Pincében.

Én kedvelem ezt a képet. Ugyanakkor ez egy színházszerű, tudatosan beállított, szinte Ladik Kati korabeli performanszait idéző színházi helyzet. Esetleg az Estiklopédiában érdemes egy-két információt olvasni, megnézni a vajdasági színésznő munkáiról, ha az fölfejthető. Ugyanakkor azért hadd mondjam, hogy a borospincében hátul az eredeti gyertyatartó helye, ahol szintén van valami kis parányi fény, ott a jobb vállnál érzékelhető, azért nem száz százalékosan van itt a kameraállás kitalálva. Tehát picit esetleges az, hogy a kamera itt van, mert a tonett szék, vagy ez a bőrszék is egy picit a szélen van, és Tamás mögött azok a gyertyafények és az a kazettafelület, amely ilyen oltárként jelentkezik mögötte, ott a koponya-nyak-oltár találkozása az picit esetleges. Ettől függetlenül a képnek van egy nagyon jó hangulata, és van egy jó üzenete. Csak két széket látunk, ez ketté is vágja a képet, és a két fél között nem látok kommunikációt. Nekem ez a problémám, hogy ez a kommunikációs hiány, az üres szék hiányt jelölő állapota ebben a helyzetben egyedül marad, vagyis a képen szereplő modell nem ad utalást az üres székre, a két forma nem beszél egymással. Hiányzik innen a nő, vagy a másik ember - de ez a hiány inkább marad kompozíciós hiány, mint valóságos vagy érzelmi hiány. (szőke-hegyi)
értékelés: