová. Nem azt mondom, hogy ezen a folyón kell végigmenni, de érzelmileg, gondolatilag jó, ha valahol elkezdjük és befejezzük ezt. A másik dolog az, hogy egy ilyen képsornál nem árt, ha abba is dinamikát viszünk, hogy mi közeli, mi távoli, főképp, ha vízről akarunk beszélni. Tehát ez, mint tanulmány, oké, az irány jó, és én kérném, hogy ha arra jársz, akkor ezt ismételd meg ennek értelmében, mert fontos ezt gyakorolni. (hegyi)

Eredetileg jóval kisebbek, mint ahogy a képen látszik. Teljesen ellepték a tenyérnyi korhadt fadarabot. Megbotlottam, így vettem őket észre.

Talán érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy amikor akár a természetben, akár a környezetünkben találunk egy szituációt, hogy mennyire szabad intakt módon meghagyni azt, ahogy van, vagy mennyire kell belenyúlnunk és rendeznünk. Én ez utóbbinak vagyok a híve. Itt most két dolgot mondanék, ami nekem levon ennek a képnek az esztétikájából: az egyik a kép alján lévő ág, ami belebonyolódik a kis gombafejek közé, a másik ez a kis lyukas fejű gomba. Ezek azok, amik nekem ezt koszossá, rendezetlenné teszik. Az egy másik kérdés, hogy az, hogy fűszálakat hagysz a környezetben, az jó, és jó lenne, ha még lenne esetleg ilyen, amivel be tudom azonosítani a méretet, tehát emiatt fontosak a környezeti elemek, de ezeket érdemes végiggondolni, hogy mi az, ami segíti az értelmezést, és mi az, ami zavarosabbá teszi a kompozíciót. Itt most az alján zavaros lett. (hegyi)
értékelés:

István, megint azt mondom, hogy a megfejtés nem rossz, picit túlságosan dől nekem ez a horizont. Tessék megnézni a fáknak a függőlegesét, abból ki lehet számolni, hogy ez hogy is van a valóságban, attól függetlenül, hogy a táj egy dombos táj, még meg lehet találni a függőlegest benne. Ez most nem történik meg. Az elrendezést is enyhén bátortalannak találom, mert ez a képhármas a kisbokor, a nagybokor, a nagy fa kiadnának egy olyan ritmust, amivel izgalmasan lehet játszani akár a klasszikus kompozíciót tekintve, akár dekomponálni. Ha a nagyon teret is akarod mutatni, akkor egyértelműen a dekomponálás az, ami szerintem itt most megoldás lehetne. A másik dolog az, hogy itt megint az utómunka az, ami kérdéses. Itt megint van egy szürke fátyol. Hogy ez annak köszönhető elsősorban, hogy olyan időben exponáltál, amikor csak szórt fények vannak, vagy ez valamilyen utómunka probléma ezt nem tudom neked megmondani, mind a kettő lehet, de még a felhős képekből is lehet élettel teli tónusokat kicsiholni, úgyhogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ha lesz következő photoshop tábor, akkor ha van módod, oda gyere el, és akkor erről beszélünk. Ez most így egy csillag. (hegyi)
értékelés: