3. Természetfotó

Nagyon szeretem ezt a képet, mégpedig azért, mert nagyon izgalmas az az érzés, amit a nézőben kivált vagy ki tud váltani azáltal, hogy ezek a hópelyhek megjelennek, de negatív formaként jelennek meg. Tehát a nagy világos égben, ezek ilyen sötét pöszmöszökben szállnak felénk. Pont ettől válik ez az egész izgalmassá, mert egyszerre hordozza a régi fotográfiák roncsolt felületét és azt a tényszerű helyzetet, hogy szakad a hó, és ettől válik az egész izgalmassá, hogy a ez a kettősség a nézőben is megjelenhet. Ráadásul a mélységélességgel, azzal, hogy ezek a hópelyhes bemozdultak, ezzel eléri azt az alkotó, hogy én is ott érzem magam ebben a helyzetben. Nem mondom, hogy egyértelműen úgy érzem magam, hogy rohanok, vagy majd megfagyok, ezt ez a kép nem is igazán tudja hordozni, nem is valószínű, hogy ez volt a célja, de olyan, mintha ülnék az út szélén egy autóban és nézném a tájat. Az élmény mindenképpen meg van és nagyon köszönöm. Kevés eszközzel dolgozik. Kompozícióban izgalmas ez a sötét folt, ez a forma, amit a bokrok adnak és nagyon érdekes, hogy ezek hogy kúsznak ide be. Olyan, mintha egy kisvonat robogna a tájban és annak a füstfelhőit látnánk, sok mindenre lehet asszociálni. Megint azt mondom, hogy a történetnek a meseszerűségét erősíti ez a fajta fogalmazás. Kompozícióban nem vagyok teljesen biztos, hogy a döntés az abszolút érvényes lenne. Lehet, hogy én ebből a sötét foltból kevesebb vagy többet adnék belőle, de most nagyjából középen nem biztos, hogy kompozícióban annyira erős, de mindezt elviszi a vállán az a fajta történetmesélés, amit Viktória mutat nekünk. Úgyhogy nagyon köszönöm és meg van rá a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Bevallom férfiasan, hogy én most megnéztem Bélának, hát majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt riport leckére beküldött Tél a tónál című képsorozatát, ez most téli szilánkok. Azért tettem ezt, mert biztos szerettem volna lenni abban, hogy jól emlékszem, hogy mi az, amitől az a sorozat másképp működött, mint ez. És ez nagyon egyszerű lesz, amit most mondok, ott a Béla valamit el akart nekünk mesélni. Be akart mutatni nekünk valamit. Volt egy érzelmi megközelítés. Ez most, amit látok, ez nekem kilóra megvan, ott van minden, ami kell, mindegyik nagyon izgalmas irány lenne, de önmagában egyik sem elég erős, hogy önállóan megálljon mint kép és ebből kifolyólag, hát a Béla összerendezte ezt egy sorozattá. Nekem most így tűnik ez a metódus. Tehát, hogy nem egy sorozatot akarok csinálni, hanem csinálok képeket, utána meg azt mondom, hogy, na jó, akkor ezek a képek lettek ebből a sorozatból jók, vagy egy bizonyos szint fölöttiek, és akkor ezeket így egy csomagba beküldöm. Nem látom, hogy ez építkezne valamilyen szinten ez a történet, tehát nem látom azt, hogy lenne valamilyen összekapcsoló szál, ami összefogná ezt a helyzetet, és azt sem látom, hogy minden egyes kép indokolt lenne, bármelyiket ki tudom hagyni ebből a sorozatból. Bármelyiket - miközben bármelyikkel el is tudnék indulni, mint történet, tehát el tudnám kezdeni a mesét vele. Tehát én azt mondom, hogy ez most így egy nagyon szép skicc, minthogyha egy jegyzetfüzetbe felírtam volna azt, hogy na, mivel szeretnék foglalkozni. Én most azt tudom mondani, hogy hát Béla, nem is azt mondom, hogy ismétlésre adom vissza, hanem ebből kaptunk tőled egy nagyon erős sorozatot egy évvel ezelőtt, ez nem ment azon túl, sőt, hát most vagy valamelyik vonalon elindulsz, vagy nem tudom, valahogy jó lenne, hogyha megmondanád, hogy mitől szereted te ezt a történetet, mert ez nem derül nekem ki. Nem érzem azt, hogy érzelmileg mi az ami téged ehhez köt. Itt megint azt mondom, hogy bele kell bújni ebbe, mint egy kabát és magamra kell tudni húzni és úgy elmesélni, hogy én - a néző - ezt nagyon szeressem, és nagyon fontos legyen nekem is. Tényleg azt mondom, hogy az első kép olyan, mint egy nagyon szép ólomüveg ablak, vagy minthogyha lehetne ez egy pénzverdében, vagy egy ékszerkészítőnél. Gyönyörű. A második kép, mint egy béka. Ez is egy jó vonal. A harmadik kép, az ezzel a kis hegyes formával és a háttérben lévő pöszmöszökkel nagyon is izgalmas zenei elindítása mondjuk egy történetnek. A következő képnél nagyon jó ez a mélységélesség meghatározás, hogy ennyire kicsire vetted a mélységélességet. Ez a negyedik kép. Az ötödik képen…hát, ez, mondjuk ez az ötödik kép szerintem kimaradhat, ez annyira nem erős semmilyen szinten. A hatodik kép az egy teljesen más. Az olyan, minthogyha felülről nézném a Nazca vonalakat, tehát megint egy más gondolati irányt lehetne belőle kihozni. Vagy a térképpel összehasonlítva, vagy minthogyha egy várost építenének, de akár egy sci-fi filmet is el tudok ebből képzelni. A zárókép, az pedig tényleg azt mondom, hogy nagyon szép meglátás, ott viszont valami hiányzik a képről, amitől ez a kép történetté alakul. Háttérnek jó, csak még nincs rajta történet. Szóval, Béla, én ezt visszaadom, és nem is azt mondom, hogy ismétlésre, hanem átgondolásra. (hegyi)

Nekem az a problémám ezzel a képpel, hogy azzal, hogy életlenben van tartva ez a, talán erkélydísz, ezért az a dimenzió játék, ami segítené ezt a képet, nem jön létre, olyan, mintha ezt utólag tettem volna oda. Én biztos, hogy élesben tartotta volna ezt is. Ez az egyik gondolatom. A másik pedig az, hogy önmagában egy garázslejáró nem annyira izgalmas. Nyilván ahhoz, hogy ezen a keretezésformán átnézve maga ez a keretezés viszonylag párhuzamosokat adjon, az megkötötte a Gime kezét abban, hogy mit ábrázol a kinti világból. Mert egyébként jót tett volna, ha már ezt a garázslejárót ábrázoljuk, hogyha többet látunk abból a részből, ahol az autók a garázsba mennek. De igazándiból ezzel, azonkívül, hogy egy jó ötlet, nem tudok mit kezdeni, hogy miért fényképezek le egy garázslejárót, ahol se élet nincs, se nem szorult be oda semmilyen autó, semmi nem indokolja nekem ezt a képet így, ebben a formában. Lehet, hogy érdekes, izgalmas helyzeteket lehetne találni. Egyébként ott van valamilyen kerti grillsütő, ami izgalmas lehet. Én azt mondom, hogy a télben mókás helyzet, amikor a hó belep tárgyakat, esetleg olyanokat, amiket egyébként a nyárhoz kötünk és teljesen más funkciót és értelmez kapnak így ezek a tárgyak, de ennél a képnél én most ezt nem annyira érzékelem. Maga az irány izgalmas és a Gimének is azt mondom, hogy próbálja meg ezeket a finomságot megtalálni a környezetében, de azért egy picit koncentráljunk arra, hogy mit ábrázolunk, mert nem mindegy. Ahhoz, hogy ez a struktúra tudjon működni, hogy ezekkel az oválisokkal és ívelt formákkal úgymond jól tudjon feleselni ez a szögletes nagy tér, ami a garázslejáró, ahhoz ezt kompozícióban helyre kell hozni. (hegyi)

Utólag tudtam meg, hogy a két képeslap tulajdonképpen egy sorozat akar lenni, úgyhogy én most ezt megpróbálom egyben értelmezni, bár nekem ezek a képek külön is működnek, nagyon szeretem őket. Mind a két képnek az az ereje – főképp az első képen látszik ez jól – hogy a kétdimenziósnak sejthető keretezés a kép alján átalakul és kap egy kicsi teret, és ettől az egész majdnem olyan, mintha egy roncsolt negatívot látnánk, aztán közben kiderül, hogy ez a roncsolás a valóságban a gondolom vakolat nélküli téglákból adódik. A képeslapok 2-es képnél is elég erősen megjelenik. Polaroid képeknél lehet ilyet látni, főképp a nagyobb méretű polaroiddal lehet hasonló hatást elérni. Tehát én azt mondom, hogy ezek nagyon jó és nagyon erős meglátások, és nagyon tetszik. Ebből egy sorozatot is el tudnék képzelni, tényleg akár képeslapként is. Nyilvánvaló, hogy nem végtelen a száma ezeknek az ablakoknak és az ezeken való kitekintéseknek, bár azt mondom, hogyha egyszer az ember elkezd ezen gondolkozni és bekattan az agya erre az irányra, akkor aztán már mindenben képeslap keretet lát. Tehát én arra ösztökélném Barát, hogy nyugodtan kezdjen el ezzel foglalkozni, mert ez egy izgalmas játék és megéri. Nem mondom azt, hogy ezzel váltjuk meg a világot, de nem is biztos, hogy kell. Én azt mondom, hogy egyszerűen ha valami nyugalmat sugárzó és esztétikus képi megoldás, akkor abban utána az ember – nem rögtön az elején – egy idő múlva elkezd megtalálni olyan kis részleteket, amik aztán viszik a szemet, a gondolatot és az érzelmeket. Akár az első, akár a második képet nézem, ez mind a két képnél létrejön a térjátékkal. Köszönöm. Mivel utólag mondta Bara, már nem tudtam összevonni ezt a két képet egy leckébe, mert mindkettőhöz születtek hozzászólások, úgyhogy én most azt mondom, hogy a két kép kap 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Nagyon jó az a helyzet, az a meglátás, amit Rozi észrevett. Itt elsősorban arra hívnám fel a figyelmet, ami a kép fölső szélén látható, ami valószínűleg egy kint felejtett napernyő lehet és ez az, ami izgalmassá teszi ezt a képet. Ami egy kicsit talán jót tenne ennek a képnek, ha ebből többet kapnánk. Tehát hogyha ez az ív a tetején be lenne fejezve egyrészt, másrészt hogyha egy kicsit még nyitunk a képen, akkor még hangsúlyosabb tud lenni ez a forma, akár ha egy kicsit följebbről fényképezzük, akkor a jégcsap vége jobban érvényesül azon a helyzeten, azon a tetőmintázaton, ami háttérként tudna funkcionálni. Én kedvelem ez a képet, és Rozit arra biztatom, hogy fotózzon, fotózzon, gyakoroljon! Egyrészt azt mondom, hogyha lehet, akkor a leckéken sorban menjünk végig, másrészt pedig a fotónál is, mint bármi más szakmánál a gyakorlat teszi a mestert. Nem kell visszaretteni, tessék küldeni képeket. Én ezt most 2 csillagra értékelem és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Csavartfűz ágai.

Szeretem ezt a képet. Nagyon tetszik az, hogy egy ilyen megfigyelés mellett, ami a deresedés, és ez télen nagyon szépen tud megjelenni, az is még pluszban létre jön, hogy ennyire grafikus, rajzos ez a megfogalmazás. Maga az a kiválasztás is, hogy ennél a Csavartfűznél vette észre ezt Zoli. Az egy másik kérdés, hogy ha az embernek ilyenkor van türelme, ideje és a szerencse is segíti, akkor esetleg ha egy kismadár is rászáll vagy elszáll a háttérben, még mozgalmasabbá, bolondabbá tehetné ezt a képet, de így is nagyon jó ez a kiválasztás. Kicsit tömegében én lehet, hogy még engedtem volna a jobb oldalon és alul ehhez a képhez, hogy a sűrűjéből kapjunk még egy kicsit, mert az tömegben visszahúzná azt a világos részt, ami az égből most a képnek a bal felső részén látszik. Tehát azt a tömeget, amit most ott látunk, azt valamivel ellensúlyozni kell. Ez egy pici kompozíciós problémám, de a három csillag meg van. (hegyi)
értékelés: