3. Természetfotó

Szépek a képek, jók a tónusok, Viki, azonban az első képnél problémás nekem, hogy miért szorítottad ezt a nyújtózkodó, hogy ne mondjam kalimpáló, tornázó fát ennyire a képkeretbe? Izgalmas, ahogy a mozgalmas képpel ellentétbe állítod a második felvételt, ami egy nyugalmas, nőies kép, szóval dinamikailag jó ez a képpár, de az első kép vágásával nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy ha kinyitom a közhely szótárat a tavasznál, akkor a kisvirágok, a kisméhek és a nünükék biztos benne lesznek a leiratban, szóval ezek a képek teljesítik a feladatukat, és mindenkinek meg kell csinálnia a maga virágzó cseresznyefa képét, de azt tudnunk kell, hogy ezek a képek ennél többet nem tudnak. Ez nem azt jelenti, hogy a tavasz ábrázolásánál nem jöhet szóba a virágzó fa, de akkor azt úgy kell megcsinálni, hogy tökéletes legyen, hogy világításban érdekes, izgalmas fényeket találjunk, hogy a kompozíció hibátlan legyen és mindemellett valami újszerű meglátást is mutassunk, használjuk a mélységélességet ésatöbbi, ésatöbbi. Vegyük úgy, hogy Ágnes ezzel letudta a közhely részét a leckének, lehet tovább, mélyebbre menni. Talán a második kép az, ami elindul ebbe az irányba. (hegyi)

Tamás, be kell valljam, hogy nem a legkedvencebb témám a tájkép vagy természetfotó, mert egy szintig könnyen adja magát és a gyakorló fotós hamar rá is talál és gyártja a giccsközeli kisvirágos képeket, de ez a kép tetszik. Így, hogy szürke, hogy fáradt, hogy bánatos, hogy kiábrándult, hogy mégis mindez mellett van benne valami csakazértis. Köszi. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, hogy abban kerestem a fogódzót, hogy vajon mi az a rend, ami ezt a képet érvényessé és megismételhetetlenül egyedivé teszi, azaz elkészítendővé, magyarán miért fényképezte le ezt Tamás, és bevallom, gondban vagyok. Ugyanis ha árnyjáték, akkor ezek a fűszálak így most nekem túl sokan vannak és ettől nem tudok választani, ha a teljes képmező, akkor a felhők és a füvek túl távol vannak formailag, ha a ritmika, ami a horizonton létrejön, akkor meg valahogy lötyög, bekerül olyan is, ami zavar, ami zaj, ami lazítja a kompozíciót. Tamás, segíts, mert most itt elakadtam. (hegyi)

István, a kép tulajdonképpen rendben lenne, azért érzek itt valami technikai matatást, ez a rózsaszínes színvilág nekem kicsit furcsa, ettől olyan meseillusztráció jellegű lesz ez az egész. Én ezt egy kicsit erősebbre vettem volna kontrasztban ahhoz, hogy az égnél a felhők kicsit jobban tudjanak játszani, meg a víz színén is a fodrozódások. A címről nem mondanék semmit, a kép jó leckemegoldás erre a leckére. Ha egy-két ujjnyit vágsz a tetejéből, akkor feszesebb is lesz. Nem győztél meg arról, hogy ebből a nézőpontból kellett ezt lefotózni. Nem tudom, hogy mennyit lehetett mozogni azon a területen, de valahogy ez nekem most olyan, mint amikor egy filmnél várom, hogy a kamera ráforduljon a témára. Hol a téma? Ki viszi itt a prímet? Ki a központi figura? Itt elől ezek a vízben álló gazok, vagy a háttérben lévő fa, vagy a nyaraló? Ezt nem érzem eldöntöttnek. (hegyi)
értékelés:

Utalnék a másik avarégetős képre, itt most jó irányba mozdult el az arány a káosz és a líra viszonylatában. A háttér, ahogy a fény és a füst összeolvad, egyrészt hagy teret a szabad asszociációknak, másrészt eléggé kordában van tartva a gondolatisága ahhoz, hogy ne kalandozzon össze-vissza a néző. A kép alján a sötét részek is rendben vannak, tehát úgymond a színtér, színpad, az a keret, amiben a történetnek el kell indulnia, rendben van. Ami problémás, az az a rész, amit az ágakkal történő konkretizálás akar mutatni, mert ezekkel a botokkal még mindig esztétikai problémáim vannak. Ahhoz, hogy főszereplői legyenek a képnek, nem elég jellegzetesek és az elhelyezkedésük is esetleges, miközben mint formák, önmagukban nem teljesítik azt az úgymond elvárást, amit esztétikailag indokoltnak éreznék, hogy beleférjen abba a világba, amit a háttér mutat. Máshogy mondva, két történetté válik a kép két része, az egyik egy komorabb, de lírai közlés (füst és fények), a másik ehhez képest kaotikusabb és olyan kopogós, hogy így ez a két réteg külön életet él. Azt gondolom, hogy a színpad adott, azzal sok kérdés nincs így, ahogy itt látom, ehhez kellene úgymond szereplőt válogatni, hogy mi az, ami nem giccs, ami egyensúlyt ad és nem viszi az egészet el valami mesterkélt lírába, mert a háttér eleve édes kicsit, és mi az, ami ugyanakkor nem töri szét azt a varázst, ami a háttérrel létrejön, azaz - nem tudok jobb szót - méltó a megörökítésre. A háttér 2 csillagos. (hegyi)
értékelés:

Utánanéztem, mi az a mamma a felhőiparban, emlőszerűen dudorodó felhőket jelent, és ha akarom, bele tudok ilyesmit is látni, bár inkább mammácska lehetne akkor a cím, ezek inkább teenager korosztály nekem. Ami a képeket illeti, ebből egy is elég lenne, a felső, a másik kettő elvont, de nem elég egyedi ahhoz, hogy képként értelmezhető legyen, ehhez azért más fényviszonyok és nagyobb felbontású gép és objektív kell, hogy ennyire csak önmagaként megálljon a lábán. Ami a felső képet illeti, nem nagyon értem, mi történik a horizonton, miért van ez a bizonytalankodás, hogy akarom ábrázolni vagy sem. Persze, hogy igen, kell a horizont, de nem így, hogy itt-ott egy-egy dirib-darab belóg. István, szuper az új gép, előrelépés, de azért a tartalomra is el kell kezdened ügyelni lassan. (hegyi)
értékelés: