3. Természetfotó

Barackvirágzás

Nagyon szeretem.

Várom már a tavaszt, várom már nagyon. Igazándiból nekem két kedvenc van: a tavasz meg az ősz, a tél meg a nyár nem áll hozzám annyira közel. Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Lényeg az, hogy örülök neki, hogy a reményt hozza ide nekünk Zoli azzal, hogy egy tavaszi képet küld most nekünk. Egyetlenegy pici problémám van és ezt egy zsebtükörrel vagy egy kis zseblámpával meg lehetne oldani, mégpedig az, hogy itt az előtérben lévő virágsziromba valamivel egy picit deríteni kellett volna, hogy ezek a kis magsprórák vagy mik – bioszból nem voltam jó – több fényt kapjanak és ezáltal nagyobb hangsúlyt. Az nagyon jó, hogy a mélységélességet használja Zoli és ezzel játszik, mert ettől a térbeliség már eleve meg van, de erre a térbeliségre a világítással is rá kéne erősíteni. Most a háttér lényegesen nagyobb fényerővel rendelkezik, mint az előtérben lévő virágforma, ami a főszereplő. Úgyhogy én azt mondom, hogy ez két csillag, legfőképp azért, mert a világítással egy picit kéne még játszani, de a kompozíció is jó, tetszik, tényleg szépek a formák és nagyon jó a mélység élesség. Gratulálok! (hegyi)
értékelés:

meleg

Itt most egy olyan képet látunk, aminél sejthető, hogy valamilyen külső környezetben készült a kép - azért mondom, hogy sejthető, mert ennél most ez csak az ember korábbi információiból összerakott sejtés. Legalábbis az én monitoromon nagyon sok minden nem látszik a környezetből. Látszik valamilyen farakás és az, hogy ez meg van gyújtva és ég. Az sem látszik, hogy vannak-e körülötte emberek vagy nincsenek, az se látszik, hogy hol történt ez az esemény. Meleg van, az tény. Számomra az sem derül ki, hogy tél van. Szóval én értem ezt, csak megint azt mondom, hogy jó lenne, hogyha a nézőt nem próbálnánk bevinni valamilyen erdőbe. Ha nagyon konkrét akarok lenni, akkor ennél a képnél az információ 3 rétegből áll. 1. Van egy kép információ, amin látunk egy tüzet. 2. Van egy szövegi információ, ami leírja, hogy ez meleg. 3. Van egy másik szövegi információ, ami leírja, hogy ez a 29-es lecke, Tél. És ezekből én elhiszem, hogy ez télen készült és meleg van és biztos vannak ott emberek is, de – nem tudom mennyire vagyok világos – ez a képről nem derül ki. Ennek a képről kellene kiderülnie, a többi csak díszítés, főleg az, hogy 29-es lecke, Tél. Lehet, hogy én vagyok most kevésbé nyitott, de nem látom, hogy hol van ebben a tél, úgyhogy én ezt most visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Bölcső

Nem sokkal ezelőtt láttunk egy képet a Feritől, ami a Tisztelet Balla Demeternek című leckére érkezett. Itt egy másik kép, és mondhatnánk, hogy ez ugyanaz, a Feri most rátálalt erre, hogy nagyon kis mélységélességben dolgozva ilyen klasszikus formákat, századfordulós hangulatot idéző formákat rajzol föl ide nekünk, én meg azt mondom, hogy a két képnek – azon kívül, hogy technikailag hasonlóképpen készültek – túl sok köze nincs egymáshoz. Még azt is mondhatom, hogy az egy férfias meglátás, ebben a képben nagyon sok nőiség van, és nagyon örülök annak, hogy a Feri ezeket is elő tudja magából hozni. Technikailag annyit mondok, hogy azért annak itt örülök, hogy – bár nagyon a határán vagyunk annak, hogy a Feri mennyit élesített utólag – ezen a határon viszonylag belül maradtunk és nagyon szépek azok a kis struktúrák, amik ezen a kis bepöndörödött levélkén élesben meg tudnak jelenni. Nagyon kedvelem azt a fajta ritmusjátékot, amit ez hoz: azokat az íveket, hullámokat. Nagyon szeretem. Egy picit nekem megint a kompozícióval van problémám. Lehet, hogy én a kép fölső részéből nyugodtabban, bátrabban vágtam volna és amit levágtam, azt alul hozzá tenném, tehát nekem ilyen problémám van, de üsse kavics, ez az én nyavalyám. (hegyi)
értékelés:

tükör

Izgalmas ez a tükör játék, hogy ez valami üvegház vagy mi, nem tudom, de nem is fontos, a lényeg abban van, hogy a természet formái és a tükröző táblák elvágó egyenesei jól ritmizálnak. Egy kicsit maga a képkivágás az, ami bizonytalanná tesz, valahogy valami nincs a helyén ettől, hogy mit hol lehetett volna változtatni, nem tudom, mert nem voltam ott, hogy mi van balra és jobbra, de most valahogy be van szorulva a fa, és így a tükör dőlése bár indokolt és jót tesz a képnek, de nem tudja kifutni magát. Ha nem lehet egyik irányba se többet adni, akkor fent kellene vágni picit, szóval ez az, ami csak ott és akkor eldönthető, utólag már okoskodás. (hegyi)
értékelés:

sarkvidéki történet

Ez egy szerelmi történet. Lírai, mondhatni akár humorosnak is, de megrázó is. Nekem a történet nincs lezárva. És a képszélek, a képhatárok... ott van finomítanivaló. De ez egy igen finom mesélés, nagyon kedves és visszafogott, eszköztelen. Jó, legközelebb a befejezésre is kell figyelem, hogy mi a sztori vége. (hegyi)
értékelés:

Ennél a filmnél már kommentben sok minden elhangzott, csak jelzés jelleggel ismétlem azokat, amikkel egyetértek: egyrészt az eleje-vége főcím ismétlése értelmetlen így, ha ebbe belevarázsol Árpi valami geget, akkor igen, de így most nem. A világítás az nem egyenlő a fényeléssel, az egy dolog, hogy a kópia maga sötét vagy sem, de a belsők lehetnének izgalmasabbra világítva, és valami következetes helyzet is kívánkozna, hogy az végig legyen víve a filmen. A szövegmondás néhol teátrális, miközben a sztori dokumentál, a mese nem hiteles attól, hogy a szereplő nem éli át a helyzetet. A fiatal szereplőnél jobb a helyzet, ott viszont a statikusság az, ami nem tesz jót a kompozíciónak, a félalakos megjelenítés nem értelmezhető, mert a háttér nem indokolja - ha a háttér úgy lenne megválasztva, hogy dinamizáljon, meséljen, akkor volna értelme félalakosban tartani a figurát. A vágás: sok esetben van az egyes snittek elején főleg felesleges idő, ami a ritmust töri meg, amitől elakad a mese, a dinamika. Mindezekkel együtt a film jó stúdium, fontos, hogy ezeket a helyzeteket is gyakoroljuk, mert ez a továbblépés a dokumentalista megközelítéstől. Ha bátrabb a kamera, akkor mozgással még több feszültség, erő kerülne a filmbe. (hegyi) értékelés:

Tél a pálmák alatt

A képnek két értelmezése is lehetséges - címmel és anélkül. Ha a címet figyelem, akkor talán egy picit még lejjebb lehetett volna a kamerát vinni, hogy a pálmák igazából pálmák legyenek - ha elvonatkoztatok a címtől, akkor egy nagyon szép és jó hangulatú, vidám képet látok, egy mikrokozmoszt, ahol a kis fűszálak, nünükék élnek, és a vidám, napsütötte színek mellett a háttérben egy nagy maci szeme, orra és fülei is látszanak. Mindenképpen mesei kép, lehet, hogy megélne a gyerekkor leckében is? (hegyi)
értékelés:

Szűz (?) hó?
Szűz (?) hó? - Már nem...

Egy képpárt látunk, akár mondhatnánk azt is, hogy ilyen volt, ilyen lett képpár, hiszen az alkotás egyik ereje éppen a humorban rejtőzik, ugyanakkor nagyonis átélhető, átérezhető mindaz, amit a képen látunk, a hideg hóba lépés élménye. Ami erősíthetné a képek üzenetét, az igen egyszerű: Rozi, ha már belelépsz a hóba meztélláb, a nadrágod szárát felhúzhattad volna annyira, hogy ne zavarjon a képen a kéksége, formája. A másik, hogy a lábon lévő rajzolattal most nincs harmóniában a lábköröm festése - az egyszerűbb sokszor hatásosabb tud lenni. (hegyi)
értékelés:

téli háló

Itt van a szokásos Gimesi geometria, csak most olyan, mintha András kezdene magára találni, mert nem manipulál, hanem a valóságban találja meg mindazt, amely számára fontos: az ismétlődést, számsort, variációs halmazt. Nem az alkímista technikájával alakít át, hanem alázatosan figyeli a természet alkímiáját. Az a jó, hogy a napló jelleg így is működik, sőt jobban, mert az alkotói hozzáállás koncentráltabb. ...azért valami ellenállhatatlan kézjegy? (szőke)
értékelés:

Tűzmanók...

Tűzmanók táncolnak. Nem fáznak.

Tamás megfigyelése kettős. A valóságból, amely rítushoz közelít, hiszen a téli szabadtéri tűzrakás mindig visszahoz valami ősit, másrészt a festőiségből, a narancsok és a szürkék egymásmellettiségéből a jelenidejű ritmust. Mind a kettő irány számunkra, nézők számára a jelenidjűséget hozza. Fontos, hogy a kép alsó szélén látható a fa gyökere, hátul pedig a lécből kiálló szögek, talán ezeknek a szerepének a tisztázása lehet később a cél. Vagyis, hogy a valóság feletti, amely a kép középpontában található (nevezhetjük őket Tűzmanóknak) és a realitás (kert, út, maradékok) képen belüli kompozíciós viszonya hogyan aránylik. Nehéz itt megmondani, hogy szűkre, vagy tágabbra kéne vágni, ezért próbáltam ehelyett inkább a gondolati rész felé terelni a keresgélést. Ha, az alkotó tudja pontosan mit akar, ott fog teremni azonnal a képi válasz. (szőke)
értékelés:

hóesés

Mert a hó vastagon kavarog
Végre az, az, amit akarok
Ez egyszer az, amit akarok
Eljött és vastagon kavarog

A képpár a tél házifeldatra érkezett, valójában András egyszerre a riport feladatához is illeszkedő munkát küldött el. Ennek azért is örülök, mert mind a két helyzetről lehet pár szót váltani. Kezdjük a "nem idevágóval", a riporttal. Sok szó esett már itt ilyesmiről és többségében sok, vagy három képszám fölöttiek érkeztek ebben a műfajban, külön örülök, hogy nagyon szűken két képpel is képes történetet mesélni András, a régebbi kritikai hangja az elemzéseknek itt alább kell, hogy hagyjon, mert éppen ez a munka bizonyítja, hogy András gondolati érzékenysége nagyon finom, speciális, sűrített tud lenni, akkor, ha kellően koncentrál és itt ez történik. A lecke: Jól oldja meg az impresszión keresztüli választ a házifeladatra. Közelit és távolabbit használ párban, a hó karcokra gondolok és az ágakra. A sötétbarna és a sárga ugyanúgy jól rímel egymásra, a belső történéseket erősíti. Külön meg kell jegyezni még, hogy András világában a nonfiguratív, vagy geometrikus, vagy transzcendes sokszor ott van és nehezen szervül a valósággal, néha kimódolt. Itt az első képben izgalmasan használja ezt a módszert a megfigyelésen keresztül egy határmezsgyére lépve a hószálakkal, amelyek olyanok, mintha régi filmkarcok lennének. Ettől válik egyszerre valóssá és manipuláltnak tűnővé e kép és ez az, amelytől intim és belső csendes világot karcol az emlékeinkből ide. Csak így tovább. (szőke)
értékelés:

Befagyott pillanat

Néma susogás

A madarak a szabadság jelképei suhannak itt el a téli városi környezetben, fekete-fehérben, mint egy régi kitekintés. Nagyon szerethető kép, talán az aljából lehetne vágni. Most többször elhangzott a történet, a történet mesélése. Esteleg megérne egy misét, hogy mindaz a rácsodálkozás, a városi ember részéről, amely történetíróvá tesz bennünket, kissé bővüljön. Gondolok itt: az alkotó szobájából kilátásra, lépcsőházi ablakra, mint szegélyre, vagy a szoba melegére, függöny szélre. Nyilvánvalóan nem ezt a képet szeretném megváltoztatni, hanem keresed a meséd kiindulását és szeretném, ha részesévé tennél minket. Három disznó és reménykedem, hogy egyszer ezt láthatjuk riportban is tőled. (szőke)
értékelés:

FA-ktúra és textúra

Harmincnégy mázsa tűzifa. Jöhet a tél...

Kedves Tamás! A 19. lecke Ősz kategóriájára az ún. fa felületek ritmikai játéknak megfigyelése, ezeknek a tartó oszloppal való elválasztása, a festői formák képpé átalakítása tökéletesen működik. Ez egyrészt egy tanulmányfotó, másrész egy dokumentum fotó, harmadrész pedig egy nagyon jó ritmusjáték. Mindezt összefoglalva, ez a kép jó. Ez a kép egy klasszikus üzenet, klasszikus munka és csak abban szeretnélek megnyugtatni, hogy ha egyszerűen csak ennek a képnek az a címe, hogy fa felületek vagy a tűzifám vagy bármi más – nem akarok beleszólni – ez a kép akkor is ugyanígy hordozza a szerethetőségét, a biztonságát, a ritmikai rendszerét. A cím most egy kicsit bizonygatásnak tűnik, hogy egy szójáték jön létre, de hidd el, hogy ez a kép önmagában is megállja a helyét, lehet ennek egyszerűbb címet választani, ugyanígy el fog jutni a közönséghez az üzenetet. Bízz magadban, hidd el, hogy jók azok, amiket csinálsz és ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Mama

Itt is azt szeretném mondani az Anitának, hogy nagyon jó az irány, nagyon szeretem ezt az utat, amit most elkezdesz, elkezdtél újra és újra bejárni. Érdekes az előtér-háttér viszonylat. Talán két megoldás lehetne: az egyik az, hogy a szőlő venyigék vagy ezek a szőlő testek még jobban, erőteljesebben benyomuljanak ide az előtérbe élesség szempontjából és még kevésbé életlenül hagyni a háttérben a mamát; a másik pedig az csodálatos kéztartás, a gesztus, a kontraposzt, ahogy a nagymama megtámaszkodik ott a régi ház ablak mélyedésénél, talán ez a másik, ami akár a szőlővesszők nélkül is megállja a helyét, mert csodálatos az a bölcsesség, az a tartás, az a bizalom, ahogyan ő modellt áll neked. Ezek nagyon nehéz helyzetek, bátorság kell hozzá, hogy az ember, addig amíg lehet, ezeket a fotográfiákat elkészítse, akár a szeretteiről – és itt most mindegy, hogy van-e rokoni kapcsolat vagy nincs, mert nem tudok sokat a kép készültéről – de az egyértelműen kimondható, hogy tisztelet és szeretet van az alkotó irányából a modellje felé. Továbbra is azt mondanám, hogy a megoldás előtt állsz, a bátorságot, a pontosítást kellene növelni. És annak ellenére, hogy vannak problémák a képpel szakmailag, én megadnám a három disznót, sarkallva ezzel arra, hogy próbálj eljutni, próbáld meglépni, hogy legyen bátorságod elkészíteni azokat a képeket, amelyek már tulajdonképpen minden kritika nélkül elfogadhatóak. (szőke)
értékelés:

Nyár volt, túl meleg...

Először azt szerettem volna mondani a Tímeának, hogy a kép nagyobbik felületén nem történnek igazából fontos dolgok, és nagyon vágytam volna arra, hogy a lábakat, a kép alsó sarkán lévő lábak folytatásait, a kezek folytatásait, a kislány testének folytatásait lássam. Aztán az jutott eszembe, hogy de hát hányszor van ez, hogy történetek kezdetei és a történetek befejezései azok mindig ilyen úgymond belógások, ilyen kis szöszmők, szösszenetek. Egy ilyen pillanatfelvételt sejtek itt most, ahogy a kép két szélén éppen hogy csak elindulva más–más korosztály keres egy irányt, de nem találkoznak még. Ezért merem megkockáztatni azt, miközben lehet, hogy sokan majd a fejemhez vágják, hogy miért nem vagyok konzekvens az elemzésekben, hogy számomra ez a kép jó és én ezt a képet nagyon szeretem, merthogy a kép szabályok, az aranymetszés és minden, amiről már annyit beszéltünk, azok itt teljes egészében felrúgódnak. Valahogy pedig pont ettől, hogy a keret szélére csúszik ki minden, valahol mégis csak elkezd érzelmileg működni egy üzenet. Egy másfajta üzenet, nem az a fajta képzőművészeti üzenet, amelyeket kiállítótermekben a falakon látunk és jól összefoglaltan jelentkeznek, hanem az a fajta belső emléknapló mozaikszemei, amelyek egy-egy korszakot, egy-egy nyarat élhetővé tesznek egy ilyen képen keresztül. Talán Cseh Tamás, Bereményi Géza dalai, versszövegei picit hasonlóak - nem tudom, hogy majd az Estiklopédiában esetleg ezekről a munkákról hallhatunk-e vagy esetlegesen az Estiklopédiát készítőt beemelem majd valamikor a sulirádióba, mondjuk egy komplett Cseh Tamás oeuvre-t - valahol én ezekben a történetekben hasonlót érzek, mint ami itt a 18-as lecke Nyár házi feladatnál a Tímea munkájában látható, emiatt vállalom azt, hogy kapjak a fejemre. Nekem ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés: