3. Természetfotó

Az az érdekes, hogy van ebben valami folytonosság az előző képeiddel, miközben ennek a képnek egyetlen egy hibája van: az asztal. Ha ezt nem erre az íróasztalra rakod rá, hanem szerzel valami mélybordó drapériát, valami pólót, vagy ha valami olyan környezetet hozol létre, ahol egy drapériának az esésével létrehozol egy intimebb világot, akkor abban ezek a cseppek, és ez a rózsafej fantasztikusan jól meg tudna jelenni, és a leckére is tökéletes megoldás lenne. Ez most így, ebben a formában, vegyük úgy, hogy egy tanulmány. Csak-csak fogsz kapni virágot, azt nem mondom, hogy egy parkban is lehet találni egy rózsafejet, és azt haza lehet vinni, mondjuk ne ebben a nagy melegben próbáld ezt, mert mire hazaviszed, elromlik a virág, de érdemes lenne ezzel még dolgoznod, tehát ismétlést kérek. Még egy dologra felhívom a figyelmedet: el kell döntened, hogy mi az, ami ebben téged izgat: a pusztulás, vagy az életerő? Ha a pusztulás, akkor hagyhatod egy kicsit ezt az egészet meglöttyedni, mint ahogy ez a felénk eső levélnél is történik, akkor ennek van létjogosultsága, egyébként én nem tenném rá azt a másik fejet, bár lehet, hogy az valami tükröződés, de én azt oda nem tenném, én egy ilyen fejjel dolgoznék. Tehát ha a pusztulás érdekel, akkor egy kicsit még lehet várni, hogy még erősebb legyen ennek a hatása. Ha nem, ha magának a rózsafejnek a szépsége, az életereje, és annak a morbiditása és furcsasága érdekel, hogy ez nem egy rózsatövön van rajta, hanem akár egy tányéron, akkor pedig ez legyen egyértelmű, akkor ezeket a selejtesebb rózsaszirmokat le kell venni. Erre érdemes odafigyelni. Itt még van valamilyen rozsdás folt, ezek is olyanok, amik viszik el az energiát, a figyelmet, ezekre érdemes odafigyelni az exponálás előtt. Hát macerás dolog a fotó, nem mondtam, hogy nem, de érdemes vele foglalkozni, ahogy látom, neked ezek nagyon jól mennek. Az első leckék is, amiket beküldtél, pont ezért voltak izgalmasak, mert nagyon finoman fogod meg ezeket az élességpontokat, nagyon jól látod, nagyon jól tudsz a struktúrákkal dolgozni. Ezt én most visszaadom ismétlésre, de ne vegye ez el a kedvedet, sőt, kérem valóban, hogy foglalkozzunk még ezzel a vízcseppes dologgal. (hegyi)

Imádom a lepkéket, és a virágok is mindig bámulatba ejtenek. Érdemes őket közelebbről megnézni. Csodálatosak.

Értem a leiratot, hogy imádjuk a lepkéket, és tényleg fantasztikus a megfigyelés, tulajdonképpen jó is a ritmus, és minden alkatrészt jól meg tudunk figyelni. Én elhiszem, hogy ezek ilyesmi színek, de mégis valahogy az egész ettől a hideg, lilás árnyalattól nekem taszító, felépül közém és a tárgy közé egy fal, mintha egy furcsa függönyön keresztül néznék át. Ettől az egész nem tud érzelmileg közel kerülni hozzám. Én elfogadom, hogy ezek ilyen színek, bár itt valami közrejátszhatott, nem biztos, hogy a fehéregyensúly tökéletesen be van állítva, mert ennek a virágnak a közepe ennél lényegesen élénkebb sárga, az onnan hiányzik, most kicsit fáradt lett ez az egész. A megfigyelés rendben van, a kompozíció is oké, szépek ezek a foltok is. Volt egy utómunka táborunk, lesz még ilyen, meglepően kevés ember jött el, pedig fontos lenn, itt is azt mondom, hogy az utómunkával ezen a képen lehetett volna kicsit segíteni, nem csak a színekkel, hanem azzal, hogy fókuszáljunk. Most a kép jobb alsó sarka felé kifutunk a témából, ott ellágyul ez az egész a sok-sok virággal. Szép ez, de a fókuszt meg kell tartani, itt a lepke a fontos, és ezt azzal el lehet érni, hogy egy pici maszkolással visszább veszünk a tónusokon, sötétebbre vesszük ott a képet, ahol a kép széle felé közelítünk. Nem vignettálásra gondolok, hanem arra, hogy tónuskülönbséget hozunk létre a fő motívum és az ezt illusztráló mellékmotívum között. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szép ritmusokat láttál meg. Az jut eszembe, hogy kicsit sajnálom ezt a képformátumot, hogy ezt használod. A térkihasználás, a tér megmutatásának, használatának a lírája az, ami erről a képről most hiányzik. A kép alsó rétegeiben a sziluettel létrejövő fák formája egy nagyon határozott, kemény formavilág. Erre szintén jól rímel a felhők nagyon kontrasztos rétege. Utána kapunk egy nagyon szép, elkent, elmosott lírai formát ezekkel a felhőkkel, és ez a tér lenne az, ami lényegesen többet igényelne fölfelé. Ezt egy négyzetes kompozícióval gyönyörűen meg lehetne csinálni, hogy ebből a tömegből még többet kapjunk. Ha azt nézed, hogy hány kiló a felhőréteg, hány kiló a sziluettes horizont, akkor ehhez tömeghez több kell ebből a sokkal kevésbé határozott, lágyabb formából. Ha arányokat mondok, akkor mondjuk 1/6-od az, ami az alsó harmad, és a többinek a fölsőnek kell lenni. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt ez a kép elkészült. Persze, fontos az, hogy eljön az az idő, amikor már ki lehet ülni a parkba, lehet nézelődni, életkortól és vehemenciától függően vagy padon, vagy hasalva a fűben, de ezt én most nem látom hogy annyira speciális helyzet lenne, hogy fényképre kívánkozna. Nagyon idegen számomra az a színvilág, ami itt létrejön, és nagyon idegennek hat az az élességi szint, amit itt használsz. Gondolom, hogy utólag itt még valami be lett állítva, hogy még a fűszálakat is meg lehessen számolni, de ez nagyon a kép lírája ellen dolgozik. El kell dönteni, hogy most mérnöki fotót készítek, mert az a fontos, hogy rekonstruálni lehessen egy helyzetet, vagy az érzelmeimmel próbálok egy hatást elérni, ez most itt nem nagyon működik, ez a fajta képi világ leveti magáról ezt a színt és élesség viszonyt. Itt most megjegyzem, hogy a digitális fotónak ha van problematikája, akkor pontosan a sterilitása az, ami kiöl mindenféle érzelmet a képről. Rá lehet erre játszani, de akkor ezt az irányt föl kell tudni vállalni, képileg ez azt jelenti, hogy eldönteni, hogy melyik eszközét erősítem ennek, hogy a színvilágba megyek el egy nagyon strukturális, furcsa, kopogós világba, vagy pedig az élességgel játszom, azzal, hogy kivasalok mindent két dimenziósra, és még rá is húzok, szóval el kell dönteni, hogy mi az, ami engem ebben izgat. Most ez annyira steríllé válik, hogy nem tud az érzelmeimre hatni a kép. Még egy dolog jut eszembe: Antonioninak a Nagyítás c. filmje. Lehet, hogy én vagyok a buta, és valamit nem veszek észre, hogy valamelyik padon egy zsebtolvaj éppen valakinek elcsente a táskáját, vagy hogy mi történik ott hátul a villanyoszlopnál. Szóval lehet, hogy valamit kellene tudni megfigyelni, csak az a baj, hogy ha megnézzük, akkor ennek a képnek, ebben a formában körülbelül a 10 százaléka az, ami ezeket az információkat tartalmazza, a többi része ehhez képest egy helyzetnek az ábrázolása vagy térbe helyezése, magyarán az előterünk viszonylag nagy, de nem túl érdekes, a felső régió, ahol a fák ábrázolódnak elég kusza és zavaros, a hátterünk a hídpillérrel szintén egy olyan kérdés, ami nem biztos, hogy értelmezhető ebben a formában. Itt is azt mondom, hogy a formai jegyeiben is túl sok minden van bekapcsolva, elindítva. Jó lenne ezt értelmezni, István, hogy mit szeretnénk. Nem tudok rá csillagot adni. (hegyi)

Az egyik kedvenc helyem Tatabányán.

Igen, érzem az illatot. Az meglep, hogy Tatabányán is van már ilyen terület, én eddig ezt csak Pécsen ismertem a Mecsekben, de emlékszem, amikor begyalogoltunk, egészen meghökkentő dolog volt, az ember azt hitte, hogy gyöngyvirágozni fog, aztán fokhagymaillat fogadta. Van ebben valami szürreális. A képi megfogalmazás se rossz, de most nagyon távol vagyunk az egésztől. A susnyás engem annyira nem érdekel, a fő témához, a medvehagymához nem mentél közel, nem guggoltál le, és a kisembernek is jót tett volna, ha az ő szintjén vagyunk, mert ő a felfedező, nem te. (hegyi)
értékelés:

A háború utáni magyaros stílus az, amit itt némileg parafrazálva megkapunk, Gimétől kérdezem, hogy a Hold hol van a képen? Ha van egy ennyire sarkalatos és kiemelt pontunk, akkor annak valamilyen szerepet kell szánni, hogy hova teszem. Ez most se nem közép, se nem aranymetszés, se nem egyharmad-kétharmad, szóval valahol van, de miért pont oda van helyezve? Ez a táj, ahogy én látom, bőven enged mozgásteret, mert jobbra-balra, le-fel is mozoghattunk volna. A másik kérdés nekem az, hogy miért van meghagyva az előtérből ennyi, ez az egy ujjnyi mit akar szolgálni? Itt valami ritmust ezzel elkezdünk, aminek túl sok értelme nincs. Talán az se ártott volna, hogy a vízszinteseket vízszintesekre, a függőlegeseket függőlegesre állítani. Tudom, hogy ezek a képek virtuális horizonttal bírnak, mert maga a táj ekkora szeletnél nem kötelezően érthető, hogy merre, hány méter, mi az, ami domb, és mi a valós horizont, pont ebből kifolyólag szabadon lehet ezt használni, tehát be lehet állítani rendesen. (hegyi)
értékelés:

Jók ezek a nünükék, tényleg minden kiránduláson ott vannak, aranyosak és jó a megfigyelés, de tudod mi az, ami miatt nem élnek meg? A napfény. Annyira erős lett a fényed, ami beesik a lombokra, hogy konkurál a kis repülő izékkel, ezért nem tudok eléggé rákoncentrálni arra, amiről mesélni akarsz. Jó tanulmány, ha jársz kirándulni még, keresd ezeket a lényeket, de figyelj a környezetre is! (hegyi)