3. Természetfotó

Bársonyos ősz

Bársonyos ősz

Az őszi képem javítása. Az eredeti képből kevesebbet vágtam, a széleket szellősebbre hagytam. Középen a zavaró utat eltüntettem. A zöld lombozatot színeztem, erősebbre vettem a kontrasztot, és a színtelítettséget.

Köszönöm a leiratot, ez az eltüntetés nem nyom nélküli, még mindig csak egy színtér, ahol nem indul el a mese. Az utat nem eltüntetni kell, hanem megtalálni a funkcióját, megvárni, míg ott történik valami. Most ráadásul a kép jobb szélén feleslegesen nőtt a terep, ott elindul egy sötétebb tónusú helyzet, ami dekoncentrált és elviszi a figyelmet a fő motívumról. Ha lehet, akkor ismétlésnél ne a régi képet bindzsizzük, hanem készítsünk új felvételt, az ismétlésnek akkor van értelme, ha az új nekikészülés egyben magasabb szintű koncentráltságot is hoz. (hegyi)

Tér rész

Tér rész

Az évszakokat értem, ez egy ősz végi, tél eleji kép, ezzel nincsen problémám. Azzal van inkább problémám, hogy ez egy háttér így. Ez valamilyen történetnek a háttere. Önmagában nem jelentős az, amit látok, mert ezt bármelyik kertnek a szélén lefotózom. Az a kérdés, hogy miért lett lefotózva, miért itt, és miért akkor. Valami sztori el kell induljon. Önmagában, ha csak ezt a képet veszem, mint ábrázolást, akkor azt mondom, hogy tessék odafigyelni arra, hogy ne legyenek olyan kérdések, hogy például a locsolócső mit keres ott, vagy a faágak az előtérben miért vannak benne hagyva, mert ha már struktúra, és az érdekel engem, hogy a kerítésnél hogyan száradnak a levelek, akkor ezzel foglalkozzak, és ne az ágakkal. Ha pedig a viszonyrendszer fontos, akkor azt mondom, hogy ahhoz ez kevésbé jellemző növény, nem tudom jól felismerni se, hogy ez milyen fa. Lehet, hogy ha botanikus lennék, akkor felismerném. De vannak jellegzetesebb fáink: a platán, a bükk, a levelei ezeknek jellegzetesebbek, és az is, ahogy meghal, ahogy elmegy aludni télen. Itt most ez nem történik meg. (hegyi)

Victory

Victory

Abszolút értem, hogy mi akar lenni a Victory, gondolom középen az a fa, a kompozíció erről beszél, miközben nem egy jó pontról lett ez lefotózva, tehát ez a V betű most eléggé véznán ábrázolódik. Nem tudom, hogy miért nem valamilyen másik irányból lett ez lefotózva. A másik dolog az, hogy ezek azért elég primér üzenetek. Én azt a fajta gondolkodásmódot várom Balázstól fotóban, amit akár a fára feldobott tárgyaknál is látok, annál alább ne adja. Nincs meg a sztori, ez inkább verbál-fotó, amit én annyira nem javaslok követni. (hegyi)

3000

3000

Itt sokkal jobban látjuk azt, hogy miről is akar István beszélni ezekkel a hegycsúcsokkal, és nagyon örülök, hogy a háttérben meseszerűen a felhők fölé emelkedik egy másik hegyvonulat, úgyhogy ez egy jó meglátás, és mint természetfotó rendben van. Nyilvánvalóan vannak technikai akadályok, gondolom, ez a fényképezőgépből adódik, hogy nem teljesen karctűéles az egész, és kicsit fátyolos a fénye, de tulajdonképpen az egész, mint üzenet, rendben van. A technikáért azért nem vonok le, mert most az van, amivel dolgozunk, ezt adja a gép. Majd az utómunkával lehet, hogy érdemes lesz foglalkozni a későbbiekben, de a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

3000

3000

Borúra derű.

István, itt az a helyzet, hogy az elkötelezettséged példaértékű a magas hegyek, a hófödte tájak, a síelés és a téli sportok iránt, valószínű, hogy a cím a 3000 métert jelentheti, ami egészen extra, én még ilyen magasan saját lábamon nem voltam. A horizontra tessék odafigyelni, mert most nem értem, hogy az miért dől, az hiba. Talán, ha egy kicsit döntöttél volna a kamerán, akkor kevesebbet kapunk az égből, meg ez a vas traverz nem lóg ennyire erősen be, mert ez nekem most itt idegen. Jó, valahonnan jönnek azok a drótok, nyilvánvaló, hogy akkor ez is belekerül a kompozícióba, de itt most két eset lehetséges: vagy megpróbáljuk ezt minél kisebb hangsúlyúvá tenni, vagy pedig mutassuk meg, hogy ez mi akar ott lenni. Egyébként izgalmas maga a hely ezekkel a felhőkkel. Kicsit rendezetlen. (hegyi)
értékelés:

Víz

Víz

Tavalyi víz, tavalyi hó.

Nagyon érdekes az a képosztás, amit Krisztina létrehoz, lehet mondani, hogy ezekkel a tömegekkel más módon is lehetetett volna játszani, mert ugye három fő irányvonalat láthatunk: a havat, ezt a kásás, olvadó jégfelületet, és magát a vizet. Ez egy érdekes átvezetést is kap egymásba ez a három vonal ezekkel a hókristályokkal, ezekkel a kis pamacsokkal, amik itt még létrejönnek. Maga a ritmus egy nagyon jól érthető ritmus, és a víz tematikájára egy tökéletesen rendben lévő megoldás, kérdés, hogy vajon mind a három mező megkapja-e azt a figyelmet, amire szüksége van. Én a középső mezőhöz igazítottam volna az alsót és a felsőt is, tehát azt a szélességet hagyom, mert mind a három másért fontos. Az egyik egy lírai, elmosott forma, a másik egy izgalmas kontrasztjáték, és a harmadik megint egy monokrómnak tekinthető világ, mind a három másért érdekes. Most valamiért a középsőre van helyezve a hangsúly. Ez se baj, de akkor ezt kell határozottabban követnünk, akkor viszont az alsó és a fölső részből kell többet vágni, és akkor nagyon egyszerűen azt mondom, hogy a másik kettő csak egy illusztrációja, egy támasztéka annak a középső sávnak. Nem tudom, hogy van-e ebből a képkockából másik, vagy esetleg ezt a vágást meg lehetne próbálni egy másik kompozíciós elrendezésben. Ha igen, akkor nézzük, hogy mi a megoldás, ha nem, akkor így marad. Én megadom a három csillagot, azért, mert ezeket a tömeg elhelyezési dolgokat gyakorolni kell, ettől függetlenül maga a ritmus, az üzenet, és az utalás a vízre tökéletes. (hegyi)
értékelés:

elmosódott fák

elmosódott fák

Az a dinamikai játék, ami létrejön azáltal, hogy ezek a fák így megdőlve szerepelnek, nyilvánvaló, ez tükröződés lehet valamilyen vízfelszínen, vagy valami hasonló visszaverő felületen. Mindezzel együtt, erre átlósan jönnek azok a hullámok, amik ezen a vízfelületen létrejöttek, tehát az egész egy nagyon jó ritmust hoz létre. Ennek a ritmusnak ellentmond a kép középső kétharmadánál elinduló másik két fa formája. Ezt a nagyon határozott kiáltásként létrejövő ritmust megtöri ez a két másik fa. Ez rendben van, el tudom fogadni, de az kérdés, hogy ez most mit is szeretne nekünk mondani, hogy ezt a drámát visszahúzza. Egyetlen egy dologgal nem tudok egyetérteni: a kép alsó részén a kép határának a meghúzása. Annyira vékonynak sikerült ez a part, annyira vékony ez a kapcsolódás, hogy nekem ez most olyan, mint egy elsüllyedő világ, de inkább kompozíciós hiba. Ha a tömegeket nézzük, a kép fölső fele több mint 50 százalékában ez a lírai utalás van jelen, aztán a másik 45 százalékban maguk a konkrét formák, a fáknak a vonalával, és aztán 1-2 százalék marad arra, hogy ez az egész megálljon a lábán. Ha már ezt hozom, akkor oké, kevesebbet adjak föntről, és vágjam le ezt az egész talapzatot, akkor az ember elkezdhet azon gondolkodni, hogy mi lesz. Szóval ez egy jó ritmus lenne, rajzos tónusokat kapunk, de mégis nekem ettől ez nem egy határozott döntés, nem érzem az indokát ennek a vágásnak. (hegyi)
értékelés:

madárka

madárka

Nagyon szép formákat ad ki ez a kép, nagyon jó a madár sziluettje, kifejező és talán madártanilag is érdekes lehet, ez utóbbihoz nem értek. De nem ártott volna valami viszonyítási pontot kinevezni magadnak, és ahhoz mérten igazítani a dolgokat, vagy a drót lehetne vízszintes fenn, mert adja magát és most nem világos, miért van ez a néhány foknyi eltérés, vagy megbolondítani az egészet és átlóba szerkeszteni, de most esetleges, mi miért történik. Érdemes erre is figyelni, mert ezek a kompozíciós dolgok azok, amik érvényesítik azt, hogy miért készült el a kép, hiszen madár és drót sok van, bárki bárhol fényképezheti, ha a beállítás nem pontos, akkor kérdőjeles lesz a történet. (hegyi)
értékelés:

felhők

felhők

Nem könnyű felhőkből olyan struktúrákat találni, ami elég jellegzetes és ráadásul hordoz valami pluszt annál, hogy oké, hanyatt feküdtem a réten és néztem a felhőket és ha már ott volt a gép, megörökítettem őket, mert hátha hozzák az érzést, amit ott éreztem a réten. Nem szokták hozni, még akkor se, ha a kép készítőjének jó lenyomatok adott pillanathoz, mert az a gond, ami az emlékképekkel is, hogy nem érthető a kívülállónak, miért ott, miért akkor, miért így készült a kép. Nem tudom, mennyire érthetően írom, hogy ahhoz, hogy csak felhővel kifejezzünk bármit, igen jól be kell gyakorolni a tömegelhelyezést, a tónusokat, a komponálást, és akkor, ha a szerencse is mellénk szegődik, talán lesz belőle valami. Turnerből se sok született, csak egy. Én azt javallom, hogy bármennyire is lenyűgöznek ezek a tünemények, előbb próbáljunk kisebb feladatokat kitűzni a siker érdekében. (hegyi)

Mivan?

Mivan?

Hogy ez miért az évszakok leckébe került, nem tudom, lehet, hogy valami félrekattintásról van szó. Ha direkt idekerült, akkor is tudom értelmezni, mert télen van Mikulás, de ezt az ünnep leckéhez lehet, hogy áttenném, mint lecke. Ami a meglátást illeti, az nagyon rendben van. Picit szűknek érzem a kompozíciót, lehet, hogy én egy nagyon keveset adnék még ehhez hozzá minden irányból, nem tudom van-e, azért, hogy a kabátujj, a mikuláscsomag, a sapka ne vágódjanak le. Nyilvánvaló, hogy egy tömegben történő szituációban nem olyan könnyű ezt megoldani. Nem tudom, hogy ki volt az, aki ezt a jelmezt létrehozta ennél a Mikulásnál, de lehet, hogy előtte nehéz napjai voltak ennek a dizájnernek, és azért csinált egy ilyen csubakka-klónt a bácsiból, de hogy se szeme, se szája nincs, és teljesen egzaltált fej lett, ez teljesen extrém. Nem tudom, hogy a gyerekeknek ez milyen élményt adott, az biztos, hogy utána volt olyan ember, akivel el kellett otthon beszélgetni, hogy most örülni kell-e a Mikulásnak, vagy félni tőle. Jó a megfigyelés, rendben van, a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Tanga

Tanga

Nem tudom nem megemlíteni a Soerii és Poolek örökérvényű zeneművészeti alkotását a tangáról, nekem az akkora sokkhatás volt, hogy azt hiszem, hogy ehhez a szóhoz örökké kapcsolódik annak a hölgynek a megjelenése a videóban. Visszatérve ehhez a képhez, nyilvánvaló, hogy ez egy kevésbé agresszív megoldás, viszont nagyon finom meglátás. Itt visszautalnék Balázsnak egy nagyon korai munkájára, amit még a Konyha rovatba küldött be, amiben egy főzés szituációját írja le békülsődugásilag. Szeretném, ha a többiek is újból vennék ezt a leckét, mert Balázsra nagyon jellemző ez a férfibú, és én ezt a képet annak a leckének egyfajta folytatásának tartom. Köszönöm, megvan a leckemegoldás is, és az első három leckét legyen kedves megcsinálni újból, hogy azokat is újból átbeszélhessük. (hegyi)
értékelés:    

Ősz

Ősz

Az idei ősz nem ilyen, talán az az egy esős nap volt, amikor ez készült.

Érdekes a felület, annyit hozzátennék Gábornak, hogy itt van két vízszintesen futó vonalunk, és ez a két vonal meghatározza a tömeget, hogy mit hova teszek. Az egy jó meglátás, hogy a kerékjáratnak az íve és a tanksapkának a kerek formája hoz egy konstrukciós formát, de ehhez, hogy ez, mint absztrakt formavilág működhessen, egy kicsit lejjebb mozdítottam volna a kamerát, és kicsit elmozdítottam volna jobb felé, talán valamennyit korrigáltam volna a horizontból. Akárhogy is nézzük, itt van egy horizont, amit kijelöl ez a karosszériaelem, és legalább annak vízszintesnek kellene lennie, mivelhogy a sárvédőnek a vonala eleve szöget zár be ezzel a karosszériaelemen lévő vonallal, ezt mindenképpen érdemes visszább billenteni. Tehát kompozícióban ez javítandó lenne, miközben a megfigyelés abszolút rendben van, és jól hozza azt az élményt, ami ilyenkor ősszel, tél elején megtörténik. (hegyi)
értékelés:

Nyár

Nyár

Vagy ősz.

Ha jól látom, ez egy nagyon érdekes helyzet, én nem biztos, hogy arra a padra rá mertem volna ülni, annyira rozoga, ahogy látom a szétdőlés előtt van, és ez az úriember minden helyzetet kihasználva úgy gondolta, hogy ha ez a pad van, hát ez a pad van, én itt fogok napozni. Ehhez a ritmushoz jól kapcsolódik a vízi járműveknek a ritmusa. Valami árnyék belekerült ebbe a képbe, mint ilyen totemoszlopok. Ezek jók, csak az elhelyezkedésüket nem tudom most értelmezni a viszonyrendszerben, nekem itt most kicsit fenyegetően lépnek itt most föl. Olyan, mintha egy Stephen King könyv lenne, hogy a szerző itt nézte a távolodó vitorlást az indián nyár utolsó napsugaraiban, de már ott voltak érte a végrehajtók, és jól megverték utána. Valamiért ez nekem most nem annyira érthető, hogy ez miért van benne. (hegyi)
értékelés:

Bársonyos ősz

Kinéztem az ablakon és gyönyörű színeket láttam.

Tényleg egészen finom, puha, nagyon izgalmas meglátás. Nem tudom, hogy van-e arra lehetőség, hogy valakit arra az útra beleinstruálj. Ha ott van egy babakocsit toló házaspár, például, akkor nem lyukad ki a kép. El lehet vinni szentimentálisba is, és drámaiba is. Nagyon puha ez az egész, és nagyon finomak a fények, gyönyörűek a színek, de az a szürke út kicsit lehangoló a kiégett fűvel, valami nekem onnan még hiányzik, de ettől függetlenül nekem megvan a három csillag, mert egy jó, nagyon finom meglátás. A kompozícióval kapcsolatos meglátásaimat feltettem filmen is. (hegyi) értékelés:

 

Villa egy piszkos vízzel telt tányérban

Villa egy piszkos vízzel telt tányérban

Gime, az ötlet jó, és a meglátás is. De hogy mitől kerül piszkos víz egy tányérba, vagy mi akar ez lenni, hogy ezt a mosogatóban találtad, vagy valami extrémebb körülmények között, én ezt nem tudom megmondani, de jelen pillanatban ez kicsit olyan „bemondásra elhiszem” dolog. Ha nem ennyire szűken fogalmaztál volna, ha nem ennyire szűk kompozícióban gondolkodtál volna, akkor lehet, hogy ez közelebb tud hozzá vinni. Valamelyik formát jó lett volna befejezni, nem kötelezően a tányért, de a villával valaminek kellett volna történnie. Most ez a villa esetleges, gondolom ezt így találtad. A villának eléggé jellegzetes a vége, a nyele is, amit megfogunk, tehát azzal valamit lehet kezdeni. Ki kellett volna mozdítanod ebből az egészből, hogy kikandikáljanak a villának a kis tüskéi, szóval valamit kezdenék ezzel, mert most kettévágtad ezzel a kompozíciót, nagyjából kétharmad-egyharmad arányban. A kép alsó része izgalmas, és ahogy haladunk fölfelé, úgy egyre kevésbé izgalmas az, amit látunk. Miközben az iránnyal abszolút egyetértek, mint gondolatot jónak tartom, ezt valahogy csak lehet rekonstruálni, de tessék kompozícióban gondolkodni. Ismétlés. (hegyi)