Pécs. Tettye.

Tamás tud meglepetéseket okozni. Szerénykedik ő, hogy ő ezt se tud, azt se tud, nem tudok műsort csinálni, nem értek hozzá, nem tudok fényképezni, nem értek hozzá, és aztán utána idetesz egy ilyen képet. Szóval én azt mondom, hogy óvatosan kell kezelni azt, hogy Tamás önmagáról miket állít, mert ez nem biztos, hogy mindig a valósággal találkozik. Nagyon szeretem ezt a képet, nagyon jó fotográfia. Millió szálon el lehetne indulni: azon a hármasságon, ami a természet, az emelt szobor, a Krisztus szenvedése és a tévétorony együttese, a három út; vagy lehetne arról beszéni, ami a felhők fölötti fény játéka, arról a nagyon furcsa fényviszonyról, ami vihar előtt szokott létrejönni, és nagyon nehezen utánozható. Lehetne mesélni az emberről, aki egy időn belül, egy időpontban képes transzcendens dolgokban hinni, és nagyonis racionális építményeket építeni. Szóval sok irány létrejöhet, és ennek a képnek szerintem ez az egyik nagyon nagy előnye, hogy a rácsodálkozások kívül, és azon a bravúron kívül, hogy Tamás talált egy ilyen pontot, ahonnan ezt a képet el tudta készíteni, azt kell, hogy mondjam, hogy itt nem csak az időzítés van a helyén, hanem az is, hogy Tamás, mint egy kvízkérdést, föladja nekünk itt a leckét. És aztán azzal a mosollyal, amit ismerünk Tamásnál, figyel minket, játszó gyerekeket, hogy na most ki mire jut ezzel a képpel. Azért azt hozzáteszem, hogy itt megint arról van szó, hogy nem hiszem el, hogy csak három hozzászólást ért meg nektek ez a kép. Tessék egy kicsit megerőltetni magunkat, és ne csak azokat a dolgokat nyitogassuk, bontogassuk és elemezzük, aminél szinte kész válaszaink vannak. A kétségeinket, a kérdéseinket is nyugodtan feltehetjük, úgyhogy én azt javaslom, hogy azért erről a képről lehet, hogy érdemes lenne beszélgetni kicsit itt a kommentárok alatt, ha gondoljátok. Én szeretném. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Tűzmanók táncolnak. Nem fáznak.

Tamás megfigyelése kettős. A valóságból, amely rítushoz közelít, hiszen a téli szabadtéri tűzrakás mindig visszahoz valami ősit, másrészt a festőiségből, a narancsok és a szürkék egymásmellettiségéből a jelenidejű ritmust. Mind a kettő irány számunkra, nézők számára a jelenidjűséget hozza. Fontos, hogy a kép alsó szélén látható a fa gyökere, hátul pedig a lécből kiálló szögek, talán ezeknek a szerepének a tisztázása lehet később a cél. Vagyis, hogy a valóság feletti, amely a kép középpontában található (nevezhetjük őket Tűzmanóknak) és a realitás (kert, út, maradékok) képen belüli kompozíciós viszonya hogyan aránylik. Nehéz itt megmondani, hogy szűkre, vagy tágabbra kéne vágni, ezért próbáltam ehelyett inkább a gondolati rész felé terelni a keresgélést. Ha, az alkotó tudja pontosan mit akar, ott fog teremni azonnal a képi válasz. (szőke)
értékelés:

Pincében.

Én kedvelem ezt a képet. Ugyanakkor ez egy színházszerű, tudatosan beállított, szinte Ladik Kati korabeli performanszait idéző színházi helyzet. Esetleg az Estiklopédiában érdemes egy-két információt olvasni, megnézni a vajdasági színésznő munkáiról, ha az fölfejthető. Ugyanakkor azért hadd mondjam, hogy a borospincében hátul az eredeti gyertyatartó helye, ahol szintén van valami kis parányi fény, ott a jobb vállnál érzékelhető, azért nem száz százalékosan van itt a kameraállás kitalálva. Tehát picit esetleges az, hogy a kamera itt van, mert a tonett szék, vagy ez a bőrszék is egy picit a szélen van, és Tamás mögött azok a gyertyafények és az a kazettafelület, amely ilyen oltárként jelentkezik mögötte, ott a koponya-nyak-oltár találkozása az picit esetleges. Ettől függetlenül a képnek van egy nagyon jó hangulata, és van egy jó üzenete. Csak két széket látunk, ez ketté is vágja a képet, és a két fél között nem látok kommunikációt. Nekem ez a problémám, hogy ez a kommunikációs hiány, az üres szék hiányt jelölő állapota ebben a helyzetben egyedül marad, vagyis a képen szereplő modell nem ad utalást az üres székre, a két forma nem beszél egymással. Hiányzik innen a nő, vagy a másik ember - de ez a hiány inkább marad kompozíciós hiány, mint valóságos vagy érzelmi hiány. (szőke-hegyi)
értékelés:

Nem is annyira bárhol: ennek a képnek a háttere az Indiai-óceánon készült, a kabinablakomból. Az orrom közepe táján halványan látható színváltás a horizont lenne. Ne dőljetek be, a tenger és az ég találkozása MINDIG vízszintes, én tartottam ferdén a gépet. :) Akkor is ugyanennyi érzékem volt a fotózáshoz, mint manapság.

Én nem tudom, hogy folyamatosan mért jut eszembe a Tamás előző képe kapcsán itt is a Pajor Tamás-féle Neurotic. Nekem valamiért a Neurotic időszak és a Fiatal Művészek Klubja és ez az egész Sex-e-pil és ez az egész idő sorjázik vissza. Talán, mert mondom, akkoriban használtuk ezt - Kőbányai Filmstúdió, KÖZGÁZ Vizuális Brigád - mert nem voltak más technikáink. Ugye a monitorról kamerával visszavett képeket gerjesztettük, áttüntettük, nem voltak még ezek a technikák, amik most és ezekkel készítettük el a különböző klipjeinket. Ebbe az időszakba kapcsolódik ez a kép. És egy variáció, egy félprofilos variáció az előző képre. Mondom, szerintem ezek önmagukban ezek a képek jók. Szóval ezek a ki színek, foltok, nyílván korabeli technikai hiányosságokból adódnak. Tehát azokkal én azért nem foglalkoznék, mert úgy a Xerox-nál és a fénymásolóknál is voltak ezek a kezdetleges hibák. Szeretem ezt a képet. Ez három disznó és többet ebből a típusból ne küldjél, hanem csináljál olyanokat, amiket most csinálsz, ne legyen az belőle, hogy négy hónapig ilyen szolarizált cuccok vannak, hanem most már dolgozzál, mert jó vagy. (szőke)
értékelés:

A kalap és a napszemüveg álca. Az ősz haj nem az.

Nyilván egy szójátékot érthetünk a címhez kapcsolódóan, mert ott azt a feliratot magyar nyelven, hogy vörös és fekete, fekete, kabát, fekete kalap és egy ilyen régi tűzkerék hangulatú, ilyen rocker-szerű helyzet. És itt a zöld páccal ellátott háttér, ennek a szójátéka jelenik itt meg a címben. Mint geg, mint pop-art-os jelzés úgy gondolom, hogy egy jó ritmusú játék az árnyékkal is és kíváncsi vagyok, hogy majd Tamás, amikor nem ezeket a különböző stílusjegyeket használja, hiszen ezek most védekezések is – nem utolsósorban az a szemüveg – kíváncsi vagyok, majd később mennyire nyílik meg önmaga számára és számunkra is. Ugyanakkor ez egy jó ritmusú geg-fotó, tehát három disznó jár érte, aztán meglátjuk majd később mennyire merülünk el Temesi Tamás történet-rengetegében, mennyire enged bennünket közel. De ez a kép önmagában egy nagyon jó kép. Sejthető egyébként, hogy ezelőtt készültek azok a diók is. (szőke)
értékelés:

Mégegyszer megpróbálom. Valószínűleg az volt a baj, hogy már két alkalommal is egyszerre három képet akartam küldeni, de mindig csak az első sikerült. Tehát - kitartásomat bizonyítva - most megint megpróbálom. Kéretik akkor ezt tekinteni első leckének.

Annak örülök elsősorban, hogy tulajdonképpen itt egyfajta mímes gondolatsor zajlik testbeszéddel és ugyanúgy az árnyékokkal. Egyértelműen látszik egy folyamatos fejlődés a Tamásnál. És én az előző képhez kapcsolódóan pont azért adnám meg a két disznót, mert azt látom, hogy folyamatosan az adott problémával foglalkozik. Érdemes azért azt félmondatban elmondani, hogy a jobb kar könyökrész és a felkar is azért nem lett volna baj, hogyha belekerül ebbe a kompozícióba, mert hogy fölül meg igazából nem teljesen érthető, hogy mitől van ennyi vörös. Tehát lett volna hely egy picit emelni az egész gesztuson. Két disznó. (szőke)
értékelés: