Nem vagyok benne biztos, hogy ez így érvényes próbálkozásnak számít-e... Sok-sok évvel ezelőtt készítettem ezt a képet magamról, szerintem nem is vagyok felismerhető, de a második leckében talán pont ez is része a feladatnak. Vagy mégse? Talán túl direkt?

Andy Warhol szitanyomatai, tán Marilyn Monroe-ról is készített ilyen nyomatokat és ez egy hosszú, nagy sorozat volt, ahol egészen kiégett grafikai megközelítéssel híres alkotásai készültek. Többek között magáról is. Erre az időszakra és erre a pop-art stílusra utal Tamás képének címe. Ugye egy szójáték – endi bárhol – Andy Warhol. A leiratban a Tamás írja, hogy régebben készülhetett ez a játék. Az előző képéből sejtve, talán körülbelül abból az időszakból, amikor a mi korosztályunk, akár még egy Pajor Tamás zenét is hallgathatott. Volt egy olyan időszaka, elsősorban a rendszerváltást megelőzően, de még talán a rendszerváltás környékén is, amikor az a generáció, az a fiatal generáció, amely egy váltás időszakában volt, folyamatosan befelé is, kifelé is lázadt. Ezek a lázadások nem mindig voltak látványosak a társadalom felé, hanem inkább olyan kérdésfelvetések zajlottak ezekben a lázadásokban, ahol a kelet európai alkotó önmaga felé irányította vissza a kérdéseket és nagyon sokszor nem ironikusan, hanem drámaian. Annak ellenére, hogy grafikai formajátékot látunk, az arcból, az emberi arcból mégis azt lehet látni, hogy ez nem egy vidám helyzet, nem egy vidám pillanat. Mégis a foltocskákkal is úgy tűnik, hogy a szem felénk tekint, a grafika szemformája, és még ha jövőbe is tekint, nem száz százalékosan pozitív az a léthelyzet, amit ez a grafikus megoldás mutat. Nyilván annak van oka, hogy miért egy régi kép érkezik ide hozzánk. Talán az egyik, mert úgy tűnik, hogy Tamás komolyan veszi a házi feladatait. Dolgozik, foglalkozik vele. Talán az egyik oka az lehet, hogy ez a létállapot valahol a humor ellenére ugyanúgy jelen van a mindennapjaiban. Ha a szójátékot próbáljuk értelmezni, a bárhol szót, akkor esetleg még erőteljesebben az lehet a sejtésünk, hogy ez az állapot most is jelen van a mindennapjaiban. Ilyen értelemben pedig a kettes lecke önportré kategóriájában elfogadható mindez. Az ugyanakkor kérdés számomra, hogy ezek a türkizkékek, ezek az aranysárgák és ezek a rózsaszínek vajon tudatos díszítései ennek a szolarizált folthatásnak, vagy pedig valamilyen elektronikai zaj? Ez valószínű egy TV, mert sejtem, hogy itt van egy Sony felirat, és csak annyi, hogy ha ez egy akkori technikai probléma, mint a például a xeroxozás, fénymásolás, amiről beszéltünk, talán mai technikával érdemes lenne ezt megismételni. Bár lehet, hogy az arc ma már nem ezeket az anatómiákat mutatná. Ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés: