3. Természetfotó

A kép, amit látunk, hasonlatos egy korábbi Bartos képhez, csak az az esernyővel mesélt. Itt is hasonló az élmény. A mélységélesség megválasztása, a közeli és távoli dolgok egy képre komponálása, és ebből az üzenet létrehozása az, ami ezt a két munkát összekapcsolja. A képnek az az erénye, hogy létrehoz egy újabb képet a képben, nevezetesen a sétáló Piroskáét, vagy lehet, hogy ez egy női Mikulás. A lényeg az, hogy bizony egy olyan ősz végi élményt elevenít fel, amivel lehet, hogy nem mindannyian értünk egyet, hogy ez pozitív élmény lenne, bár a fagy, a jeges víz jelenléte mellett a fényviszonyok mutatják azt, hogy itt ez még ősz, és látjuk azt is, hogy a növények zöldellnek még egy picit. A kategória besoroláson kívül a kép maga is helyre teszi időben, évszakban a történetiséget. Ami még furcsa lehet a kép nézése közben, hogy a két képsík, tehát az a képsík, ami ezekkel a fa építményekkel létrejön, és az a képsík, ami a sétáló alakkal megjelenik, tengelyben egy kicsit el van fordulva egymáshoz képest. Nyilvánvaló, hogy ez abból következik, hogy az út lejtősebb, amin a hölgy sétál, de abból is következhet, hogy a fényképezőgép síkját Ágnes ehhez a padszerkezethez mérte be. Akárhogy is van, ez a kép dinamikáját megadja. Ezt egy jó megoldásnak tartom, pontosan azért, mert volt türelme megvárni azt, amíg valaki a háttérben megjelenik a képen. Ezek azért fontosak egy ilyen kompozíciónál, mert dinamikát, életet visznek bele. A statikus, az álló, a kimerevített pillanatot hosszabbítják meg. Voltak rádióadások, amikben már foglalkoztunk az idővel, és ez a filmezésnél és a fényképezésnél is egy nagyon fontos kérdés. Talán a fényképezésnél nehezebb megfogalmazni, mert a fényképezőgéppel, mint technikával, két dolgot teszünk, ami a valóságtól mindenféleképpen elvonatkoztatja az elkészült művet: az egyik az, hogy két dimenziósra redukálódik a tér, a másik az, hogy az idő egyetlen egy tized másodpercre rövidül, ami az expozíciós időt jelenti. Amikor fölmerül ez egy munkánál, hogy hogyan tudom az időt és a teret ábrázolni, akkor a válasz: az expozíciós idő megválasztásával, és a mélységélesség megválasztásával. Itt, ennél a képnél mindkettő a helyén van. Az expozíciós idő is, láthatóan egy picit talán hosszabb, valami minimális elmozdulás van a hölgynél, nem csak életlenség, másrészt a mélységélességből a térérzet adódik, és a perspektíva ábrázolásából, ami a pad deszkáinak vonalaiból áll össze. Ezt én egy jó üzenetnek tartom, és meg is adom rá a három csillagot, és azt mondom Ágnesnek, hogy megint saját maga adja föl saját magának a leckét azáltal, hogy ha ilyen feszes kompozícióval tud dolgozni, akkor saját magának kell a saját maga legszigorúbb ítészének lenni, amikor képet készít, vagy amikor képet közöl, hogy ennél alább most már, ha lehet, ne adja. (hegyi)
értékelés:

Az előző lakótelepi macskás sorozatod indítása nem volt egy tíz pontos dobás, de ez abszolút rendben van, teljesen olyan, mintha egy angol tájban egyszer csak találnánk egy macskát, és Rosemary macskája köszön itt nekünk. Nagyon izgalmas ez az egész. Egy kicsit a kép bal oldalából lehet, hogy vágnék, hogy feszesebb legyen ez az egész, a sárga háznál valahol. De nagyon jó, a hangulat is fantasztikus, én nagyon kedvelem ezt a képet. Olyan, mintha egy macskás naptárnak ez lenne az Október című lapja. Én ismerem Ágnes viszonyát a macskákhoz, ő nem egy nagy macskabarát, és ez külön jót tesz a képnek, hogy nincs rajta az az érzelmi sokkírozás, hogy engem most meg akarnak arról győzni, hogy macskákat kell szorongatnom, és szeretnem. Mondom ezt én, akinek négy darab macskája van. Nem véletlenül nem fotózok én túlságosan sok macskát, mert nem tudom magam érzelmileg függetleníteni tőle, és ha nem megy a függetlenítés, abból giccses-csöpögős valami lenne. Ebből kifolyólag kedvelem azt, hogy Ágnesnek megvan ez a távolságtartása, és ez a képen is rajta van. (hegyi)
értékelés:

Középiskolás koromban jártunk szüretelni kötelező jelleggel, én nem ajánlom még most sem, hogy ilyen alföldi homoki borokat igyatok, mert mi akkor eléggé csúnyán csináltuk ezt a szőlőszedési munkát. Került abba minden, mert súlyra ment a verseny. Súlyra biztos megvoltunk, mert nyertünk, de minőséget nem garantálom. Érdekes maga a kép és a formai megoldások is tetszenek. Jók ezek a hordók, jó az, ahogy ez a térben elhelyezkedik, hozza is a hangulatot. Itt egyetlen problémám van: néhány olyan manifesztum is a képre kerül, ami nem biztos, hogy olyan nagyon esztétikus: a nájlon a földön, vagy a háttérben van valami kék technikai mütyür. Ezeket érdemes lett volna innen kivenni, és ezekkel a hordókkal kezdeni el csak játszani, hogy ezek mutassanak egy kompozíciót. Nem ártott volna, ha Tama is veszi a fáradtságot, és egy kicsit leguggol, hogy ne ilyen föntről le beállítást kapjunk. Azzal, hogy leguggolunk, tulajdonképpen magunk fölé emeljük a témát, tehát kiemeljük a környezetből is. Ez érzelmileg is ad egy ilyen emelkedett érzést. Nem árt ezzel egy kicsit még játszani. Itt az ősz, itt a szüret ideje, megérné ezt is ismételni. Ha Tama jár ilyen helyen, mivel jó a meglátás, csak kicsi javítgatás kell, ezeket a felesleges holmikat kiszedni, és a hordó méretéhez alakítani azt, hogy honnan is exponálok. Ha lehet, kérnék egy ismétlést, ha nem, akkor van egy csillag, de én inkább az ismétlés felé hajlok. (hegyi)

"Az évad egyik utolsó napsugarainak élvezete", írja Gimesi András az Ősz leckéjénél, mármint, hogy itt most ez történik. És én ezt így bemondásra el is hiszem, de ez a póz, ez a helyzet, amiben ezt a hölgyet látjuk, sok minden másról is árulkodhat. Másrészt nem tudom ki a modell, nem tudom, hogy ő mit, hogyan vélekedik erről, ez eléggé portré-szerű képnek is felfogható ahhoz, hogy foglalkozzunk kell azzal, aki ezen rajta van. Az, hogy fürdetem az arcom a fényben, az egy jó megoldás, egy fontos megfigyelés. Ugyanakkor a testbeszéd szembemegy azzal a nyugalmi helyzettel, hogy élvezem a napsugarat: a kereszbe vetett láb, a görcsösen fogott táska, és a száj gesztusa is, de a nagyon erősen lehunyt szemek is sokkal több fájdalomról, és múltbeli érzelemről szól, mint ami ennek az üzenetnek a pozitív kicsengéséhez kellene. Nem tudom, lehet, hogy később, két perc múlva ő már megnyugodott, mert mondjuk futott a busztól, és elment a busz, és rájött, hogy még egy órát kell várnia a következő buszig, és leült napfürdőzni. Lehet, hogy pár perc múlva már a nyugalom elárasztja őt, de most ez még nem történik meg. Az exponálásnál az is fontos, hogy milyen pillanatban exponálok. Ez most nem csak a kép címével megy szembe, mert akkor azt kell adni neki címnek, hogy "Elment a buszom". Jelen pillanatban a modell szempontjából sem biztos, hogy ez az egész nagyon célravezető. Ugyanis nem vagyunk elég közel hozzá, nem kerülünk közel az érzelmeihez, holott az látszik, hogy ő érzelmekkel harcoló ember. Nem tudom, András, hogy ez mennyire világos, hogy az a te feladatod, mint fotósé, hogy a modelledről te akarsz egy képet alkotni erőnek erejével, és azt mondod, hogy márpedig ez a nő azt kell, hogy mutassa, ami, avagy észreveszed ezeket a rezdüléseket, és ezekkel kezdesz el dolgozni. Két eset lehetséges: az egyik, hogy instruálljuk a modellt, szólunk neki, hogy szeretnék róla készíteni egy álmodozós képet, amint így élvezi a napsütést. Ennek is két kifutása lehet: az egyik, hogy elküld a francba, a másik, hogy elmosolyodik, és igent mond, és máris megvan a kép, amit akartál. Ha azt mondom, hogy ez a mostani helyzet van, és nem akarod megtörni ezt a varázst, akkor erre jobban oda kell figyelni, nem fentről lefelé fényképezem, nem ennyire távolról fényképezem, egyszerűen elkezdem megfejteni őt, mint modell. Lehet, hogy nem is fényképezem le az arcát, lehet, hogy csak a sálat a nyakában, a kezével, egy kicsit szemből, odaülve a padra, ahol ő is ül. Lehet, hogy ez lenne a megfejtés, de nem vagyok benne biztos, mert nem voltam ott. Abban viszont biztos vagyok, hogy ez a kép most nem arról mesél, amiről te szeretted volna. Ettől még az Ősz leckére elfogadom, de ezek miatt a problémák miatt egy csillagot tudok rá adni. (hegyi)
értékelés:

Én ugye pesti csávó vagyok, ezzel ugye tisztában vagytok. Tehát magát a feladatsort nem tudom kritizálni, biztos így készül a széna. Nem tudom, hogy ez még visszaadható-e ismétlésre, hogy van-e széna, amit csinálni lehet, ki tudsz-e menni oda ezt még ismételni. Az első képen látnánk magát azt, amiből elindulunk, a szénát, hogy ez hogy néz ki. Csak az a baj, hogy nem szabad lustának lenni, ha itt a széna maga ami a főszereplő, akkor látjuk, hogy ez a földön van, és akkor tessék odamenni kicsit közelebb, mert maga a táj nem egy jellegzetes táj, akárhol lehetne, itt mögöttünk a kiserdőnél is. Ezért érdemes beáldozni a farmerünket, hogy beletérdelünk esetleg a fűbe, és azon ez nyomokat fog hagyni. A második kép egy kedves portré, csak egy picit lehetnél szigorúbb a kompozícióval, ott ahol a gereblye van, onnan hiányzik egy kevés, nagyon be van oda szorítva a sarokba, míg a képnek a jobb oldalán és a tetején fölösleges terek vannak. Utóbbi könnyebben megoldható, mert vágni mindig lehet, hozzáragasztani már nem, hacsak nem már eleve vágott kockát adsz nekünk. De ez egy jó portré, elfogadom. Az első kép az ugye a természetben föllelhető formájában a széna, a második kép gondolom az akar lenni, amikor a bácsi összehúzza ezt a gereblyével, mondjuk ehhez az összehúzáshoz kicsit katonásan áll, de nem baj, a régi korokban is voltak ilyen portrék, hogy mester a szerszámjával. Aztán a harmadik képen látunk egy helyet, ahol ilyen kis földkupacok vagy mik vannak, gondolom, hogy ez lehet az összegyűjtött széna. Csak itt az a baj megint, hogy én értem, hogy szeretted volna bemutatni azt a helyet, ahol ez készült, csak ennek a képnek minimum egyharmada fölösleges információ. A kiégett ég nem tudunk kezdeni semmit. Ha a dombok tetejénél elvágod a képet, akkor máris látod, hogy a fókusz egyből odakerül, ami a cél lett volna. Igenám, de akkor kiderül az is, hogy a képnek az alján is van egy ilyen probléma. Szép ez a nyom, de ebből a szempontból erre sincsen túl sok szükség. Annál a puklinál, ahol elkezd kanyarodni ez az ív, akkor szintén lehetne vágni, és már érzed, hogy nyugszik le a kép, kezdünk tudni fókuszálni arra, amit te mutatni szerettél volna. A vagdosás helyett az egyszerűbb megoldás az, hogy álló formátum helyett egy fekvő formátumot használsz, és egy kicsit közelebb kell menni. Legalább az egyiknél ott kellene állni, hogy abból valamennyi benne van a képnek az egyik sarkában, és még a többit is a képen lássuk. Van egy utolsó befejező képünk, amikor a tehénkével vontatott kocsin ott van az összegyűjtött széna. Nekem ez a kép is tetszik, ezzel a képpel is viszonylag kevés bajom van, a kép fölső részénél ez is vágható. Az ég javarészt felesleges, a háztető felénél bele lehet vágni bal oldalon. És akkor jó feszes képet kapnánk. Visszaadom ismétlésre, tessék egy kicsit jobban koncentrálni a kompozícióra. (hegyi)

Egy olyan játékot látok itt most Tamástól, amire lehetne azt mondani, hogy na ez ezzel és azzal a filterrel készült, és fotosop, ésatöbbi, de azt mondom, hogy ez engem nem érdekel, mert a végeredmény, amit itt látok, az magáért beszél, és teljesen rendben van. A cím is erre utal, hogy ez egy tudatos döntés, grafikai megoldásokat szeretett volna Tamás létrehozni, és erre nagyon is alkalmas a napraforgó, sőt, nagyon izgalmas a képnek a háttere is. Olyan, mintha egy akvarellt látnánk a nappal, a felhőkkel, ez is teljesen rendben van. Talán a felső részből lehetett volna még vágni, most nagyon nagy hangsúlyt kap, avagy, ha még besötétítem, ha ráengedek arra a hátsó részre, akkor többet láthatok azokból a fénygyűrűkből és a felhőből. Ez lehet, hogy még segítette volna a kompozíciónak. Most a fölső rész nagyon kilágyul az alsó rész határozottságához képest. Ez az egyetlen észrevételem van, de a megoldás abszolút jó, és azt a fajta tikkasztó meleget is jól mutatja, ami a nyárnak a sajátja. Jó időpontban van a napraforgó is megfigyelve, ez is segít. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas ez a kép, olyan mintha egy kirakósjáték lenne, hogy na most ide teszem az egyik medencét, oda a másikat, teszek egy apát is, meg teszek egy fűzfát is. Ez nyilván nem Ágnesen múlik, ez a tervezésnek a szépsége, úgymond. Olyan kis célszerűnek tűnik az, hogy hogyan vannak ezek a medencék egymáshoz képest elhelyezve. Kedvelem ezt a képet. Egyetlen egy javaslat: ha picit mocorog Ágnes a fejével föl-le, föl-le irányban, akkor elképzelhető, hogy egy olyan pontot talál ennek a két szögesdrót hálónak, ami hangsúlyosabbá teheti a jelenlétüket. Ha egy kicsit följebb emeli a fejét, akkor ez a szögesdrót ketté fogja vágni a fűzfát, bele fog vágni a vízbe, a jelenléte erősebb lesz: hogy én egy kívülálló vagyok. Most főképp az alsó szögesdrót nagyon el van tűntetve. Nyugodtan bele lehet ezekbe a formákba vágni, mert az is egyfajta érvényes vélemény és voks, hogy én azt mondom, hogy engem innen kizártak, és ezért állok a kerítés mögött. Ahogy most ez a két kerítésdrót átmegy a képen, az fölveti azt a kérdést, hogy ha picit előrébb mozdultál volna, akkor nincsenek benne. Ha határozottan, erőszakosan belekomponálom ezt, hogy vágja csak szét azokat a formákat, akkor nem kétséges, hogy ez miért került oda. Ennyit tudok én hozzátenni meglátásként. Kettő csillag, mert egyébként a kép rendben van, csak most ezzel nehéz mit kezdeni. (hegyi)
értékelés: