Mégegyszer megpróbálom. Valószínűleg az volt a baj, hogy már két alkalommal is egyszerre három képet akartam küldeni, de mindig csak az első sikerült. Tehát - kitartásomat bizonyítva - most megint megpróbálom. Kéretik akkor ezt tekinteni első leckének.
Annak örülök elsősorban, hogy tulajdonképpen itt egyfajta mímes gondolatsor zajlik testbeszéddel és ugyanúgy az árnyékokkal. Egyértelműen látszik egy folyamatos fejlődés a Tamásnál. És én az előző képhez kapcsolódóan pont azért adnám meg a két disznót, mert azt látom, hogy folyamatosan az adott problémával foglalkozik. Érdemes azért azt félmondatban elmondani, hogy a jobb kar könyökrész és a felkar is azért nem lett volna baj, hogyha belekerül ebbe a kompozícióba, mert hogy fölül meg igazából nem teljesen érthető, hogy mitől van ennyi vörös. Tehát lett volna hely egy picit emelni az egész gesztuson. Két disznó. (szőke)
értékelés:
Az első lecke önportré, arc nélkül. A karjaimra, kezeimre nem vagyok büszke,
viszont van öt diófám, melyek közül az egyik ilyen hatalmas diókat terem.
(A kezem normál méretű, ehhez arányíts!) A dióimra büszke vagyok.
Meg "diótörő" néven szoktam hallgatni a suliráDIÓT. Hát ezért...