3. Természetfotó

a fűben hasalva

olyan érdekes a világ.

Nagyon tetszik az, amiket Mariann észrevesz, mert közel hoz hozzánk egy olyan világot, amivel ritkán találkozunk mi, városi emberek. Jók ezek a meglátások. Nem tudom, hogy a technika, vagy a helyzet, vagy mi okozza azt, hogy itt az élességgel van némi problémám, de ez nem olyan nagyon fontos kérdés, a kép mondanivalójából olyan sokat nem von le. Viszont ez a négyzetes forma azt hozza, hogy belekomponálódik a kép fölső részén egy olyan sáv, ami a felhő, az egek, a horizont. Nem baj, le ne vágjuk, de ennek a negyede is elég, az biztos. Csak annyi, hogy kis pontokként jelenjen meg a felső rész. Ha megpróbáljátok a böngésző oldalsávjával addig mozgatni az oldalt, hogy a teteje levágja a kép fölső részét, akkor meglátjátok azt, hogy lenyugszik az egész, és elkezdenek a belső ritmusok működni. Elkezd működni az a ritmus, ami ezzel a kalásszal van, a háttérben lévő párhuzamos barna csíkkal, amire jól ritmizál az ellentétes irányból másik két zöld csík, közben van egy függőleges oszlopszerű valami foltunk, és erre a kis állatkának a csápja is jól tudnak ritmizálni. Ha megvan a kép fölső része, akkor nézek oda fölfelé, és onnan várok még valamit, tehát elviszi a fókuszt. (hegyi)
értékelés:

Bohó rét

Nem teljesen értem, hogy miért kaptam én ebből három képet, mert, ahogy az előző képhármasnál, az Ördögvölgynél létrejött az, hogy olyan, mintha ott lettem volna, itt most ebből a képhármasból számomra a legutolsó kép, ami izgalmas ezzel a fa tánccal, de a másik két képnél érezhető, hogy csak elkattant a masina, azzal nagyon sok mindent nem tudok kezdeni. A harmadik kép rendben van, úgyhogy, ha kérhetem, akkor Viki gondolja át, hogy ragaszkodik-e az első két képhez ebből a sorból, mert az ehhez nem ad hozzá. (hegyi)
értékelés:

A jövőért

Ha oldalra fordítjuk, akár egy szívet is láthatunk, hát igen, ilyen a rovar szerelem.

Elmondja a megfejtést is Csongor, amit ő látott ebben - ha járunk különböző videomegosztó oldalakon, akkor láthatjuk, hogy az új elmebaj a hüvelyk és mutatóujjammal szívet formázó szignó, és ez ennek az egyik őskezdete az a rock koncerteken való V betűt formázó mutogatás volt, amit villázásnak is hívtak. Most a második hippi kort éli az emberek egy része, és most szeretetet kell mutatni mindenki iránt. Ebből engem a valóság érdekel, ahogy ezen a levélen a két szitakötő szerelmeskedik. Nagyon kedvelem a szitakötőket, nálunk is vannak, én ilyet még nem láttam, amit itt ők most csinálnak, majd fogok figyelni. Maga a gesztus abszolút rendben van. Ha többet vágnánk a kép bal oldalából, annál erősebben tudnánk fókuszálni arra, ami itt a valóságban történik. Talán a kép tetejéből is egy picit lehetne vágni. Ezek nem nagyon jól instruálható helyzetek, mert az embert ezt valahogy észreveszi, és örül neki, ha nem rebbennek szét ezek a kis lények. Tehát itt túl sok mindent nem lehet kezdeni azzal, hogy itt milyen tereptárgyak lógnak be, ez szerencse. A természetfotósok nem véletlenül olyan megszállottak, amilyenek, mert amikor terepen vannak, hiába a szép póz, lehet, hogy azt mondja, hogy de attól a formától, ami belóg a fölső résznél, már nem vállalja ezt a képet. Dehát mi nem természetfotós iskola vagyunk, csak van egy Természetfotó leckénk, de ennyit hadd tegyek hozzá, hogy itt a vágással valamennyire ez helyrehozható lenne. (hegyi)
értékelés:

Ördög-völgy

A Zemplénben jártunk.

Három kép, a hangulat abszolút átjön, hogy mi foghatta meg Viktóriát ebben a völgyben. A középső képpel van problémám, gondolom ezt érted, hogy miért. Mintha most körív irányban elmozdult volna az egész helyzet, a kép közepe éles, és aztán minden más fordul, mozdul. Ez egyetlen egy esetben lenne oké, ha ezt tudatosan csináljuk, és belekomponáljuk ezt az ív-elmozdulást. Most van még egy mozgás, ami fontos ezen a képen, ez a kis patakocska, ahogy a köveken lezúdul, és a hosszú expozíció miatt egy elmosott formát kapunk. Ezt a döntést meghoztuk, egy elmozdulást belekomponáltunk, a kettő együtt már egymás erejét gyengíti. Talán ennyi, amit hozzá tudok tenni. (hegyi)
értékelés:

Szegfű

Kedvenc.

Kedves kép, nem akar többet, mint amennyit megmutat: egy vadvirágos mezőn ezeket a kis pink magenta virágocskákat. Nekünk is vannak ilyen kis szegfűink a teraszon, én is nagyon szeretem őket, dehát ennyi. A kiválasztás is rendben van, mert ez az egész mezőn elfoglalt hely olyan most így, mintha kifejezetten ide lett volna vetve ez a kis virágocska, jól szimbolizálja magát az élőhelyet is, ezzel nincsen semmi bajom. Még azt is el tudom fogadni, hogy ezek a fűszálak itt keresztbe lógnak, mert ezt a vadságot erősíti, jók ezek az ívek. Ami a problémám vele, az az, hogy nagyon rá van erősítve a színre. Nem tudom, hogy Ágnes mit csinált vele, de túl van szaturálva a szín telítettség, nagyon harsognak ezek a zöldek, és üvöltenek ezek a magenták, és ettől nekem túl van beszélve a téma. Lehet azt mondani, hogy ez a kis virágcsoport érdekes engem, mert ezek az én kedvenceim, ahogy ezt a leiratból megtudjuk, de akkor nem kell erre ráerősíteni. Most, hogy ezt Ágnes csinálta, vagy a fényképezőgépe, nem tudom, de a végeredmény a fontos. (hegyi)
értékelés:

Kanyar

Érdekesen tagolódik a kép három részre: az előtérben ez a margarétaszerű virággal, aztán a kép közepén keresztülhúzódó úttal, és a kép harmadik része a háttérben föllelhető kis falucska, és az a kanyar, amiről a kép címe is szól. Érdekes a tagolás, de valahogy nekem nem stabil. Ez valószínűleg a nézőpont megválasztásából adódik. Ha egy picit jobban beleguggol Ágnes ebbe a fűbe, akkor közelebb kerülnek ezek a kis fehérek. Ettől még ezt a tagolást meg lehetett volna tartani, csak a méretek változtak volna. Most a harmadik rész, ahol a falucska látszik, az egy leíró jellegű közlés, a középső rész, ahol az út húzódik, az egy nagyon jó váltás, jó elhatárolása a területnek, és az előtérnek méretben nagyobbnak kellene lennie azoknak a foltoknak, amiket látok. Talán ez, ami zavar ennél a képnél. Lehet, hogy akkor az út kevésbé kanyargós, lehet, hogy ez a forma kevésbé határozott, de a tagolás miatt ezt fontosnak tartanám. Egy másik megoldás lehetne, hogy magasabbról fényképezne, ha lehet, és akkor kevesebbet hagyna az előtérből, és akkor egy kettes osztást hozna létre. (hegyi)
értékelés:

Váci ősz

Talán ez az első eset, amikor kompozícióban nem értek egyet Sándorral. A képnek a jobb oldalán most van egy terep, ami most kinyílik, oda kellene most egy kutya. A szoborral, a fallal, a vadszőlővel, amit ez az ív mutat, utána a háttérben a várfallal tökéletesen érhető az egész, és valami a jobb oldalon nincs kész, itt valaminek történnie kellene, valamit oda kell tennünk ahhoz, hogy ez helyrebillenjen. Most a szobor meg az egész ív bal oldalra billenti a kompozíciót, és a jobb oldallal nem történik meg az a helyzet, aminek meg kellene történnie. Ez most nincs nekem kész. Értem én, ősz is van, de most ez nem áll nekem össze. Ismétlés. (hegyi)

impresszió

Finom a megoldás, az élességgel nem tökéletesen értek egyet, mert most valahol a pohár oldalánál van az élesség, kb. 1/3-ad - 2/3-ad arányban talán. Jót tett volna, ha a pohár elején van az élesség, hogy az a vízcsepp legyen a fő motívum, ami ott lecsorog, és minden ahhoz legyen viszonyítva. Most létrejön egy kapcsolódás többszörös gondolati és tartalmi ismétléssel: van a pohár, mint víztiszta felület, van a pohárban lévő folyadék, mint víz, a háttérben, tételezzük föl, hogy a Balaton van, mint víz, tehát az ég is kék, mint a víz. Többszörös a rezonálás, de el kell tudnunk indítani azt, hogy honnan és hová tartunk. Ez a honnan-hová elindulhat akár a vízcsepptől, és a cseppben keressük meg az egészet, és akkor az a vízcsepp, ami a pohár oldalán lefolyik egy fontos képalkotó elem lenne. A megoldás tökéletesen rendben van, most erre megadok kettő csillagot, azért nem hármat, mert Bara nagyon pontosan tud fogalmazni, és most itt azt mondom, hogy Bara, ne add lejjebb, tessék pontosan megfogalmazni az arányrendszereket. Van élesség a képen, de nem ott, ahol kellene legyen. Ezt a vízcseppet, ami a pohár oldalán most föllelhető, és valószínűleg a véletlen tette oda, tessék tudatosan előállítani, és úgy elkészíteni ezt a munkát. Azt is lehet, hogy esőben kinthagyod a poharat, azt is lehet, hogy a kezedet bevizezed, és lefröcskölöd, tessék létrehozni ezt esztétikai formában úgy, hogy a ritmizálás jól működhessen. (hegyi)
értékelés:

Nyár
Alapanyagok: raffia, szalma. Időben beáztatva vízbe.
Nyár
A 3 szál szalmát összefogom sugár irányban. A középpontban kicsit megnyomom.
Nyár
A raffiát félbehajtom, és egy szalmaszálon átvetem. Ezután kicsit meghúzom. A következő szalmaszál és az előző szál közötti részben a raffiából x alakot képzek. (Így a raffiaszál, ami az előbb az 1. szál mögött volt, az a 2. szálnál elé kerül.)
Nyár
A 2. sornál is ugyanezt a technikát folytatom. Hímelésnek nevezik szaknyelven.
Nyár
...sokadik sor...
Nyár
Ha elkészültünk, a munkát megfordítom, és a fonák oldalra két csomót kötök.
Nyár
A fonák oldalon a raffiaszálak végeit behúzom, majd levágom a felesleget.
Nyár

A szalmaszál végeket ferdén levágom. Lehet asszimetrikus a napunk. Szerdán este a sulirádióban meghallgathatod, hogy kell napot készíteni ezek alapján a képek alapján.
Arról a rádióműsorról van szó, ahol Anita elmondta, hogy hogyan kell napocskát készíteni, melyre megérkeztek a megoldások is. Nagyon örülök annak, hogy Anita kitartó és visz minket ebbe a feladatba. Nagyon kedves, és a közösség szempontjából nagyon fontos dologról van szó, miközben a finom mozgások, a kézzel való alkotás mindegyikünkre ráfér, azokra is, akik a gép előtt görnyednek, azokra is, akik a mindennapjaikban, a modern világ kihívásaira keresnek megoldásokat és válaszokat. Nagyon fontos, hogy visszatértjünk néha-néha azokhoz a munkafolyamatokhoz, amelyek a kézzel elkészített tárgyak világa. Jól követhető a munkafolyamat is, abszolút rendben van az üzenet, talán annyi, hogy egy utolsó képet vártam volna egy tökéletesen megcsinált eszközből, tehát az ollós kép után én még várnék egy befejezett kompozíciót is. De a feladattal együtt a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés: kiscsillag

Rovarlesen

Közönséges zengőlégy (Syrphus ribesi): kb. 1 cm hosszú. Fekete-sárga gyűrűs potroha darázsra emlékeztet. Ártalmatlan. Képes egy helyben lebegni - ezt szerettem volna lefotózni, de nem engedte. Vagy az objektívem körül keringett, vagy a sárga virágokra szállt le. Így maradt az utóbbi verzió. Azért sikerült egész jól összebarátkoznunk.

Egészen érdekes, hogy úgy sikerült ezt lefényképeznie Mariannak, mintha ez valamilyen preparátum lenne, ez főképp a második képre igaz. Az első képen örülök, hogy a szárnymozgás miatt kicsit elmosódottabb ez a dolog, mert ettől látszik, hogy ez élő állatka. Itt megjegyzem, hogy nem kell mindig a tökéletességre törekedni, ezt az első és második kép viszonylatában mondom, a második képen olyan rövidre sikerült a zársebességet megválasztani, hogy befagyott ez az egész. Ettől nagyon szépen látszanak az erezetek a szárnyon, de a hitelessége egy kicsit csorbul. Kompozícióban az első képpel értek inkább egyet, a második képnél ez a nagy virágfej az előtérben engem zavar. Nyilván, ha most odamész, és ezt letöröd onnan, akkor a kis állatkánk is elrepül, de ha választani kellene, akkor inkább az első kép, aminek a fölső részéből egy fél centit vágnék, ott nekem sok van fölül. (hegyi)
értékelés:

virágszedés

Nyár.

A mélységélesség kiválasztásával sikerült egy olyan képet létrehozni, ami ezzel a kis gyermek kézzel, aki nyújtja nekünk a virágot, jó értelmezést ad ennek a leckének, pluszt ad hozzá az, hogy nem csak egy természeti megfigyelést adunk, ráadásul ezek a személyes történetek azok, amik felébresztik a nézőben az együttérzést, és ez egy fontos eszköz. Ami most ellene dolgozik ennek, az a háttér. Ha ezt lehetne, akkor azt mondanám, hogy ismételjük meg azzal a megkötéssel, hogy figyeljünk arra, hogy hol zajlik ez a jelenet. Mindennel egyetértek, az is jó, hogy életlenben van tartva a kéz, de amennyiben a modellel tudunk ilyen játékokat még játszani, akkor én azért mondanám, hogy ismétlés, mert rendezettebb háttér előtt ez a gesztus még erősebb tud lenni. A másik az, hogy most a kép vágásánál, a fölső résznél és a bal oldalnál, hogy belevágunk ezekbe a virágokba, ez most nem annyira szerencsés. Pont a kis esettségében kellene ezt a pár leszedett virágot ábrázolni ahhoz, hogy ez a gesztus működjön. Nem csak ez a két élesben tartott virág kell ehhez, hanem kiegészítésként a társak is. Ismétlés. (hegyi)

égig érő fa

Erről a képről Eifert János jut eszembe, neki volt olyan fotómontázsa, amin egy fa egy női fejet adott ki, ha akarom, akkor ez pedig egy manó. Érdekes a megfigyelés. Azzal a tónusrenddel, színvilággal, amiben ez tartva van, tökéletesen egyet tudok érteni, ez esztétikailag egy jól megközelített helyzet. Amivel nem tudok egyetérteni, az a belógó ostorlámpa. Emiatt a kompozíció egyensúlyát is el kellett, hogy billentsd, szerintem kár volt. Ez önmagáért valóan szép és kifejező tud lenni, az ostorlámpával ezt visszarántottad abba a dimenzióba, ahová nem való. Ha egyszer eldöntöttem azt, hogy engem izgat ez a kompozíció, ez a színjáték, ami létrejön, a fának ezek a kemény vonalai, mint egy érhálózat, akkor tessék ezzel foglalkozni, nem való erre a képre a lámpa. Kettő csillag, Gime, mert egyébként ez egy teljesen rendben lévő kép lenne. (hegyi)
értékelés:

Szőlő

A szőlő azért izgalmas, mert minden évszakban mást mutat, mindig karakteres. Ez most a szőlő nyár elején.

Gábor megfigyelése egy izgalmas képi játék, olyan érzetet nyújt, mint egy fotogramm, mintha fotópapírra vetítődnének ezek az árnyékok, és úgy készült volna a kép, ez a fotópapír jelen esetben egy levél, és mint egy árnyjáték, a két szereplőnk, a bal oldali nagyobb levél, és a jobb oldali levélke a kis indájával mutatja azt, hogy milyen növényről is beszélünk, igazolja azt, amit a képcímben látunk. Annyit hozzátennék, hogy nekem most ez a kompozíció kétfelé szakad. Nem nagyon kötődik össze a két képrész. Nem tudom, mert nem voltam jelen, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy ez megtörténjen, hogy a kis kacsot mozdítani esetleg, amivel kapaszkodik ez a növény, valami nekem most erről a képről hiányzik, ami ezt a két formát organikusan összekapcsolná. A képi megoldás izgalmas. Nem tudom, hogy Gábornak van-e módja ezt ismételni, vagy ezzel még játszani, mert itt a vetítő felületen, nevezhetjük ennek ezt a levélvásznat, látunk a fő függőleges éren olyan foltokat, amik (megint olyan területre tévedtem, ami botanikai ismereteket igényelne) olyanok nekem, mintha valami szőlőbetegség lenne. Hogy ezek a fehér pöszmöszök micsodák, nem tudom, de nekem olyan, mintha nem lenne teljesen egészséges. Ez nem tesz olyan nagyon jót ennek. Ha összefoglalhatom, két problémám van: az egyik az, hogy a két forma most nem találkozik, nem kapcsolódik össze, másrészt pedig nem tudom, hogy miből adódik ez a kis fehér valami az erezetén a levélnek, de ez nekem nem esztétikus igazán. Ha lehet, akkor kérnék ebből egy ismétlést, az se baj, hogy ha ez nem a nyár eleji szőlőt fogja mutatni, érdekes játékot lehet ezzel játszani, én azt mondom, Gábor, bátorság, és tessék a fantáziádat fölszabadítani, és az ismétlésben a formákkal szabadabban játszani. (hegyi)

Munka közben

Nem volt egyszerű lekövetni, egyfolytában mozgott, nagyon szorgos kis jószág...

Látok itt egy kis méhecskét, vagy darazsat. Nekem ez mindig is nehéz volt, hogy a darazsat a méhtől meg tudjam különböztetni, nézzétek el. Tehát itt látunk egy sárga-fekete csíkos rovart, és látjuk azt is, hogy ő dolgozik, szorgosan gyűjti a virágport. A botanikai ismereteim sem túl erősek, én nem tudom megmondani, hogy ez milyen virág, nagyon az orgonára hasonlít. Azért vagyok egy picit bizonytalan, mert nekünk is van a kertben orgona, én nála megszoktam a zöldet is, a leveleit, ezt itt most nem látom, tehát lehet, hogy ez valamilyen más típus. Az érzelmi megközelítése tökéletes a képnek, annak is nagyon örülök, hogy a mélységélességet ebben a formában választotta meg Csongor. Egyetlen egy kérdés van számomra, hogy vajon ez a cselekvéssornak a legjellegzetesebb pillanata-e. Én nem ismerem ezt az állatot, mert bevallom férfiasan, nálunk sok ilyen létezik, méhek, dongók, és mindenféle mások, de volt nem egy olyan találkozásom velük, amelyik balesettel végződött, tehát én annyira nem kedvelem őket, legfőképp azért nem, mert a mi kis háziállataink is volt, hogy konfliktushelyzetbe keveredtek velük, úgyhogy kerüljük őket. Lényeg, hogy én nem nagyon értek ezeknek az állatoknak a felépítéséhez, de talán, ha az óramutató járásával megegyezően elmozdultál volna, akkor lehet, hogy jobban látszik, hogy mit csinál. Most elég sokat kitakarnak belőle a virágnak a szirmai. Egyébként abszolút jól komponált kép. (hegyi)
értékelés:

Nyaral

Igen, Ágnes nyaral, sok mindenkinek felkeltette ez a kép az érdeklődését, és nagyon jó a gesztus ezzel a gatyával, meg az alkotó combjával, meg a Bobi farkával. Azt elmondanám, hogy ez nem macska, hanem kutya, a méreteket tessék megfigyelni. Ha ekkora macskánk lenne, akkor valószínűleg dömperrel kellene etetni. Ez abszolút rendben van, és én ismerem a saját állataimat, hogy nem olyan egyszerű létrehozni a csodát. Kár, hogy az a szék üres, így most a szerepe annyi, hogy összeköti ezt a két formát. Ez is fontos szerep, de onnan valaki hiányzik, ez a hiányérzet megmaradt. Tónusban is rendbe kellene ezt rakni: nagyon világos a comb, ki is van égve, a nadrág is, erre tessék odafigyelni exponálásnál, valahogy kiegyenlíteni ezt a két dolgot. Attól még a nyaralás érzete megjön, hogy nem a verőfényes napra fekszem ki, hanem csak fénybe, és akkor tónusértékben a háttér, a szék, és a comb, a kutya farka kevésbé nagy különbséggel szerepel. Ha legközelebb jössz, akkor ezt a leckét kérem megismételni, miközben megvan rá kettő csillag. (hegyi)
értékelés: