Itt is azt szeretném mondani az Anitának, hogy nagyon jó az irány, nagyon szeretem ezt az utat, amit most elkezdesz, elkezdtél újra és újra bejárni. Érdekes az előtér-háttér viszonylat. Talán két megoldás lehetne: az egyik az, hogy a szőlő venyigék vagy ezek a szőlő testek még jobban, erőteljesebben benyomuljanak ide az előtérbe élesség szempontjából és még kevésbé életlenül hagyni a háttérben a mamát; a másik pedig az csodálatos kéztartás, a gesztus, a kontraposzt, ahogy a nagymama megtámaszkodik ott a régi ház ablak mélyedésénél, talán ez a másik, ami akár a szőlővesszők nélkül is megállja a helyét, mert csodálatos az a bölcsesség, az a tartás, az a bizalom, ahogyan ő modellt áll neked. Ezek nagyon nehéz helyzetek, bátorság kell hozzá, hogy az ember, addig amíg lehet, ezeket a fotográfiákat elkészítse, akár a szeretteiről – és itt most mindegy, hogy van-e rokoni kapcsolat vagy nincs, mert nem tudok sokat a kép készültéről – de az egyértelműen kimondható, hogy tisztelet és szeretet van az alkotó irányából a modellje felé. Továbbra is azt mondanám, hogy a megoldás előtt állsz, a bátorságot, a pontosítást kellene növelni. És annak ellenére, hogy vannak problémák a képpel szakmailag, én megadnám a három disznót, sarkallva ezzel arra, hogy próbálj eljutni, próbáld meglépni, hogy legyen bátorságod elkészíteni azokat a képeket, amelyek már tulajdonképpen minden kritika nélkül elfogadhatóak. (szőke)
értékelés: