persze diófán.

Itt ugye egy meglepő helyzetet látunk, ahol egy pulikutyus jobb oldalról benéz a képbe, figyelve a gazdáját, hogy vajon ő most igazából mit keres azon a diófán. Ugye egy picit döntött formában, de a bal oldalon látjuk magát az akasztott embert. A kép üzenet-geg rendszerével teljesen egyetértek. A színvilág és a fényhatások teszik kicsit eklektikussá, vagy ilyen kevert stílusúvá, és egy picit ilyen színevesztetté ezt a történetet. Tehát mint ötlet, én ezt egy izgalmas próbálkozásnak gondolom, de fotográfiai szempontból valamit a fénnyel kellett volna kezdeni, hogy ennek a humorforrásán túl a drámaisága is erőteljesebbé váljon. Hogyha még vár egy fél órát, mert esnek a fények, és abban a pillanatban drámaibb lenne mindez. Ez most jelen pillanatban ezen a képen nincs meg. Szóval azt mondom, hogy ismétlés úgy, hogy én még onnan a cipőtalptól két-három millimétert hiányolnék lefelé, mert azért kérném azt látni, hogy nem ott állok majdnem a kép szélén. (szőke-hegyi)